[ szaszfalvi.hu ]

/Interjú Szászfalvi László országgyûlési képviselõvel, az Országgyûlés Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnökével/

Festetics Györgynek és Nagyváthy Jánosnak sokat köszönhet Csurgó városa. Õk azok ketten, akik a legtöbbet tették a csurgói iskola alapításért, a csurgói oktatásért és mûvelõdésért, és azért, hogy Csurgó a régió központja lehessen. Festetics rengeteg anyagi támogatással és sok idõt, energiát beleölve megalapította az elsõ „oskolát” Somogyban, Csurgón 1792-ben. Az iskolaszervezést Nagyváthy János jószágigazgató irányította, aki 1797-ben Keszthelyrõl végleg Csurgóra költözött, és a végkielégítéseként - a jelenlegi gimnáziumi elõpark helyén - kapott telkérõl felügyelte az iskolát. Áldásos tevékenységét kiegészítette agrár-közírói munkája, amelynek termése nem lebecsülendõ: négy közismert agrártudományi mû született az 1992-ben emlékmûvel megjelölt háza helyén. 1797 õszén népesítették be - ahogy akkor mondták - a palotaszerû épületet, amely egy évszázadig biztosította a tanulás optimális feltételeit.
Errõl a két jelentõs személyrõl, életükrõl, csurgói tevékenységükrõl, hagyományuk megõrzésérõl kérdezem egy interjú keretében Szászfalvi Lászlót, aki Csurgó város országgyûlési képviselõje és 12 évig volt városunkban polgármester, egyébként pedig református lelkipásztor is:

Jó napot kívánok! Képviselõ Úr, tisztában vagyunk Gróf Festetics György és Nagyváthy János Csurgó történelmében játszott szerepével, de napjainkban õrzik-e emléküket a polgárok, diákok?
Ha igen akkor ez miben nyilvánul meg?

