[ szaszfalvi.hu ]

Keresztény Demokrata Füzetek I. elnöki elõszó

Az elmúlt esztendõ végén, novemberben tartotta az Európai Parlament az ún. bõvítési vitanapját Strassburgban, amelyen több képviselõtársammal együtt magam is jelen lehettem. E felemelõ, ugyanakkor nyilvánvalóan mindannyiónkat mélyen érintõ napok után hazafelé tartva a frankfurti repülõtéren már nagyon messzirõl lehetett látni az éjszakai sötétben egy messzire sugárzó neonfényû reklámot. Az euro reklámja volt! Akkor és azóta is az a rendkívül fontos kérdés fogalmazódott meg bennem: Európa, az Európai Unió pusztán errõl szól: az euroról, a pénzrõl, a mammonról, a gazdaságról, a pénzügyi folyamatokról vagy valami egészen másról? Európa egységesülése pusztán egy gazdasági-monetáris projekt vagy valami sokkal többrõl szól? Bizonyos gazdasági erõk és pénzügyi lobbicsoportok pusztán piaci részesedésüket és profitjukat akarják optimalizálni és hosszú távra monopolizálni avagy ez a folyamat Európa egészérõl, magáról az emberrõl, az emberi élet méltóságáról és minõségérol szól. Nos azt hiszem ilyen tények illetve kérdések összefüggésében kell nekünk Európa jövjõérõl, kihívásairól, veszélyeirõl, de esélyeirõl is elgondolkodnunk. Keresztény és magyar emberekként.
A keresztény ember mindenkori hivatása, küldetése az, hogy figyelmeztessen a veszélyekre. Ez a „prófétai” küldetés ma ugyanolyan vagy talán még felelõsségteljesebb hivatásunk, mint más korokban volt. Milyen veszélyekkel is kell szembenéznünk?
a. Az euro, a gazdaságnak, a növekedésnek, a jólétnek és a fogyasztásnak a szimbolumaként, mint bálvány jelenik meg. A bálványok közös vonása: emberi kéz alkotta, teremtmény, tehát egyáltalán nem maga a tökéletesség és a élet „megoldása”.
b. Morális kiüresedés: Európában, az Európai Unióban – ahogyan mondani szoktuk – nemcsak demokratikus deficit tapasztalható, hanem egy átfogó erkölcsi deficit terheli az európai társadalmak és magának az uniónak az életét. A morális válság jeleit látjuk, amellyel elõbb vagy utóbb, de mindenképpen szembe kell néznie Európának.
c. Azt is érzékelhetjük, hogy az általános morális válság mellett az európai kereszténydemokrácia is kiüresedett. Ugyan mi különbözteti meg ma az európai kereszténydemokráciát az európai szociáldemokráciától. Az általános elveket, alapokat, programokat, „alapértékeket” és terminológiát tekintve azt állapíthatjuk meg, hogy szinte semmi, de semmi különbség nincsen. Sõt! A politikai stratégiát és pragmatizmust tekintve /beleértve sajnos gyakran a korrupciót is!/ sem találunk hatalmas különbségeket. Ha van is valami különbség, az nem a lényeget érinti. Fel kell tennünk a kérdést: a mai európai kereszténydemokráciában mi az ami még keresztény? Létezik–e egy megújuló, Európát is megújítani képes, õszinte és becsületes kereszténység, illetve ha igen, akkor van-e ennek politikai – közéleti képviselete az Európai Parlamentben illetve az uniós intézményekben?
d. Természetesen szlogenek szintjén olykor-olykor megjelennek ezek a hangok, DE hol vannak a kereszténység konkrét építokövei az európai dokumentumokban, a konkrét vitákban és döntésekben, Európa egyesítésének igazságos és méltányos levezénylésében? Verbálisan talán néha elõbukkan, de amikor a nagy és kemény témák jönnek elõ – mint például az abortusz, eutanázia, család, bevándorlás, többség-kisebbség, homoszexualitás, hetedik nap megszentelése, a környezet és az élet védelme mindenféle gazdasági érdektol és manipulációtól stb. -, akkor a kereszténydemokraták is átváltanak üres liberális szlogenekre, amelynek egyenes következménye a kiüresedés és hitelesség megrendülése. Hol a valóságos, eredeti keresztény fundamentum?

