[ szaszfalvi.hu ]

Made in Geneve – Kálvin alkotó szelleme és Genf

Ha azt mondom Genf, sok minden eszünkbe jut: az, hogy e gyönyörû, tóval, közeli havas csúcsokkal ékesített város a diplomácia egyik fõvárosa, meg a világhírû óramûvesek õshona, nagy nemzetközi világszervezetek központja. És persze a Nemzetközi Vöröskeresztet is ide köti asszociációnk. Nekünk, magyaroknak meg még egy irodalmi különlegesség is megképzik emlékezetünkben: Illyés Gyulának „A reformáció genfi emlékmûve elõtt” címen írt. monumentális verse. És még? Igen, Kálvin, a protestáns Róma, ahogyan Nyugaton elnevezték. Induljunk mi is egy kis reformációs városnézõbe október 31 elõtt…

Nem is kell sokat gyalogolnunk, csak jó helyen kell kezdenünk. Jószerivel mindent egymás közelében megtalálhatunk, ami nekünk most számít. Ha ránézünk a gyönyörû fekvésû város térképére, a genfi tó partjától a Mont Blanc hídon sétálunk át a Parc des Bastions, a reformációi emlékmû irányába, s máris ott vagyunk a Kálvin utca (Rue Jean-Calvin), a Szent Péter katedrális, az auditórium, s Kálvin Akadémiája (Collége Calvin) környékén. Az enyhe hajlatú Saint-Antoine dombocskára a Rue Jean-Calvinon is felbaktathatunk. Itt volt Kálvinnak a háza, elõbb kisebb, majd nagyobb, a mai 11. szám alatt. Erre a nagyobbra nagy szükség is volt, hiszen rendszeresen 15-16 hugenotta menekült vagy diák szállásolta be magát a reformátorhoz. 1543-tól haláláig, 21 éven át lakott itt. Ez volt az a ház, aminek ablakából minden áldott reggel négy órakor már kiszûrõdött a fény, hiszen ekkor kelt Kálvin, majd imaszõnyegére térdelve imádkozott, és Bibliát olvasott. Utána néha visszapihent, de hétkor már a Szent Péter templomban prédikált, ahol szinte mindig tolongtak a genfi polgárok, a francia menekültek, és a külföldi diákok, akik a hitújítás tanaival ismerkedtek. 11 órakor megbeszélést tartott a templom épületében a konzisztóriummal, azaz a gyülekezetet irányító 12-12 fõs papi-világi presbitériummal. Olykor a magisztrátusban, a városházán intézett ügyeket. Majd ebédre hazament, de délután 2-tõl már az Auditóriumban tartott teológiai elõadást.  Ez a kiskápolna a Szent Péter katedrális mellett található, falai között francia, holland, német, olasz, angol és persze magyar szavak is hallatszottak. Ma a Place de la Taconnerie-n található. Kálvin gyakran igemagyarázatot tartott itt, vagy éppen az Institutio-ból, a Keresztyén vallás rendszere c. fõmûvébõl citált részleteket, s vitatta meg a hallgatókkal. A másfél-két órás szellemi bajvívás után hazament, s általában négy órától hatig levélírással töltötte az idõt. Közel 3 000 levelet írt kora vezetõ uralkodóihoz, teológusokhoz, lelkésztársaihoz, Lutherhez, Melanchthonhoz, a francia és az angol, meg a lengyel, s más uralkodóhoz. De volt szíve ahhoz is, hogy levelein keresztül lelkigondozza, vigasztalja a lyoni és a párizsi börtönökben sínylõdõ hitsorsosait, a hugenottákat, özvegyeket, vagy de Coligny admirális, Franciaország hitéért mártírhalált halt marsalljának özvegyét. Leveleibõl közel ezer különbözõ fordításokban maradt fenn. Levélírás után, pontosan 18 órakor vacsora következett, amit legtöbbször barátai, lelkésztársai közösségében fogyasztott el. Rendszeresen 21 órakor tért nyugovóra. Ezután már nem szûrõdött ki mécsesfény ablakából. Ilyen fegyelmezett és ritmustartó életmód kellett ahhoz, hogy roppant reformátori mûvét el tudja végezni 59 év alatt, ami adatott neki. E célból tartalékolta, osztotta be energiáit. Post tenebras lux – sötétség után világosság. Ez áll a  reformációi emlékmûvön, ez jellemezte az õ életét is. A hitújító szellemi-lelki fényenergiát ki kellett termelnie önmagából, istenadta szellemi, lelki adományaiból. Megtette. De mit is?