Ez talán azért fontos kérdés, mert egy-egy közösséget minõsít az, hogy hogyan becsülik meg azokat, akik a közösséget szolgálták és akik cselekedeteikkel építették egy közösség anyagi és szellemi, lelki megmaradását és gyarapodását. Meg kell mondjam azt, hogy sajnos Csurgón különösen a rendszerváltozást megelõzõ évtizedekben gróf Festetics György személye szinte tabu volt. Nagyváthy János személyérõl már többet lehetett hallani, de az õ életmûvének nagyságához képest az is szégyenletesen kevés volt. Azt hiszem, hogy az elmúlt 15 évben sikerült elõrelépnünk emlékük megõrzése terén. Ennek talán legelsõ jele az a történelmi jelentõségû esemény volt, amikor a Festetics által alapított református gimnáziumot az önkormányzat 1993-ban visszaadta jogos tulajdonosának, a Somogyi Református Egyházmegyének, s ezzel teret és új lehetõséget kaphatott az a fajta szellemiség, amely annak idején Festetics iskolateremtõ szándékát és jóakaratát kiterebélyesítette. Ennek lehetett a következménye, hogy az évtizedeken keresztül lepusztult elsõ gimnáziumi épületet, az úgynevezett Ókollégiumot szépen fel tudtuk újítani és ma Városi Múzeum és Galéria lehet benne. Gróf Festetics Györgyrõl évtizedeken keresztül nem lehetett utcát elnevezni, szoborral megemlékezni. Hosszú évekkel ezelõtt a város egyik legszebb parkját Festetics Emlékparknak neveztük el, majd 1998-ban egész alakos bronzszobrot állítottunk emlékére a város fõterén. Kezdeményezésünkre létrejött egy nagyszerû rendezvény sorozat: a Festetics városok Találkozója, amely évrõl-évre lehetõséget teremt a három Festetics város diákjai és polgárai számára, hogy ennek a kiváló, építkezõ és nemes gondolkodású férfiúnak az emlékét magas színvonalú találkozókon és ünnepségeken vagy éppen vetélkedõkön megõrizzék és életmûvét ápolják. Gróf Festetics György felvilágosult, saját korát jóval megelõzõ felekezeti nyitottságú ember volt, amely szellemiség azt hiszem bennünket, a késõi utódokat is kötelez és olyan súlyú felelõsséget rak vállainkra, amelyet nekünk vinnünk kötelesség.
Úgy tapasztalom, hogy a Csurgói Református Gimnázium közössége és szellemisége az utóbbi esztendõk megfeszített és elkötelezett munkájának köszönhetõen ezt a felelõsséget kezdi felvállalni és Festetics életmûvének, személyiségének az emlékét hûségesen õrzi.
Nagyváthy János szintén elfeledett ember volt, de azt hiszem, hogy egyre többen ismerik meg ezt a kiváló, európai kitekintésû szakembert és koncepciózus kollégium szervezõt. Nagyváthy János nevét vette fel a rendszerváltozás után a csurgói Szakmunkásképzõ és szakközépiskola. Nagyváthy Napon emlékeznek a két középiskola diákjai, illetve az érdeklõdõk és szakemberek, a Nagyváthy János Társaság tagjai halálának napján. Ezen napon minden alkalommal megkoszorúzzák Nagyváthynak a gimnázium parkjában lévõ sírját, illetve elõadások hangzanak el Nagyváthy életmûvérõl és a mai aktuális mezõgazdasági problémákról.
A Gimnázium ókönyvtárában mindkettõjüket különös becsben tartják. Azokat a könyveket, dokumentumokat, amelyek hozzájuk kötõdnek, kiváló szakemberek gondosan kezelik és bocsátják az érdeklõdõk rendelkezésére.
Még egy fontos dologról kell beszélnem a kérdés kapcsán, hogy tudniillik õrizzük-e Festetics és Nagyváthy emlékét, és ha igen akkor ez miben nyilvánul meg, s talán ez egy újabb megközelítési mód lehet ahhoz, hogy mind jobban megismerjük és aktuálissá tegyük Festetics és Nagyváthy életmûvét.
Arról van szó, hogy Festetics és Nagyváthy Csurgón nem csupán „oskolát” hoztak létre. Az iskolaépítés jövõt, kultúrát jelentett, de õk városfejlesztõk és térségfejlesztõk is voltak. Ha pedig jobban ránézünk a térképre / Keszthely, Hévíz, Csurgó és Berzence /, akkor azt látjuk, hogy Festetics egy egész régióban gondolkodott. Egy természetes régióban, amely úgy tud egységet és harmóniát teremteni, hogy az alkotók, a részek saját szinükkel és különlegességükkel egymást egészítik ki.
Festetics cseh és német iparosokat telepített le Csurgón, õ vágatta ki a mai csodálatos, polgári szellemiséget sugárzó fõtér helyén az erdõt, mert õ várost akart a várostalan Somogyban, mert õ a jövõbe tekintett, amikor döntött és cselekedett. Festetics tehát – ma talán így mondanánk -, Csurgó és térségének komplex, koncepciózus fejlesztõje volt, amely harmóniát teremtett az anyagiak és a szellemiek fontossága között, azaz iskola, oktatás, nevelés, kultúra és hit ugyanolyan fontos, mint az ipar, az infrastruktúra, a megélhetés és viszont. De Festetics tudta azt a sokszor tagadott, de talán ma újra fontossá váló tényt, hogy kimûvelt emberfõk nélkül nem lehet jövõ és magasabb életminõség sem.
Ezekre a gondolatokra alapítottuk azt az ötletet, hogy kicsit Festetics eredeti szellemiségét aktualizáljuk és ilyen komplex módon vizsgáljuk és oldjuk meg Csurgó és térségének mai problémáit. Ebbõl az ötletbõl született meg aztán 2000-ben a Csurgói Festetics Program, amely aztán a Széchenyi Tervhez kapcsolódóan bekerült az ország öt kiemelt kistérségi programja közé. Ennek a Csurgói Festetics Programnak a lényege pedig négy pillérre épül: 1. Infrastruktúrafejlesztés, 2. Vidékfejlesztés és túrizmus, 3. Munkahelyteremtés, 4. Oktatás és képzés. A Program lényegi magva pedig az, hogy bár fontos nagyon mindegyik alprogram, de Csurgó és térségének polgárosodását és felemelkedését csak akkor érhetjük el, ha mind a négy program párhuzamosan, együtt valósulhat meg. Úgy ahogyan azt annak idején Festetics és Nagyváthy is látták.
Nos, Festetics és Nagyváthy szellemisége itt él közöttünk, csak engednünk kell õket reánk hatni. Azt hiszem, hogy csak úgy tudjuk az õ emléküket valóban ápolni és õrizni, ha a mai problémáinkra, kihívásainkra az õ szellemiségükkel keressük a válaszokat.

