[ szaszfalvi.hu ]

Elõadás szerkesztett változata a Politika és etika címû konferencián 2004. október 29-én

Albert Schweitzer: „Gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan!”

A helyi közéletet felvirágoztathatja a morális felelõsség és elrothaszthatja az immorális hozzáállás!

- Mit jelent éthosszal vezetni egy települést?
- Milyen prioritásokat jelent vagy jelenthet ez a döntések meghozatalakor?
- A szellemi, spirituális értékek, kulturális értékek, oktatás-nevelés, intézmények mûködtetése tekintetében, közösségteremtés- és építés tekintetében?
- A mai mûködõ modellek nagyon sematikusak:
Vagy ideológikus ábrándkergetés vagy szigorú, rigorózus pragmatizmus!
A keresztyén közéleti szerepvállalás egy új modellt teremthet:
Morális felelõsség, építkezõ, gyakorlatias lokálpatrióta szellemiséggel!

Bevezetõ

1.) A helyi közélet demokratizmusa és teljessége a jogállami államberendezkedés alapja valamennyi társadalomban, ahol érvényesül az alulról építkezõ társadalom modellje.

2.) A helyi közéletet alapvetõen definiáljuk a települési szintû helyi szervek és szervezetek mûködési szintjén.

3.) A helyi közélet a „demokrácia iskolája” – gyakorlatilag modellként kell mûködnie a felnövekvõ nemzedékek számára, gyakorlási terepet és azonosulási lehetõséget nyújtva számukra, késõbbi közéleti társadalmi szerepeik elsajátításához..

4.) Fontos éppen ezért a helyi közélet sokoldalúsága (pontosabban: teljessége), hogy képes legyen modellálni a társadalmi valóság, az országos vagy kontinens méretû közélet valamennyi szegmensét. Nem szabadna ezért hiányoznia egyetlen településrõl sem az államigazgatás, a közszolgáltatás, a vallási és lelkiismereti élet, a rendvédelmi szervek, a kereskedelem és a gazdaság egyéb alapvetõ intézményeinek. A felnövekvõ nemzedékek számára közéleti etika elsõdleges és alapvetõ gyakorlóterepei lehetnek ezek az intézmények – a posta, a polgármesteri hivatal, az iskola, az egyházi intézmények, az orvosi rendelõ, a kereskedelmi egységek, a bankok, a közlekedési vállalatok, stb. Nem csupán az élet gyakorlati szabályait tanulja meg ezek között a helyi viszonyok között az ifjú ember, hanem a társadalmi és közösségi etika alapvetõ szabályait is. Ezért mondhatjuk, hogy a család és az iskola mellett harmadikként a helyi közéletben dõl el nagyrészt a felnövekvõ generációk erkölcsi érzéke, erkölcsi érzékenysége, az , hogy milyen mértékben ismerik és tudják alkalmazni a rendkívül sokrétû társadalmi együttélés alkalmazni. Másképpen szólva az dõl el ezeken a szinteken, hogy kialakul-e a felnövekvõ egyén etikai érzéke, és tud-e etikusan viselkedni kisebb és nagyobb közösségeinkben. Ez a szempont tehát részben meghatározza, milyen is legyen a helyi közélet, szükséges e helyet kapnia benne hangsúlyos szempontként az etikának, etikusságnak.

5.) A helyi közélet másik jelentõs funkciója, a helyi társadalmi nyilvánosság szervezése és fenntartása, amely funkció szintén újabb oldalról szabja meg a helyi közélet etikájának szükségességét és mibenlétét.

6.) A helyi közélet további feladata a helyi közösség életének, mindennapjainak megszervezése, a közösség fejlõdésének biztosítása – újabb szempont az etika lehetséges „szerepvállalását” illetõen.

7.) Végül negyedikként érdemes azt is megvizsgálni, hogy a helyi közélet miként alakul és formálódik az etikai normák és etikai szabályok követése nyomán, miként jelenik meg a normakövetõ magatartás, s miként segít mindez fenntartani az etikai normákat a helyi közéletben.

