[ szaszfalvi.hu ]

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim!

„ Európa keresztény gyökereinek említésével jelezzük az erkölcsi tájékozódás forrásait, azaz azon alakulat identitásának egyik összetevõjét, ami Európa.” ( Joseph Ratzinger – XVI. Benedek pápa: Benedek Európája a kultúrák válságában 35. o. )

Új Alaptörvényünk Nemzeti Hitvallása megállapítja, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelõtt ennek a keresztény Európának a részévé tette Magyarországot. Alaptörvényünk elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, nagyra becsüli országunk különbözõ vallási hagyományait. Alapvetésének VI. cikke szerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához.

Magyarország Alaptörvénye biztosítja az állam és az egyház különválasztását, ezzel összefüggésben az egyházak autonómiáját, ugyanakkor a közösségi célok érdekében történõ együttmûködést evidenciaként kezeli. Az egyházak autonómiáját lényegesnek tartom, nemcsak mint kereszténydemokrata politikus, de mint református keresztyén ember is. Olyan egyháznak vagyok a tagja, amely hosszú évszázadokon keresztül küzdelmet folytatott a vallásszabadságért, illetve az egyházak önállóságáért.

Tisztelt Ház!

Az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg. Ennek tettek eleget képviselõtársaim az általuk benyújtott törvényjavaslattal. Külön szeretném kiemelni, hogy bár az Alaptörvény csak az egyházak esetében írja elõ a sarkalatos törvény megalkotásának kötelezettségét, a javaslat elõterjesztõi különös fontosságot tulajdonítottak annak, hogy az a lelkiismereti szabadságot beemelje a sarkalatos törvény által védendõ jogok közé: a törvényjavaslat széles körben – mind egyéni, mind közösségi szinten – biztosítja a lelkiismeret- és vallásszabadság jogát.

A törvényjavaslat preambuluma az egyházakat a társadalom kiemelkedõ fontosságú, értékhordozó és közösségteremtõ tényezõinek tekinti, amelyek hitéleti tevékenységük mellett közcélú tevékenységükkel, valamint a nemzeti tudat ápolásával is jelentõs szerepet töltenek be az ország, a társadalom, a nemzet életében. Külön is elismeri a Magyarország történelmében és kultúrájában folyamatosan meghatározó jelentõséggel bíró egyházak kiemelkedõ szerepét. Méltatja a vallásszabadságot biztosító törvényeknek egészen a 16. századig visszanyúló hagyományát. Az 1848-ban megszületett polgári Magyarországon is törvény rendelkezett a vallásszabadságról az ún. bevett vallásfelekezetek megnevezése által. 1867 után e megnevezés élt tovább.

Az 1895-ös egyházpolitikai törvények a polgári és politikai jogok gyakorlását teljes mértékben függetlenítették a vallásfelekezeti hovatartozástól. Megerõsítették a bevett egyházak, felekezetek egyenlõségét, melyek közé az izraelita felekezetet is beemelték. Emellett lehetõséget adtak elismert egyházak mûködésére is. Az egyházat az államtól azonban ezek a törvények nem választották el teljesen.

Az 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságot, illetve az egyházak létrehozását széleskörûen biztosította. A késõbbiekben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházalapítás rendkívül nagyvonalú feltételei lehetõséget adnak az alapjoggal történõ visszaélésekre is. Így az egyházaknak járó állami támogatások jogosulatlan igénybe vételére, a ténylegesen nem hitéleti tevékenységet végzõ szervezetek egyházként történõ bejegyeztetésére. Ez vezetett oda, hogy ma Magyarországon több száz bejegyzett „egyház” mûködik, amelynek a pontos számát sem lehet tudni. Az ál-egyházak éves szinten már több milliárdos költségvetési kiadást jelentenek az ország számára. A kialakult helyzet indokolta, hogy a bejegyzett egyházak körét újra át kell tekinteni, tiszta, átlátható szabályokat kell megalkotni. Ennek során Deák Ferenc intését tartottuk szem elõtt: „A dogmákat minden vallás maga szabja meg a híveinek, a hívek higyjék meggyõzõdésük szerint, az államnak csak a politikai résszel lehet dolga” – vallotta Deák, a haza bölcse.

Tisztelt Képviselõtársaim!

Ezért is határozza meg a törvényjavaslat, hogy az állam – a törvény szempontjából – mit ért egyházon, illetve vallási tevékenységen.

A jelenleg tárgyalt törvényjavaslat megfogalmazása szerint a vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó tevékenység, amely természetfelettire irányul, rendszerbe foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértõ sajátos magatartás követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.