Made in Geneve – új típusú szövetségkötések egész sora

Szellemi, lelki, szociális reformjai számosak. Nagy változások közé érkezett 1536-ban. A hatalom a püspöki kézbõl az önkormányzat, akkori nevén városi magisztrátus kezébe került. Az önkormányzat elsõ intézkedései között volt egy kolostor átalakítása közkórházzá. Rendeletet adtak ki az alkoholfogyasztás korlátozására, szabályozták a kocsmák és örömtanyák nyitva tartását, a játéktermek számát. Bevezették az általános iskolakötelezettséget. Kálvin ebbe a demokratikus rendszerváltozásba, politikai megújulásba érkezett. A polgári ébredés, öntudatosodás és a hitbeli, egyházi ébredés erõinek egymást erõsítõ nagy interakciója következett be. Rendkívüli történelmi pillanat!

Kálvin kezdetek óta újfajta szövetség, együttmûködés kialakítására törekedett katedrális és városháza, egyház és közélet, hit és politika között. Véleménye szerint az egyháznak nem szabad visszahúzódnia a templom falai közé, hanem ki kell lépnie a történelem színpadára, ami Isten dicsõségének színtere, s ott az emberi közösség összetartó erejét és fundamentumát kell alkotnia. Öntudatos, mérlegelésre és döntésre képes, felelõsséget hordozó polgár volt az eszménye, ennek érdekében elsõ helyre tette a nevelést és az iskolázást. A demokrácia mûhelyei, edzõtermei, veteményes kertjei az iskolák. Evangéliumi kritériumok alapján kinek-kinek belülrõl irányított emberré kell válnia, olyanná, aki tud különbséget tenni igaz és hamis, jó és rossz, a város szempontjából hasznos és kerülendõ, a hit szempontjából üdvös és kárhozatos között. Az evangéliumi demokrácia elsõ nagy hozadéka, egyént és közösséget önvédelmi fegyverrel ellátó szellemi terméke ez a polgári kritikai képesség volt, a "Made in Geneve", a genfi szellem és szellemiség.

Szociális védegylet, bankreform, életkezdési hitel

Persze tudunk arról is, hogy az önkormányzat és az egyház, a hit és politika, banki világ és önzetlen emberszeretet viszonya nem volt mindig felhõtlen. Kálvinnak nemcsak támogatói, hanem ellenzõi, sõt ellenségei is voltak. Olyannyira, hogy három évre el is hagyta Genfet 1541. szeptember elején. De a genfiek valósággal visszakönyörögték. Visszatérése után a konzisztórium, egyháztanács szellemi védegyletként mûködött. Tagjai vigyáztak arra, hogy ne legyenek túlzó, felesleges közkiadások, mérsékelték a pazarlókat, a hivalkodó újgazdagokat intették a luxus kerülésére mind a ruházkodásban, mind az étkezésben, mert ez a szegényeket még jobban megalázza. Az önmérséklet, a puritán jólét, a hivalkodást és kivagyiságot kerülõ polgári tisztesség, kölcsönös tiszteletadás, a szegényt is emberszámba vevõ szociális érzékenység - ez lett a genfi református gondolkodás és életstílus jellemzõje, a várost századok alatt magasba emelõ genius locija.

Külön izgalmas téma Kálvin bankreformja. A menekültek életkezdési hitelt kaptak, három évig nem kellett törleszteniük. A védegylet tevékenységének hatására korlátozták az importot, kerülték a nem produktív befektetést. Bevezették a 6 %-os kamatra adott kölcsönt, kezdett kialakulni a késõbb világhírû óramûvesség. Kálvin különös figyelmet szentelt a szociális háló megteremtésének, melynek elsõdleges eszköze a szegénygondozás és az emberséges bankpolitika volt. A kórházak szolgáltatását kiszélesítette a szegények, hajléktalanok istápolására, elhelyezésére. A genfi reformátor szemében elválaszthatatlanul összetartozott a népesség testi egészsége a lelki-szellemi egészséggel. A harmonikus polgár kiformálását célzó népjóléti elképzeléseit a diakónia társadalmasításával kívánta elérni, azaz szociális munkásokat, beteg - és szegénygondozó szakembereket képeztetett ki. A kórházak mellett ezért nem csak ispotályok, hanem öregotthonok is mûködtek. Megszervezte a szociális segélyszolgálatot, s ezzel egyidejûleg betiltatta a koldulást.

