[ szaszfalvi.hu ]

A szerzetesek túlélték a tatárjárást, a török dúlást, a nyilas és a kommunista diktatúrákat. A magyarországi bencés rend központja, Pannonhalma szellemi-lelki értéket képvisel, "országunk egyik védjegye" - mondta az államtitkár

Szászfalvi László szerint az értékeket megõrizve, a múltat meg nem tagadva, de a jövõ kihívásaira figyelve kell munkálkodni a társadalom érdekében; a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi államtitkára errõl az Örökség és küldetés - bencések Magyarországon címû konferencián beszélt kedden Budapesten.

E munkálatok aktív közremûködést jelentenek "a magyar társadalom lelki és fizikai értelemben vett jobb életének kialakítása" érdekében - hangoztatta az államtitkár a Magyar Bencés Kongregáció, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának rendezvényén.

Szászfalvi László közölte: a bencés rend egyidõs a magyar államisággal, és mindig gazdagította a magyar kultúrát. A szerzetesek túlélték a tatárjárást, a török dúlást, a nyilas és a kommunista diktatúrákat. A magyarországi bencés rend központja, Pannonhalma szellemi-lelki értéket képvisel, "országunk egyik védjegye". Az államtitkár azt mondta, "minden ügyben azon leszünk, hogy segítsünk annak megvalósulásában, hogy a bencések öröksége a jövõbe mutató küldetésként (...) minden támogatást, lehetõséget megkapjon". Beszélt arról is, hogy a gazdasági fejlõdés és az emberek boldogulásának elõsegítése "soha nem állt messze az egyháztól".

Mint mondta, Pannonhalma a legnagyobb foglalkoztató a térségben, miközben továbbviszi az ezer éves bencés örökséget. Ez példa "az egész nemzet számára", megmutatja, miként kell "értékeinkhez viszonyulni" és a gazdasági fejlõdést is elõsegíteni.   

Pannonhalma a tudományok mûvelésében is jelentõs szerepet vállalt - mutatott rá Szászfalvi László, majd utalt arra, hogy a bencések az ökumené érdekében is régóta munkálkodnak a katolikus-ortodox párbeszédben teológiai diskurzusok szervezésével, szellemi-lelki szolgálattal és könyvkiadással.

Várszegi Asztrik pannonhalmi fõapát bevezetõ elõadásában kiemelte: Szent Benedek regulájában a keleti és a nyugati szerzetes hagyomány egyesül, gyakorlati, használható szabálykönyvben. Ennek lényege: "a szerzetes életében semmit ne helyezzen Krisztus elé". "A bencés lelkiség megélhetõ, az evangélium ihlete járja át a regulát" - jegyezte meg.

Szólt arról, hogy a népvándorlás korában a bencés rend Rómába menekült, majd "megtérítették Angliát és a germán törzseket". A X-XI. századtól az elsõ pannonhalmi "maroknyi missziós közösség" a Bizánc és Róma közötti dialógust is fontosnak tartotta.

A pannonhalmi fõapát elmondta, hogy a török idõkben, 1639-ben némi szünet után kilenc szerzetes indította újra a rendet. II. József (1780-1790) feloszlatta õket, mert "az udvarnak pénzre volt szüksége". 1802-ben újraszervezték a rendet, s egészen 1945-ig a magyar bencés közösség "a legnagyobb teljesítményt nyújtotta". 1945-ben több mint háromszáz szerzetes papjuk és növendékük volt, valamint bíborost is adtak az egyháznak. 1950-ben kétharmaduk "kereten kívülre került", azaz hivatalosan el kellett hagyniuk a rendet, és 1945 után földbirtokaikat, intézményeiket is elvesztették, kettõ kivételével.

Várszegi Asztrik elmondta: az állambiztonság "alapos munkát végzett körükben". 1990-ben újraindultak, jelenleg "próbálnak tovább építkezni", oktatási intézményeiknek nem csak számát, hanem színvonalát is igyekeznek emelni.

Forrás: MTI