Elemzés

Az etika alapértelmezésû magyar fordítása: erkölcsi szabályok együttese, valamint ezek követése. S vajon milyen erkölcsi szabályokat lehet és szükséges felállítani a helyi közéletben? Másképpen fogalmazva meg a kérdést: milyen célokat szolgálhat az erkölcsös közélet?

Az erkölcsösség, másképpen az etika elsõrangú feladata – a fentebbi rangsorolás szerint – a közjó biztosítása a helyi közösségek életében (A). Közjó alatt értjük a helyi közösség anyagi jólétének, szellemi jólétének, belsõ nyilvánosságának és demokratizmusának, egészséges fejlõdésének biztosítását. Minden mûködési és elméleti szempontot, e célok szolgálatába kell állítani legelõbb. Másodjára, mintegy másodlagosan, következményként a tiszteletben tartott és helyesen alkalmazott erkölcsi szabályok biztosítják a helyi közélet mintaadó szerepét is, amint fentebb utaltunk rá (B). Természetesen létezhetnek olyan etikai-erkölcsi szabályok is, amelyeket kifejezetten nevelési célzattal iktatunk be a helyi közösségek mûködési rendjébe. Harmadsorban meg kell említeni, hogy az etikai szabályok durva áthágása, vagy tartós figyelmen kívül hagyása a helyi közösségben sokkal hamarabb és sokkal drasztikusabban vezetnek a bomlás megindulásához, mint a nagyobb közösségekben – egész egyszerûen a léptékek különbözõsége okán, mivel a helyi közélet szereplõi többnyire igen közelrõl és jól ismerik egymást, a negatív hírek és jelenségek gyorsan terjednek e kis méretû és közvetlen kapcsolatokra épülõ közösségekben, azonkívül a lehetõségek szûkössége is csökkenti a választás lehetõségét, a személycserék, intézményváltások lehetõségét. (C)

A) A közjó fogalma meglehetõsen komplex fogalom, legalább ennyire összetett a hozzáköthetõ etikai kérdések sorozata is. Ha az anyagi jólét felül közelítjük meg a kérdést, mindenképpen szükséges az etikus gazdasági környezet megteremtése: tisztességes, átlátható versenyfeltételekkel, a munka fejében a közösség által elfogadottnak tekintett munkabérrel, a lehetõség szerint minél teljesebb foglalkoztatást biztosító országos és helyi gazdaságpolitikával. Teljesíthetõ, és a teljesítménnyel arányos adózási rendszer, illetve az arányos közteherviselés megvalósítása szintén fontos erkölcsi pillére az egészséges helyi társadalmaknak.

Rendkívül fontos a helyi társadalmi hierarchia felállításakor is teret engedni, sõt törvényekkel és erkölcsi szabályok lefektetésével teret biztosítani az alábbi értékelvûségnek – ki mennyit nyújt a helyi közösség számára, ki milyen teljesítményt mutat fel magánéletében (gazdasági, erkölcsi szempontból, a családi élet és szakmai elõmenetel területén), annak megfelelõ helyet foglaljon el a helyi társadalmi hierarchiában. Csak így biztosítható a társadalmi igazságosság, a szociális igazságosság, azaz a jognak és a törvényeknek összhangban kell lenniük az emberek, a helyi társadalom természetes jog- és igazságértékével. Az 1948 utáni kommunista rendszer, amint az 1918-as Tanácsköztársaság is, a helyi önszervezõdéseknek ezeket az etikai pilléreit ütötte ki a helyben megbecsült, sokat és jól teljesítõ, vezetõ személyiségek megbélyegzésével, félreállításával, kiiktatásával. Valós példaképeket nem állítottak a helyükbe, roppant erkölcsi kárt és hosszú távú veszteséget okoztak ezzel az egész magyar társadalomnak, a károkozás mértéke jócskán túllépte a helyi társadalmak kereteit.

