[ szaszfalvi.hu ]

Az alaptörvénnyel együtt január 1-jén lép hatályba az új nemzetiségi törvény, amely az eddigieknél több jogot biztosít a Magyarországon élõ nemzetiségeknek, ugyanakkor megnehezíti a visszaéléseket.

A sarkalatos törvény az 1993-as jogszabályhoz képest több újítást tartalmaz, és azzal a céllal készült, hogy a nemzetiségek ki tudják teljesíteni kulturális autonómiájukat.
   
Az új jogszabály már szóhasználatában is változást jelez; a törvény szövege nem kisebbségekrõl, hanem nemzetiségekrõl szól. A törvényjavaslatot beterjesztõ Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ezt a változtatást azzal indokolta, hogy a jövõben nem a "többség-kisebbség" relációjában akarnak gondolkodni, hanem azokat az értékeket akarják kiemelni, amelyekkel a nemzetiségi közösségek kulturális sajátosságaikkal hozzájárulnak Magyarország kultúrájához, az összmagyar kultúrához.
   
Az új szabályozásra azért is szükség volt, mert az elmúlt években sokan visszaéltek a nemzetiségek jogaival, olyanok, akik valójában nem is voltak a közösség tagjai. Az új törvény ezért egyebek mellett rögzíti, hogy 2014-tõl csak azokon a településeken lehet majd nemzetiségi választást tartani, ahol a legutóbbi, nemrég véget ért népszámláláson legalább harmincan az adott nemzetiséghez tartozónak vallották magukat, akár az elsõdleges, akár a másodlagos identitás alapján.
   
További feltételként a jogszabály elõírja azt is, hogy legalább harmincan szerepelniük is kell a nemzetiségi választási névjegyzékben. E névjegyzék 2014-tõl nyilvános lesz és folyamatosan vezetik majd.
   
A tárca szerint ezek a feltételek a valódi nemzetiségi közösségek számára nem jelenthetnek kihívást, ugyanakkor képesek kiszûrni a visszaélõket, azokat, akik korábban például "családi vállalkozásban" alakítottak kisebbségi önkormányzatokat.
   
A nemzetiségek számára az új törvény biztosítja a kedvezményes mandátumszerzési lehetõséget a települési önkormányzatoknál, továbbá - meghatározott feltételek mellett - a települési önkormányzat nemzetiségi önkormányzattá alakulhat át.
   
A települési nemzetiségi önkormányzati képviselõk száma három lesz, ha kevesebb mint százan szerepelnek a nemzetiségi névjegyzékben, illetve négy, ha száznál többen.
   
A jogszabály úgynevezett médiajogokat is biztosít a közösségeknek. Ez azt jelenti, hogy szabályozzák, a közszolgálati médiában milyen módon és milyen lehetõségekkel jelenhetnek meg a magyarországi nemzetiségek.
   
A törvény meghatározza a nemzetiségi közösség és a nemzetiséghez tartozó egyén fogalmát. Egyéni nemzetiségi jog a nemzetiséghez tartozás kinyilvánítása, amely az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. Új definícióként meghatározza a nemzetiségi kulturális autonómia, valamint a nemzetiségi általános választások viszonylatában a nemzetiségi szervezet fogalmát, amely az eddigi kisebbségekrõl szóló törvényben nem szerepelt.
   
A törvény közösségi nemzetiségi jognak ismeri el a történelmi hagyományokat, a nyelvet, a kultúrát, annak ápolását és gyarapítását, a közösségi névhasználatot, a nemzetiségi földrajzi nevek használatát. Ide tartoznak még a nemzetiségi nevelési, oktatási jogok, az intézmény létrehozásának és mûködtetésének jogosítványai, valamint a nemzetközi kapcsolattartás joga.
   
A törvény erõsíti a nemzetiségek anyanyelvi jogait is. A nemzetiségek által használt nyelvnek számít a bolgár (romani, illetve beás), a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán nyelv, továbbá a roma és az örmény nemzetiség esetében a magyar nyelv is.
   
Az új törvény rendelkezik a nemzetiségi kulturális autonómia kérdéseirõl is, és rögzíti az oktatási és kulturális önigazgatás lehetõségét. Kitér arra is, hogy az állam támogatja a nemzetiségi kultúrák tárgyi emlékeinek gyûjtését, közgyûjtemények alapítását és gyarapítását, a nemzetiségek könyvkiadását és idõszaki kiadványainak megjelentetését, a törvényeknek és közérdekû közleményeknek a nemzetiségek anyanyelvén való ismertetését, valamint a nemzetiség családi eseményeihez kapcsolódó egyházi szertartások anyanyelven történõ lebonyolítását, illetve az egyházaknak a nemzetiség anyanyelvén végzett vallási tevékenységét.
   
A sarkalatos törvény összhangban van az alaptörvénnyel, amely a preambulumában rögzíti, hogy Magyarország becsüli az itt élõ nemzetiségeket, a magyar politikai közösség részének és államalkotó tényezõnek ismeri el õket.
   
Magyarország tizenhárom, több évszázada jelen lévõ és az eddig hatályos törvényben is elismert nemzetiségnek otthona, ezek a bolgár, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a roma, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán közösségek.

Forrás: MTI