Értem. Ha Festetics és Nagyváthy nem alapít „oskolát” Csurgón a 18. században akkor Ön szerint lett volna erre késõbb ötlet, pénz, és energia?

Nem hiszek a véletlenekben és hiszem azt, hogy minden embernek a saját korában van küldetése és felelõssége is. Festetics és Nagyváthy azért alapított „oskolát” Csurgón, mert felismerték küldetésüket és felelõsségüket. Persze a történelmi tényeket és befolyásoló tényezõket ismerve ez túl egyszerû leírása az eseményeknek, de egy ilyen interjú keretében mégis a lényegre kell rámutatnom. Azt szokták mondani, hogy a mi lett volna, ha tipusú kérdések történelmietlen kérdések, amelyekre nem lehet hiteles választ adni. Magam is egyetértek ezzel a véleménnyel.
A lényeg, hogy Festetics és Nagyváthy történelmi tettet hajtottak végre, s még egyszer mondom: nem csak iskolát alapítottak Csurgón, hanem várost a várostalan Somogyban. Csurgót iskolája tette és ma is iskolája teszi Csurgóvá és várossá. Ha õk ezt a lehetõséget, vagy pillanatot nem ragadták volna meg, akkor Csurgó ma is egy kis falu lenne. Ebben biztos vagyok. S talán nekünk kései utódoknak jó lenne ebben is példát venni róluk: megragadni a lehetõségeket, élni a megadatott esélyekkel és szolgálni, építeni és gyarapítani saját közösségeinket, a mi esetünkben Csurgó és térségét.

Mint tudjuk a 90-es évek elején a Festetics által megalapított gimnázium újra Református Gimnázium, 2003-tól pedig Református Általános Iskola és Gimnázium, mindez egyházi, hagyományõrzõ, a magyarságtudatot és az európai szellemet erõsítõ keretek között. Mit gondol, vajon ha Festetics és Nagyváthy tudná, hogy ilyen jellegû oktatási intézmény vált az egykoron õ általuk alapított iskolából, mit szólnának, vajon tetszene nekik?

Tekintettel arra, hogy az alapítás ilyen szellemiségben történt, én azt hiszem, hogy igen örülnének. Persze minden kornak vannak specialitásai, megismételhetetlen helyzetei. Talán ha egy szóval kellene jellemezni Festetics és Nagyváthy elvárásait, az a minõség. Ahogyan annak idején, az alapítás idõszakában mind Festetics, mind Nagyváthy számára minden körülmények között, s minden dimenzióban a minõség volt az elvárás. A minõség megkövetelése saját maguk munkájával, de munkatársaik, az intézmény dolgozói és általában az intézménnyel szemben is.
Valóban azt hiszem, ha ennek az intézménynek, diákoknak és tanároknak ez lesz az elvárásuk magukkal és egymással szemben, akkor adóznak igazán Festetics és Nagyváthy emléke elõtt és akkor fogják szolgálni a maguk, Csurgó és a magyarság jövendõjét és felemelkedését.

Azzal, hogy Nagyváthy Csurgóra költözött és életének hátralévõ 22 évét itt élte le, Csurgó kultúrája, mezõgazdasága, szellemiségi milyen irányban haladt? Mennyire hat ki ez napjainkra?