Fontos etikai kérdésként kellene számon tartani a társadalom idõs tagjainak megbecsülését. Ez -a szûkebben vett családi körön túl – mindenképpen a helyi társadalmakra, helyi közösségekre váró feladat lenne. A gyakorlati értékén túl, tehát hogy emberek nagy tömegeit (egyer több az idõs ember a társadalomban) megóvjuk az elmagányosodástól, a gyakran nem méltó körülmények közötti életviteltõl, ezen a tényen túli üzenetértéke az igazi jelentõségû. Az idõsek megbecsülése jelenti egyfelõl a munka megbecsülését, illetve általánosabb értelemben a társadalom érdekében, annak fenntartásáért és újratermeléséért kifejtett erõfeszítések elismerését is. Ne várjunk az utánunk járó nemzedékektõl áldozatkészséget, megértést, empátiát és szimpátiát az idõsödõ nemzedékek felé, ha nem értetjük meg velük ennek az erkölcsi parancsnak a mélyebb értelmét, és nem utolsósorban öröklõdõ jellegét (azaz hasznát a most még fiatal nemzedékek számára is).

Az országos politikai diskurzusban is meghatározó, de a helyi közéletben is sarkallatos kérdésnek, méghozzá nagy erkölcsi súlyú kérdésnek kell(ene) tekinteni, vajon milyen megbecsülésnek örvendenek a közösség részérõl a családok, a hagyományos családmodell, s ehhez mennyi és milyen típusú támogatást biztosít a helyi közösség hivatalos megtestesítõje, az önkormányzat.

Nagy mértékben segíti a helyi közélet formálódását és demokratizmusát, ha értékként jelennek meg egy-egy közösségben a civil szervezõdések, illetve a kölcsönös önkéntes segítõ társulások. Fontos, nevelõ célzatú etikai szempont is lehet a helyi közélet formálásban az egymás segítésére, a kölcsönös, közvetlen anyagi hasznot nem hozó együttmûködések támogatása és bátorítása. Ezekben a formációkban – egyletek, ifjúsági szervezetek, klubok, szervezett baráti körök – tanulhatják meg leginkább fiataljaink az együttmûködés fontosságát, amely késõbbi életükben nélkülözhetetlen lesz a sikeres szocializáció szempontjából, itt alkothatnak elsõként fogalmat a szolidaritásról, a társadalmi kohézió mibenlétérõl, illetve az ún. örök emberi értékekrõl, az anyagi lét felett álló szellemi értékek létezésérõl és mibenlétükrõl.

Megkerülhetetlen kérdés, ha helyi közélet és etika összefüggéseirõl szólunk, a politikai etika és a politikai erkölcs szerepe a helyi közösségekben. Napjainkban egyre inkább megkérdõjelezik a szkeptikussá, az ún. nagypolitikából kiábránduló emberek, hogy szükség van-e helyi szinten a politikára, szerencsés volt az országos pártpolitikai rendszert lemásoló önkormányzati rendszert kiépíteni. Nos, a nagypolitika helyi szinten történõ sablonos lemásolása – éppen a helyi közélet sajátos viszonyaiból – nem ildomos, nem is lehetséges. Mégis azt mondom, a politika nem állhat meg a megyei közgyûlésekben, szükséges, hogy megjelenjék a helyi közösségekben is. Az már vitatható kérdés, hogy a helyi közéletben hol foglaljon helyet (rangsor tekintetében) a pártpolitika. Nem helyes és nem támogatható, ha a pártpolitika olyan mélységig lenyúl a helyi közösségekbe, melynek következtében a helyi emberek életminõségét, életlehetõségeit nagymértékben befolyásoló döntéseket határozza meg olyan politikai csoportosulás, vagy politikai érdekcsoport, amelyik nem kerül közvetlen kapcsolatba a helyben élõk mindennapi életével. Nem jó, és nem támogatható tehát az országos politika áttétek és fékek nélküli „meghosszabítása” az önkormányzati pártrendszerbe. A helyi pártrendszernek gyakran egészen más megfontolások alapján, sokkal inkább helyi érdekek és szempontok mentén kell kifejtenie tevékenységét, ennek mentén szükséges megkötni a kompromisszumokat is, amennyiben ez lehetséges. Fontos értékként kellene jelen lenni a helyi politikában a lokálpatriótizmusnak, a szubszidiaritás gyakorlására való felkészültségnek, a regionalizmus elméleti és gyakorlati képviseletének, és általában véve a helyi politikát a mainál sokkal inkább jellemeznie kellene a gyakorlatiasságnak és szakszerûségnek, ha tetszik a szakmaiságnak, , mintsem az elvszerû politikai alkuknak és játszmáknak. Fontos és lényeges mégis a politikai pártok jelenléte a településeken, nem a megosztás, avagy a hatalomgyakorlás céljából, hanem azért, hogy a szocializációs folyamatnak már nagyon korai szakaszában megismerkedhessenek a polgárok a többpártiságon alapuló demokrácia mibenlétével és fõbb játékszabályaival.