Az egyház pedig az azonos hitelveket valló, cselekvõképes, magyarországi lakóhellyel rendelkezõ természetes személyekbõl álló, önkormányzattal rendelkezõ, autonóm szervezet, mely elsõdlegesen vallási tevékenység gyakorlása céljából mûködik. E törvény alkalmazása során egyháznak minõsülnek a vallásfelekezetek és vallási közösségek is kiindulva abból, hogy az egyház mint alapvetõ, kizárólag a keresztyén közösségekre utaló alapvetõen teológiai fogalom, az utóbbi 20 évben a köznyelvben ennél sokkal átfogóbb értelmezést nyert. Immáron magában foglalja a nem keresztény vallási közösségeket is. Miután a törvényjavaslat – értelemszerûen – ezeket a közösségeket sem akarja kirekeszteni, egyenjogúságuk biztosítása mellett kiterjeszti rájuk is az egyház megnevezést.

Önmagában azonban nem tekinthetõ vallási tevékenységnek a politikai és érdekérvényesítõ, a pszichikai vagy parapszichikai, a gyógyászati, a gazdasági-vállalkozási, a nevelési, az oktatási, a felsõoktatási, az egészségügyi, a karitatív, a család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, a kulturális, a sport, az állat-, környezet- és természetvédelmi-, valamint a tényleges hitéleti tevékenységhez szükséges adatkezelésen túllépõ tevékenység.

A törvényjavaslat továbbra is az egyházak egyenlõ jogállásából indul ki. Ugyanakkor – a jelenleg is hatályos alkotmánybírósági gyakorlat alapján – deklarálja azt, hogy az egyházak tényleges társadalmi szerepét, az általuk ellátott közcélú tevékenységet az állam az egyházakra vonatkozó további jogszabályok megalkotásánál és a velük való kapcsolattartás során figyelembe veheti.

Tisztelt Ház!

A benyújtott törvényjavaslat meghatározó része az egyházak regisztrációjának újra szabályozása. Köztudomású tény, hogy az 1990. évi IV. törvény teljesen formális feltételekhez köti az egyházak bejegyzését.

A törvényjavaslat új feltételek alapján rendeli el az egyházak bírósági regisztrációját, azt központosítja, kizárólagos illetékességgel a Fõvárosi Bírósághoz telepíti, ezzel is biztosítva az egységes, áttekinthetõ nyilvántartást. Amennyiben azt kérik, a jelenlegi egyházak a vallási tevékenységet is végzõ egyesületi kategóriába kerülhetnek. A vallásgyakorlás közösségi feltételeit ez a forma is maximálisan biztosítja.

Az egyházi státus elnyeréséhez a törvényjavaslat alapján hat feltételnek kell eleget tenni. Csak az a közösség kaphatja meg az egyházi státuszt, amely elsõdlegesen vallási tevékenységet végez, és tanításának lényegét tartalmazó hitvallással és rítussal rendelkezik. Emellett legalább húsz éve szervezett formában, egyesületként mûködik Magyarországon, és legalább ezer, magyarországi lakóhellyel rendelkezõ természetes személy tagja van. Fontos továbbá, hogy adott közösség az alapszabályát, létesítõ okiratát, belsõ törvényét, szervezeti és mûködési szabályzatát vagy az azoknak megfelelõ más szabályzatot elfogadta, valamint hogy a szervezet az ügyintézõ és képviseleti szerveit megválasztotta. Végezetül, de nem utolsó sorban a közösség tagjai nyilatkoznak arról, hogy az általuk létrehozott szervezet tevékenysége nem ellentétes az Alaptörvénnyel, jogszabályba nem ütközik, valamint nem sérti más jogait és szabadságát.

A létszámmal kapcsolatban megjegyzem, hogy az 1000 fõ még mindig igen alacsony létszám több európai uniós állam egyházi szabályozásához képest. Így pl. a hazánkhoz képest kisebb lélekszámú Szlovákia esetében ez a létszámhatár 20.000 fõ.

Tisztelt Képviselõtársaim!

A törvényjavaslat részletesen meghatározza azt is, hogy a nyilvántartásba vételhez – a fenti feltételek alapján – milyen dokumentációt kell benyújtani. A bejegyzés elbírálásához a bíróság szakértõk: pl. teológus, egyházjogász, egyháztörténész segítségét is igénybe veszi, hiszen egy bíró nem rendelkezik szükségszerûen a megfelelõ háttér-információkkal. Az egyházi bejegyzési eljárás során történõ szakértõi kirendelés részletes szabályait – a törvényjavaslat felhatalmazó rendelkezései alapján – külön rendelet fogja megállapítani.

Az egyházi státus elbírálásának feltételei is rávilágítanak, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás csak olyan objektív kritériumok vizsgálatára szorítkozik, melyek megléte bizonyítja, hogy az adott közösség prímér vallási tevékenységet folytat, illetve a megfelelõ mértékû magyarországi honossággal rendelkezik. Ez természetesen nem érinti a vallási tevékenység belsõ hittani összefüggéseinek vizsgálatát, nem csorbítja az egyház belsõ autonómiáját.