Iskolák, kultúrközpontok, menekültváros

Tudomány és hit természetes egységét minden körülmények között védelmezte. Elve volt: nem a tudatlanság, hanem a tudás és a képzettség az egészséges hit kiegészítõje, méltó társa. Ezért a templom mellett az iskola képezte a legfontosabb kultúrközpontot. Sokszor elmondta: a Bibliát az forgatja még nagyobb haszonnal, aki elõbb a nyelvekben és a tudományokban is jártasságra tesz szert. Az elsõ iskola, amit Kálvin létesített 1559-ben közoktatási céllal, a Saint-Antoine dombon épült. Még ma is fennáll. Hitújító társa, Béza Tódor volt elsõ rektora. A diákok napi tíz órát tanultak, heti hat napon át. A vasárnapot több órás istentisztelettel töltötték.

A hugenották franciaországi üldözése idején Genf valóságos menekültközponttá vált. A hitsorsosok iránti szövetséges magatartás mögött az egész kálvini teológia gerincét képezõ kiválasztó kegyelem és Isten-ember szövetségi viszonya áll. Így került baráti körébe a párizsi könyvkiadó Robert Estienne, a királyi titkos tanácsos Laurent de Normandie vagy a város késõbbi nagy fiának egyik õse, Didier Rousseau. Ez idõ tájt alakult ki a legújabb korban világtörténelmi szerepet játszó nemzetközi diplomáciai város, a Genfi Konvenció, a Népszövetség, a különbözõ világszervezetek és egyházi világközpontok milliók életét befolyásoló centrumának elõfutára. 

Lelki ébredés, új polgári öntudat

Kálvin könyvei, az új keresztyén vallás rendszerét megalkotó írásai innen indultak szellemi hódító útjukra. Hollandia, Skócia, késõbb Észak-Amerika puritán jólétének alapvetését jelentették gondolatai. Lelki ébredést, polgári tudatosulást, új öntudatot formáltak ezek, az Istennek felelõs szabad ember, a kiválasztott ember hatalmas energiáit nyitotta meg az alkotás elõtt. A kálvini kultúrateremtés maradandó elvét így fogalmazta meg: "A köztársaság legnagyobb ereje az alkotó polgárság, ez pedig a tudomány gyümölcse". Világformáló szelleme, lelki tanításai a Szent Péter katedrális szószékérõl áradtak szét az akkori európai világba.

Református alkotói dinamika – világszerte

Elképzelhetõ lenne Európa és a világ szellemi haladása, gazdagodása e Kálvin és Genfje nélkül? Bizonyára nem. Nélkülözhette volna a világ a párizsi filozófus Petrus Ramus  zsenijét, aki "kálvinista alaptudománnyá" tette a matematikát, vagy ennek erdélyi géniuszait, a református Bolyaiakat?  A holland kálvinista Christian Huygens (1629-1695) fedezte fel a fény hullámtermészetét. A kálvinizmus tört utat az anyanyelv használatának az iskolákban Európa-szerte. A józanság és a tárgyszerûség a református gondolkodás tudományt is segítõ sajátosságai. A városépítészetben térbelileg is megjelent ez a rendszerezõ vonás. "Református városok" épültek több helyütt, így pl. Hanau, Kassel, Mannheim Németországban, Yale és Harvard az USA-ban. A nemzetközi jog atyja, a holland Hugo Grotius elkötelezett kálvinista volt. A közösségi önrendelkezés jogát Olivier Cromwell 1655-ös Alkotmánya juttatta érvényre. A szövetségi államrend alapdokumentumaként emlegetett Mayflower-Egyezményt 1620. november 11-én puritán kálvinista kivándorlók kötötték meg a késõbbi USA partjainál. A sor hosszan folytatható a következõ századokban...Azt, ami Kálvin idején Genfben, s hatására egyre szélesebb körben Európában és az Újvilágban történt, azt a 20. században von Weizsäcker professzor így értékelte: példamutató szövetség jött létre egyház és politika, hit és tudás között, ami felhajtó erejévé vált a nyugati kultúrának, ennek az "európai kultúrcsodának". 

Genf, Kálvin, reformáció, kálvinizmus – evangéliumi hit,  tudományos, szociális haladás testvérfogalmak. Luther, Melanchthon, Zwingli, meg a magyar reformátorok hitbeli, kulturális hagyatékával együtt ez hihetetlenül nagy örökség. Még ma is szinte nyomasztó. Egy nemzedék élete sem elég a feldolgozására. „Csak” élni, „csipegetni” lehet, kell tudni belõle, tudatosan, elkötelezetten. Ez a mi mai protestantizmusunknak is az értéke, amivel e kárpát-medencei tájon valamit még tehetünk egymásért, egymás javára. Mert igenis: post tenebras lux!

Dr. Békefy Lajos