[ szaszfalvi.hu ]

Furcsa formájú – csónak alakú – fejfák sorakoznak a szatmárcsekei temetõben. Ezek veszik körbe a Himnusz költõjének, Kölcsey Ferencnek a sírját. A sír egyébként egy kis magaslaton van, mintha sziget lenne a csónakfejfák tengerében, és mindig van rajta friss koszorú.

Az utókor emlékezik az alkotóra. És az utókor emlékezik ezen a napon a magyar kultúrára is. A Himnusz születésnapja egyben ugyanis a magyar kultúra napja. Ünnep. És különféleképpen ünnepelik meg. Csurgón például a közösségi házban évek óta kiállítást rendeznek, és elismerik azoknak a munkáját, akik a legtöbbet tették a városért. Az ünnepségen soha nem felejtik el megemlíteni a magyar kultúra napját.

A vers ma mostohagyerek. Kevesen olvassák és mind kevesebben hivatkoznak rá. Nem lett divat veretes stílusban beszélni. A köznyelv eltávolodott az irodalmitól, és ez baj. Ezeken az ünnepeken legalább visszatér egy kicsit hozzá, és szebben hangzik. Az irodalom, a kultúra a nemzet összetartó ereje. Nemcsak a Himnusz miatt, de a Himnuszért is. Az irodalom, a kultúra összetartó ereje a népeknek is. A fogalom: világirodalom elõbb létezett, mint a világgazdaság. A fogalmat – világirodalom – Goethe alkalmazta elõször. Aztán gyorsan elterjedt a köznyelvben, s lett összetartó erõ. A nemzetek irodalma, a nemzetek kultúrája mindig része volt és alakítója lesz a világirodalomnak és a világ kultúrájának. Éppen ezért a magyar kultúra napján büszkén vallhatjuk, hogy alakítjuk, formáljuk az európai és a világkultúrát.
Mert a kultúra összetartó erõ.

Forrás: Somogy Online

(Kercza Imre)