A közélet tisztasága, a magánélet és közélet elválasztása, a magánélet tisztelete a nyilvánosság részérõl – szintén fontos etikai-erkölcsi értékekként kívánatosak a helyi közéletben. Köztudomású, hogy a hatalmi központoktól, az országos nyilvánosság szervezeteitõl távol sokszor legnehezebb megõrizni a közélet tisztaságát, a gyakori családi-rokoni összefonódások révén, a függõségi rendszerek erõteljesebb érvényesülése okán könnyebben üti fel fejét a korrupció, a visszaélések, mint a regionális központokban, vagy a fõvárosban. Ez nem egzakt méréseken, hanem ún. általános tapasztalatokon alapuló vélemény volt a részemrõl, senkit természetesen nem állt szándékomban megsérteni, legkevésbé a házigazdáinkat. De le kell szögezni, hogy egészséges és erkölcsös helyi közélet nélkül nincs egészséges ország és társadalom, nincs demokrácia, nincs természetes kiválasztódás, csak burjánzó korrupció, belterjes társadalom, kontraszelekció és klánosodás. Nincs az az államhatalom, nincs az az ellenõrzési rendszer, amely helyettesítheti a lokális közösségek egészséges öntudatás, egészséges és természetes etikai és erkölcsi érzékét és gyakorlatát. A szocializációs és össz-társadalmi etikai megfontolásokat tekintve aligha kell ecsetelni annak fontosságát, milyen fontos és jelentõs a magán- és közélet szétválasztásának gyakorlata a legalsóbb szinteken, milyen mély hatással van minden az államgépezet hathatós és zavartalan mûködésére, az országos politikai kultúrára, a tiszta közéletre, a jogállamiságra és tiszta verseny kritériumainak megteremtésére.

A helyi közéletnek tizenöt éve ismét fontos szereplõi lettek az egyházak, ezért ki kell térnünk a vallásetikai tanítások, a történelmi egyházak társadalmi tanításának a helyi közéletben való hasznosíthatóságára, ezek helyi közéletet formáló hatására. Mindenképpen le kell szögeznünk, hogy az egyház társadalmi tanítása, etikai normái kívánatosak, sõt nélkülözhetetlenek a helyi közösségekben. Ez a tanítás itt, a szeretet, a megbecsülés, a tisztesség, és az evangélium etikája ezeken a helyi fórumokon keresztül éri el leghatékonyabban a családokat, a fiatal nemzedékeket, a kis közösségek révén – ha beengedik ezekben az egyház képviselõit – olyan mélyen épülhet be egész generációik mélylélektani struktúrájába, hogy sikeresen ellensúlyozhatja a külvilágból érkezõ romboló, erkölcstelen és pusztító hatásokat, gondolok e helyen a médiumok, a filmipar, a túlhajtott szexualitás erkölcsöket és közösségi etikát súlyosan sértõ hatásaira. A történelmi egyházak, illetve az egyházak környezetébõl kinövõ, azok szellemiségét valló és gyakorló kisközösségek lassan megszüntethetik azt az erkölcsi deficitet, melyben a mai magyar társadalom, a legszegényebb rétegektõl egészen a leggazdagabb felsõ tízezres elitig oly sokat és oly gyógyíthatatlanul szenved.