Szerintem Nagyváthy János itt eltöltött 22 éve nagyban befolyásolta Csurgó kultúráját, mezõgazdaságát. Sajnos azt látom, hogy ezt még nagyon kevesen ismerik és ebbõl következõen nincs megbecsülve eléggé Nagyváthy életmûve. Köztudott, hogy négy alapmûvét itt írta. De azt kevesebben tudják, hogy nem csak elméleti író volt, hanem a gyakorlatban is mûvelte földjét, kipróbálta újításait, rendszerezte mások számára tapasztalatait, gondozta szõlõjét. Annak a szakembernek az ideáltípusa, akinél az elmélet és a gyakorlat tökéletes összhangban vannak egymással. Nyilvánvalóan Nagyváthy ezt a fajta kultúrát, ezt a fajta mûveltséget Csurgón átadta másoknak is. Másrészt Nagyváthy nagyszerû szervezõ is volt. Õ volt az, aki kidolgozta az iskola elsõ szabályzatát. Megszervezte az alapítás utáni iskola mindennapi életét a minõség elvére építve azt, illetve megteremtette azt az intézményi struktúrát, amely utána hosszú idõn keresztül biztosította az iskola fejlõdését. Lerakta az alapjait a kollégiumi polgár, a csurgói diák fogalmaknak és kialakította a csurgói diákok közötti szolidaritás érzését is.
A Csurgói Festetics Program vidékfejlesztési, turisztikai és mezõgazdasági projektjei / Drávamenti borút, biodiesel üzem, bortúrizmus, mezõgazdasági képzés stb. / erre a szellemiségre épült fel. Nagyváthy elméletet és gyakorlatot harmónizáló szándékára, a minõség elvére, illetve a jó szervezettségre és az egymással való szolidaritás gondolatára.

És végül mit gondol a jövõrõl? Vajon meddig lesz képes a Református Gimnázium fennmaradni szellemiségében, létében, egészében? Vajon majd négyszáz év múlva is állni fog? Lehet, hogy akkor már fõiskola is lesz…

Nem láthatunk a jövõbe. Mégis azt hiszem, ha nem következik be olyan nagy történelmi kataklizma, amely ennek az iskolának az életében már sajnos többször elõfordult, nos ha nem következik be ilyen esemény, és ha ez az „oskola” ragaszkodik az elõbbiekben kifejtett elvekhez, különösen is a minõség elvéhez, akkor van jövõ, akkor bizakodhatunk. Akkor talán az a régi nagy tervünk is megvalósulhat, hogy felsõfokú képzés legyen Csurgón. Nincs az kõbe vésve, hogy egy kis vidéki városban, különösen ilyen oktatási és kulturális tradíciók mellett, nem lehet felsõfokú képzés. Ad abszurdum egy kis kampus létrehozása. Egyébként jelzem azt is, hogy még fõiskolai tradícióink is vannak Csurgón, hiszen itt Csurgón mûködött az Eötvös József által alapított Tanítóképzõ 1933-ig, amikor Bajara vitték át innen. Tehát a bajai Tanítóképzõ Fõiskola innen Csurgóról indult el. Persze még sok terve van az intézménynek, amelyet mind itt most nem is lehet felsorolni.
Azt hiszem a lényeg az, hogy ez az iskola is - mint minden iskola - mindig a jövendõre nézve végezze a szolgálatát, mindig stabil értékekre alapozza a munkáját, s akkor nyugodt lelkiismerettel nézhetünk a jövõ felé is. Ez a remény, a mindig megmaradó maroknyi remény tarthat meg bennünket és az utánunk következõ nemzedékeket.

Köszönöm, hogy ilyen részletesen és kifejtõen válaszolt kérdéseimre, és hogy áldozott erre idejébõl. Isten áldását kívánom további életére.

Szászfalvi Bence
Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium és Általános Iskola, Csurgó
11.A