Hányszor és hányszor hallottuk már: az Európai Unió az értékek közössége! Milyen szépen hangzik, de belegondoltunk már abba, hogy jelent ez egyáltalán valamit? Mit jelent ez ma Európa számára? Milyen értékekrõl van is szó? Ki mit ért ezalatt? Valószínuleg sokan csak a nagy általánosságokat. Aztán sokszor halljuk azt a megfogalmazást, hogy tulajdonképpen az európai kereszténydemokrácia nem kell hogy vallásosság legyen, annak semmi köze e keresztény hithez. Értjük mindezt, de nem értünk, mert nem érthetünk vele egyet!
Szükséges-e és képesek vagyunk-e arra, hogy meghaladjuk ezeket az üres sztereotípiákat? Magunk mögött tudjuk-e hagyni ezeket a kiábrándító – ma már látjuk, hogy sehová nem vezetõ – kereszténydemokrata önmeghatározásokat?
Megítélésem szerint meg kell haladnunk mindezeket, mert egyébként nincs Európának jövõje!
Meddig lehet még pufogtatni minden következmény nélkül jól hangzó ún. kereszténydemokrata elveket és értékeket, miközben éppen a lényeg, a fundamentum: az Alfa és Omega tunik el belõle. Az orientációs pont, a tájékozódási pont, Akihez mindig viszonyítanunk lehet mindent az életünkben: a személyes, a családi és a társadalmi életet gazdaságostól és mindenestõl együtt!
A jövõ esély és feladat mindannyiónk számára. A feladat: Európa és az élet maga! Az elmúlt 50 évben Európa dekrisztianizálása valósult meg. Európa mintha valamit elfelejtett volna. Úgy viselkedik, mint akinek kihagy az emlékezete! Elfelejtette ószövetségi és újszövetségi bibliai alapjait.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy „csak” annyi hiányzik, hogy a Tízparancsolat két táblájából a modern, európai ember az elsõ tábla nélkül akarja megvalósítani a másodikat. Pedig pontosan fordítva kell mûködnie az életnek. Így lesz a hiteles, „ütõs”, életet jelentõ kereszténységbõl kiüresedõ, elsivatagosodó humanizmus, keresztényhumanizmus, végül álságos liberalizmus. Vagy a jézusi nagyparancsolat elsõ parancsa nélkül vért izzadva próbáljuk megvalósítani a második parancsot / Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! /, s mégis döbbenten látjuk a bennünket körülvevõ környezeti, civilizációs és emberi válságot, mint mindennek szörnyû következményét.
A nagy kérdésünk tehát itt és most, itt és ma: lehetséges-e Európáról, Európa múltjáról és jövendojérol hiteles kereszténydemokrácia, a keresztényszociális gondolat nélkül beszélni? Lehetséges-e az európai kereszténydemokrácia megmaradásáról, jövõjérõl hiteles kereszténység és hiteles keresztények nélkül beszélni, vagy a mai kereszténydemokrácia a 21. századi szinkretizmus integrálójaként az a – theizmus ürességébe hull alá?
Végül, de nem utolsó sorban lehetséges-e a 21. században hiteles kereszténységrõl, Európát megújítani képes kereszténységrol beszélni Isten és Jézus Krisztus nélkül, a Szentírás, mint norma és zsinórmérték nélkül ?
Vannak járhatatlan utak! Keresztény egyházak, az egyházak megújulása, megerõsödése nélkül a keresztény Európa elképzelhetetlen!
Az Európai Unió alapító atyái nem szégyellték krisztusi, keresztény hitüket.
Robert Schuman így fogalmazott egy helyen: „Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anarchiába süllyed! „Azaz Isten helyébe nem kerülhet sem az ember, sem a gazdaság, sem a növekedés, sem az adminisztráció, sem az euro, mert mindannak összeomlás lesz a vége.
Alap nélkül nem lehet házat építeni! Fundamentum nélkül nem lehet új Európát sem építeni!
Európa újraegyesítése nem tény, nem politikai aktus, hanem lelki, erkölcsi, szellemi és hitbeli feladat és kihívás. Európa jövõje rajtunk és bennünk történik és valósulhat meg. Európa jövõje az emberi lelkekben dõl el!
Nekünk, magyar keresztényeknek is van hivatásunk és küldetésünk az új, a formálódó Európában. De csak az évezredes és megújításra késztetõ, buzdító hitünk, örökségünk elementáris erejével, különben elvész, belesimul a langyos, színtelen európai tendenciákba s elhal!
Robert Schumannal szólva: „ Európa vagy keresztény lesz vagy nem lesz többé Európa! ”
Egy keresztényellenes Európa olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba /lásd:eurozsarnokság!/, vagy anarchiába süllyed!
Korszakhatárhoz érkeztünk: egyrészt a magyar nemzet uniós csatlakozása, másrészt Európa új jövendõjének kialakítása, s harmadrészt pedig egy új, hiteles keresztény politika kialakítása tekintetében. Egy új, hiteles keresztény politika – közéleti felelõsségvállalás belsõ tartást, erkölcsi erõt és valóságos perspektívát jelentene a magyar nemzetközösség európai újraegyesítése illetve Európa új jövendõjének kialakulása folyamatában.
A Keresztény Demokrata Fórum /KDF/ ebben a tekintetben elkötelezett. Szeretne ahhoz hozzájárulni, hogy egy ilyen, szociálisan hagyományosan elkötelezett keresztény politikai erõ létrejöhessen. Ennek érdekében szükségesnek látjuk, hogy az MDF és a KDNP közösen egy egyértelmûen keresztényszociális pártformációt alakítana ki az elkövetkezõ idõben, s ezzel alapvetõen befolyásolják a fent kifejtett folyamatokat illetve közelebb kerülnének magához az emberhez!
A Keresztény Demokrata Fórum /KDF/ megalakulása óta ezt a célt tûzte maga elé: ezt szolgálták konferenciáink, amelyekbõl e kiadványunkban adunk közre néhány elõadást, de ebben a szellemiségben fogalmaztuk meg különbözo állásfoglalásainkat és veszünk részt többek között az Ifjúsági Demokrata Fórum /IDF/ különbözõ testületeivel és tagjaival közös együttgondolkodásban és jövõalakításban.
Kívánom, hogy ez a kiadvány töltse be küldetését, szolgálja egy megújuló és hiteles keresztény politika megerõsödését és legyen az elsõ egy sorozat nyitányaként, amely a keresztény közéleti gondolkodásnak és felelõsségvállalásnak egy új Fórumot teremt!
Üdvözlet az olvasónak!

Csurgó, 2003. augusztus 28.

Szászfalvi László
országgyûlési képviselõ,
a Keresztény Demokrata Fórum elnöke