Az állam és az országos politika lehetséges szerepe a helyi közélet erkölcseinek megõrzésében és fejlesztésében

A fenti fejtegetések és szempontok alapján érdemes röviden megvizsgálni azt is, kedves Hölgyeim és Uraim, hogy mifelé halad ma a helyi közélet, pontosabban milyen irányban haladnak azok a szabályzók, amelyek – kívülrõl, az állami, ún. magas politika szférájából – befolyásolják a helyi közélet viszonyait, megszabják korlátait és lehetõségeit.

A helyi közéletet szervezõ helyi önkormányzatok gazdálkodási helyzete egyre csak romlik a rendszerváltozástól eltelt évek folyamán. Egyre több a forráshiányos önkormányzat, egyre több település nem képes ellátni alapvetõ helyi feladatait, nem képes gondoskodni gyermekeirõl (iskolák bezárása), öregjeirõl, és nem képes megfelelõ körülményeket biztosítani a középnemzedékek számára, a fiatal párok megtelepedésére. Amikor a helyi önkormányzat a legtriviálisabb, tehát anyagi okok miatt nem képes ellátni alapvetõ feladatait sem – márpedig sok száz ilyen település létezik a civilizáció végpontjainak számító perifériákon hazánkban -, nos, ilyen helyzetben aligha várható el, hogy a magasabb rendû funkciókra legyenek képesek összpontosítani, úgy mint az etikai-erkölcsi szabályok maradéktalan betartására, a közösségi erkölcs és kohézió fejlesztésére. Ugyanis ezek a tevékenységek ma már roppant pénzigényes folyamatok is, ezt legjobban talán a jelenlévõ helyi vezetõk tudhatják.

A magas politika egészségtelen és megengedhetetlen mértékû és módú „behatolásáról” a helyi közéletbe, hölgyeim és uraim, már szóltam. Mégis megemlíteném itt az általános politikai erkölcs hanyatlását az országos politikában, az etikai szempontok lassú kiiktatását és felcserélését a politikai harc szempontjaira és eszközrendszerére. Ez a tendencia a politika általános hitelvesztésével és a politikától való választói elfordulással jár együtt – ennek hatása a helyi közéletre rendkívüli, elsõsorban az országos nyilvánosságon keresztüli visszacsatolás révén. Már azelõtt leértékelõdik a politika, a „közös ügyeink közös megvitatásának és megoldásának mûvészete” a polgárok szemében, még mielõtt annak gyakorlását vagy megismerését helyi szinten megkezdhetné. Ez a tendencia a politika általános hitelvesztésével és a politikától való választói elfordulással jár együtt – ennek hatása a helyi közéletre rendkívüli, elsõsorban az országos nyilvánosságon keresztüli visszacsatolás révén. Már azelõtt leértékelõdik a politika, a „közös ügyeink közös megvitatásának és megoldásának mûvészete” a polgárok szemében, még mielõtt annak gyakorlását vagy megismerését helyi szinten megkezdhetnék. És, úgy gondolom, hogy bár a média hazánkban korántsem olyan korrekt és objektív, mint az elvárható lenne, sajnos, még mindig magán hordja pártállami örökségét és reflexióit, de összességében azt kell mondanom: ne a tükröt hibáztassuk, ha nem tetszik a kép, amelyet benne látunk. Az országos politikának sokkal több felelõsséggel, sokkal több anyagi ráfordítással kellene nevelnie a helyi közélet demokratizmusának növénykéit, sokkal tudatosabban kellene figyelmet fordítania a helyi erkölcsi színvonal emelésére, a helyi kohézió, a helyi nyilvánosság erõsítésére. És itt nem hagyhatom említés nélkül – lévén foglalkozásom református lelkész – az egyházakat érintõ jövõ évi költségvetési megszorításokat. A humánus társadalmi tanításnak sok helyütt utolsó bástyái és szószólói ma a történelmi egyházaink szerte a hazában, anyagi érvágásuk esetén ettõl a lehetõségtõl is elesnek a helyi közösségek, a közélet utolsó kapaszkodóit is elveszítheti ily módon.

Budapest, 2004. október 24.