Tisztelt Képviselõtársaim!

Említtettem már, hogy az elmúlt 20 évben nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházalapítás rendkívül nagyvonalú feltételei lehetõséget adnak az alapjoggal történõ visszaélésekre. Ezért a törvényjavaslat egyik legfontosabb törekvése, hogy az ilyen célokkal magukat egyházként bejegyeztetõ szervezeteket kiszûrje az egyházak közül. Ez azonban nem érintheti hátrányosan egyrészt a Magyarország történelmében és kultúrájában folyamatosan meghatározó jelentõséggel bíró – többek között a már az 1895-ös vallásszabadságról szóló törvény alapján bevett, illetve elismert – egyházak mellett a hitéleti és vallási tevékenységen túl jelentõs közfeladat ellátó, a Kormánnyal megállapodást kötõ, jelentõs nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezõ kisebb egyházakat sem. Ezért a törvényjavaslat ezeknek az egyházaknak – amelyek a törvényjavaslat 1. számú mellékletében kerülnek felsorolásra – hivatalból történõ, kötelezõ bírósági regisztrációját rendeli el, amelyet az egyházi kapcsolattartásért felelõs miniszter fog kezdeményezni. Ezen egyházak természetesen a törvény hatályánál fogva jogfolytonosan – és mint korábban jeleztük – az egyenjogúság alapján mûködnek.

A mellékletben szereplõ egyházakat – minisztériumi megkeresésre – a bíróság hivatalból bejegyzi, esetükben a törvény által elõírt feltételeket nem vizsgálja. Több európai államban is példa van az egyházak törvénybe foglalt elismerésére. Például a román, a szlovák és az osztrák szabályozás is hasonló jellegû. Sõt, Ausztria esetében arra is volt példa, hogy külön törvényhozói aktussal ismert el egyházat. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy a törvényjavaslat egyenjogú egyházakat ismer el. Ezért az 1. sz. melléklet alapján bejegyzett egyházak egyenlõ jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Az elõterjesztõ azonban célszerûnek találta, hogy különbözõ strukturális szempontok alapján csoportosítsa a bejegyzendõ egyházakat.

Tisztelt Képviselõtársaim!

Az 1/A. számú mellékletben azok az egyházak szerepelnek, amelyek történetisége vitathatatlan. Az 1895-ös törvény hatályba lépésekor már – az akkori szóhasználat szerint – bevett egyházaknak minõsültek – illetve e törvény alapján váltak elismertté. Nem gondolom, hogy ez a névsor vitatható volna. Mégis az eddig elhangzott vélemények alapján néhány szempontot itt is kiemelnék. Sokan nem értették, hogy a zsidó vallásfelekezeten belül miért jelenik meg három közösség?

Magyarországon a zsidó vallásfelekezetnek alapvetõen 3 irányzata alakult ki: a neológ, az ortodox és a status quo ante. A magyarországi zsidó felekezetek egységesítését alapvetõen a különbözõ diktatúrák preferálták, pl. a német megszállás idõszakában, illetve a sztálinista/rákosista rendszer alatt. A MAZSIHISZ a korábban egyesített zsidó hitközségek jogutódja, alapvetõen a neológ örökség hordozója. Az ortodoxia idõközben önállóan is bejegyezésre került, de a MAZSIHISZ-szel is megõrizte együttmûködését. Az EMIH a status quo ante irányzat örökösének vallja magát. Az Országgyûlés teret kíván adni valamennyi zsidó felekezet mûködésének.

Az is felmerült, hogy miért kerül az ortodoxián belül öt részegyház nevesítésre, mikor az 1895-ös törvény hatályba lépésekor csak két bevett ortodox egyház mûködött?

Itt hivatkozom kell az 1868. évi IX. törvénycikkre, amely elismerte az önálló szerb és román metropóliát, és garantálta a görög-keleti vallás „se nem szerb, se nem román ajkú híveinek” autonóm jogait. Mindenki tudja, hogy görög ortodoxok évszázadok óta élnek Magyarországon és a bizánci kereszténységgel a magyarság már a honfoglalás elõtt kapcsolatba került. De a bolgárokkal és oroszokkal is hosszú idõre visszamenõ kapcsolataink vannak a Kárpát-medencén belül. Álláspontom szerint ez képezte alapját további ortodox egyházak megalapításának, és annak, hogy ezen egyházak is részét képezzék az 1/A. számú jegyzék ortodox egyházi kategóriájának.

