[ szaszfalvi.hu ]

„Milyen lelkülete van egy olyan miniszterelnöknek, aki azzal dicsekszik, hogy õ találta ki a 23 millió románnal való riogatást, mint kampányfogást?” - tette fel a kérdést a parlamentben 2005. december 5-ének szomorú évfordulóján Szászfalvi László, a KDNP képviselõje (nem tudom számon tartja-e ezt valaki, de egyre több lesz a szomorú évfordulónk és egyre kevesebb az örömteli). Válaszra természetesen nem is számíthatott, mert a lelkiismeret szó ismeretlen fogalommá kezd válni a parlamenti patkó kormánypárti oldalán.

Szóval, a miniszterelnök lelkiismerete. Ha hihetünk a Debreczeni József róla írt könyvének, melyet pillanatnyilag hiteles forrásnak kell tekintenünk annak vonatkozásában, hogy itt tárta fel leginkább a lelkületét e „világhíres” személyiség, nem mindig volt õ ilyen. Sõt, saját bevallása szerint fiatalkorában igenis lelkes lény volt. Ennek bizonyítására idézem azt a szövegrészt, mellyel õ személyesen szolgált annak magyarázatára, hogy mi volt az egyik oka annak, hogy akkoriban szakított a politikával. Az említett könyv 77. oldalán a nála már megszokott politikai csúsztatás itt is fellelhetõ, mivel itt önkéntes szakításról beszél, viszont az elõzményekbõl világosan kiderül, hogy õ nem szakított a politikával 1989-ben, hanem egyszerûen a politika perifériájára szorult. De mi tekintsünk el ettõl az apróságtól, hisz keresztények vagyunk és kötelességünk az emberi lelkek vizsgálatakor a jót keresni. Tehát az idézet még 2003-ból: "Én addig abban a hitben éltem, hogy reformer vagyok: nagyon jó ember. De akkor szembejött velem egy nõ a Veres Pálné – Irinyi Dániel utca környékén.... Egy ötven körüli, átlagos küllemû nõ, és lekapott a tíz körmömrõl. Ugye ez az az idõ, amikor különféle helyszíneken mindenféle viták zajlanak, és ezeken én is részt veszek a KISZ képviseletében, és ez az asszony megismert.....”

Feltevõdik a kérdés, hogy az akkori sportminiszter kitalálta - e a történetet, mivel ez nála könnyen megy s ezen keresztül már akkor építgette a személyiségét az elkövetkezendõ puccs céljából, vagy akkor még igazat is mondott idõnként? Én részemrõl a második magyarázatra hajlok, mivel a fent idezett „nagyívû” munka bõvelkedik olyan vallomásokban, amelyek enyhén szólva nem erõsítik egy politikus imázsát, sõt....Ha tehát elfogadjuk a vallomást õszintének, a miniszterelnök lelkivilágában 1989 óta mostanig egy gyökeres változás történt. A logika szerint egy ilyen gyökeres változás nagy valószínûséggel külsõ behatás eredménye. Tehát akit komolyan érdekelne a miniszterelnök lelkivilága, meg kellene keresnie azokat a kapcsolatokat, melyek az õ életében fontosak voltak abban az idõszakban s olyan hatást gyakoroltak rá, melynek következtében 18o fokos változás állt be a jellemében. Az máskülönben stimmel, hogy most is reformernek képzeli magát és nagyon jó embernek. De honnan tudnánk szerezni egy 5o év körüli átlagos külsejû nõt, aki szembejön vele a Veres Pálné és Irinyi utca sarkán? Akkor, amikor a miniszterelnök már csak csukott kocsiban közlekedik. Azt kellene tehát megkérdezni tõle, hogy a margitszigeti futásokhoz bevenne-e a csapatába egy 5o év körüli, átlagos külsejû nõt, vagy csak az izompacsirták elfogadhatóak?

Ditrói Csiby Éva