A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetésérõl
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetésérõl
2009. október 09.
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A költségvetés nem csak számokról szól, elsõsorban nem számokról szól, még akkor sem, ha a kormány az IMF-nek kíván inkább megfelelni látható módon, és nem a magyar embereknek és a magyar társadalomnak.
Igen, nemcsak pénzrõl, bevételrõl és kiadásról, inflációról, hiánycélról, államadósságról szól a mindenkori költségvetés, hanem arról, hogy a kormánynak mi a célja, mi a társadalomfilozófiája, milyen az emberképe, milyen irányba akarja az emberek életét alakítani, befolyásolni. Végsõ soron arról szól a költségvetési törvény, hogy építeni akarnak vele vagy rombolni, segíteni akarnak vele vagy ártani; a magyar embereknek és a magyar emberekért állítunk össze és fogadunk el egy költségvetést, vagy valami más érdek munkál benne és általa.
Nos, tisztelt kormány és kormánypárti, szocialista és szabad demokrata képviselõtársaim, az elõterjesztett költségvetési törvényjavaslat, amelyet önök meg akarnak szavazni, sajnos azt üzeni, hogy önök nem építeni, hanem rombolni akarnak (Dr. Szabó Zoltán: Persze!), nem megtartani azt, ami még egyáltalán mûködõképes ebben az országban, hanem tönkretenni a még meglévõt is, és aztán a lovak közé hajítani a gyeplõt. Elvégzik a piszkos munkát, vigyázba állva az IMF és a pénzvilág urai elõtt, aztán pedig önök után az özönvíz, de az már nem érdekli önöket, hogy milyen következményekkel járnak majd ezek a költségvetési javaslatban található intézkedések.
Hány embernek a munkahelyét veszik el? Hány gyermeknek az étkeztetését lehetetlenítik el? Hány idõs, beteg és fogyatékkal élõ embernek az ellátását szüntetik meg? Hány és hány, eddig is nagyon nehéz körülmények között élõ család helyzetét lehetetlenítik el a végletekig? Hány településen építik le a közszolgáltatásokat? Önöket ez már nem is érdekli? Önöket ez már nem hatja meg? Iskolák, óvodák, bölcsõdék, zeneiskolák, szociális ellátás, közétkeztetés, a települések mûködésének mindennapi feltételei kerülnek most önök által ellehetetlenítésre.
A kormány azokat bünteti meg a költségvetési javaslatával, akik nem tehetnek a rossz helyzetrõl, a válságról. Valójában ez a költségvetés, a Bajnai-csomag a büntetés, a bosszú csomagja, a kisemberek, a gyermekek, a betegek, a családok, a szociálisan kiszolgáltatottak, a vidék, a kistelepülések, a kisvárosok, az önkormányzatok, a közalkalmazottak, a köztisztviselõk megbüntetése. A rossz helyzetrõl, a gazdasági és költségvetési katasztrófáról a kormány, a pénzügyi válságról a banki szféra mohósága, profitéhsége tehet, nekik kellene tehát ezt a balhét elvinni, és nem a magyar embereknek és a magyar társadalomnak.
Tisztelt Országgyûlés! A költségvetési törvényjavaslat mai számaival számolva például egy évszázadok óta térségközponti szerepet betöltõ kisváros esetében az elvonás mértéke megközelítõleg 100 millió forint. Tisztelt Kormány, kormánypárti Képviselõtársaim! Önök tudják, hogy mit csinálnak? Felelõsséggel elgondolkodtak már cselekedeteik következményeirõl? Ha nem, akkor nagyon gyorsan tegyék meg! Ha igen, és mégis ezt teszik, akkor alkalmatlanok a magyar emberek bizalmára és az õ ügyeik, problémáik képviseletére, akkor önök nem az embereket képviselik, hanem valami egészen mást.
Ezt a kormányzati ámokfutást, az önkormányzatok lenullázását az önkormányzatok, a települések nem fogják kibírni, ám az még ennél is sokkal súlyosabb probléma, hogy azok az ellátottak, akikért önök és az önkormányzatok is vannak, akiknek az ellátása mindannyiunk alkotmányos kötelezettsége és feladata, a gyermekek, az idõsek, a betegek, a fogyatékkal élõk, a hátrányos helyzetûek, a szociálisan kiszolgáltatottak, a nagycsaládosok fognak végzetesen és végletesen ellehetetlenülni.
Értik és érzik ennek a súlyát és felelõsségét, kedves kormánypárti képviselõtársaim, vagy önök kísérleti nyulaknak nézik a magyar társadalmat, a magyar embereket, akikkel mindent meg lehet csinálni? Ha önök valóban a magyar emberekért élnek és dolgoznak, amint arra képviselõi esküjük kötelezi önöket, akkor visszavonják ezt a cinikus javaslatot, vagy pedig nem fogják azt megszavazni. Kérem, hogy gondolják meg mindezt, gondolják meg érveinket.
Ha csak az önkormányzati finanszírozásra konkrétan kell utalnom - nyilván elhangzott és el fog hangozni még itt az általános vitában és a részletes vitában is -: a normatívák radikális csökkentése, az önhiki-rendszer szigorítása, az európai önerõalap rendkívül jelentõs szûkítése, illetve a teljes területfejlesztési keret, amely több mint 50 milliárdos csomagot jelent, nos ezek a számok jelzik az önkormányzati elvonást. Azt gondolom, hogy ezt a terhet, ezeket az elvonásokat, ezt az elvonási mértéket az önkormányzatok, a települések nem fogják tudni - ezekkel a számokkal legalábbis - elviselni. Mint említettem, lemodellezve: egy térségközpontot betöltõ kisváros esetében, ahol oktatási, egészségügyi, szociális ellátási rendszer mûködtetése a kötelezõ, a fejlesztések elmaradása, az önerõalap elvonása több mint 100 millió forintos elvonást jelent a következõ évi költségvetésben, amely kezelhetetlen, elfogadhatatlan mértéket jelent.
Tisztelt kormánypárti Képviselõtársaim! Én most nemcsak azt mondom, hogy hallgassanak a szívükre, és nem folytatom tovább, hanem azt kérem, hogy hallgassanak a lelkiismeretükre, és ne engedjék, hogy ilyen romboló Bajnai-csomagot bábuként megszavaztassanak önökkel, elfogadtassanak önökkel a lelkiismeretük ellenére.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)