Az 1/B. jegyzék olyan egyházakat sorol föl, amelyeknek az elsõdleges hitéleti tevékenysége mellett közfeladat ellátó tevékenysége jelentõs, s a Kormány megállapodás kötését is kilátásba helyezte ezen egyházakkal, amelyre a lista címe is utal, mintegy alanyi jogot biztosítva erre. Ez természetesen nem korlátozza a Kormányt azon jogában, hogy bármely más, arra érdemes egyházzal, amennyiben annak indokoltsága fennáll, szintén megállapodást kössön. Aki végigtekinti ezt a listát, el kell ismernie, hogy ezen egyházak rendelkeznek teológiai alapvetéssel, egyházi szervezettel, elegendõ számú hívõvel és emellett hitbéli elkötelezettségükbõl eredõen végeznek közcélú tevékenységet.

Szintén komoly érdeklõdést váltott ki az 1/C. lista is, amely az országos lefedettséggel rendelkezõ, világvallásokhoz kötõdõ, jelentõs nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezõ kisebb egyházakat tartalmazza. Érezhetõ volt az elõterjesztõk igyekezete, hogy erre a listára a jelenleg bejegyzett egyházak közül mindazok felkerüljenek, akik alapvetõen egyértelmûen hitéleti tevékenységet végeznek, a fenti feltételekkel rendelkeznek. Szerepelnek ezen a listán iszlám, buddhista, keleti keresztény és neoprotestáns közösségek.

Tisztelt Képviselõtársaim!

Kiemelném még a törvényjavaslat egyéb, a Kormány számára lényeges elõírásait is.

A törvényjavaslat biztosítja az egyházak részére a közcélú tevékenységek ellátásának lehetõségét. Ezzel összefüggésben az egyházak és intézményeik hasonló tevékenységet folytató állami, önkormányzati intézményekkel azonos mértékû államháztartási finanszírozását. Mindenki tudja, hogy milyen hosszú folyamat volt, mire az egyházak ezt a teljesen nyilvánvaló jogukat érvényesíteni tudták, amely természetesen nem az egyházakat privilegizálja, hanem azon magyar állampolgároknak biztosítja az egyenlõ jogokat, akik egyház által fönntartott közfeladat ellátó intézmény szolgálatát kívánják igénybe venni. Erre tekintettel szükséges, hogy ez az elv a sarkalatos törvényben is megfogalmazást nyerjen.

Biztosítani kívánja a törvényjavaslat, hogy az egyházak az állam által fenntartott nevelési és oktatási intézményekben hitoktatást tarthatnak, továbbá a felsõoktatási intézményekben hitéleti tevékenységet folytathatnak, illetve rendelkezik annak állami támogatásáról. Ugyancsak meghatározza a tábori-, börtön- és kórházlelkészi szolgálat kereteit.

A törvényjavaslat az egyházak belsõ gazdálkodását tiszteletben tartja, a hitéleti célú bevételeit: egyházi adomány, perselypénz és azok felhasználását állami szerv nem ellenõrizheti. A törvényjavaslat a hitéleti célú bevételek közé sorolja az Szja 1% felajánlást, illetve az ingatlanjáradékot és ezek kiegészítéseit is. Ennek indoka, hogy pl. az Szja 1% az állampolgároknak az egyházi alapmûködés biztosítására történõ felajánlásain alapszik. Az ingatlanjáradéknak pedig restitúciós háttere van, hiszen a természetben vissza nem szolgáltatott volt egyházi ingatlanok értékén alapszik.

Az egyházak, különösen az egyházi szertartások és az egyházkormányzat zavartalan mûködése, illetve a templomok, temetõk és más szent helyek, valamint az egyház elnevezése, jelképrendszere, szertartásrendje, illetve közismerten használt neve fokozott jogvédelemben, az egyházi személyek pedig fokozott szabálysértési-, és büntetõjogi védelemben részesülnek.

Tisztelt Ház!

Végezetül néhány szót szólnék a törvényjavaslat nemzetközi kapcsolódásairól, tekintettel arra, hogy mind az Országgyûlést, mind a Kormányt sûrûn éri a vád, hogy tevékenységével nemzetközi jogot, európai uniós alapjogokat, normákat sért.

Az Európai Unióról szóló szerzõdés és az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés módosításáról szóló Lisszaboni Szerzõdés preambuluma ösztönzést merít Európa kulturális, vallási és humanista örökségébõl, amelybõl az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai kibontakoztak. Az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 17. cikke nemzeti hatáskörben hagyja az egyházügyi szabályozást, ugyanakkor az Unió kész a vallási közösségekkel nyílt, átlátható, rendszeres párbeszédre. A törvényjavaslat figyelembe veszi az Európa Tanács által elfogadott, az emberi jogok és alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló egyezményt, valamint az Alapvetõ Jogok Chartáját, illetve a vonatkozó EBESZ ajánlásokat.

Mindezeket figyelembe véve kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot megtárgyalni és azt jobbító javaslataikkal kiegészíteni és elfogadni szíveskedjenek!

Forrás: kormany.hu