[ szaszfalvi.hu ]

2012. június 30-i hatállyal benyújtottam lemondásomat államtitkári megbizatásomról, melyet Köztársasági Elnök Úr július 8-i hatállyal fogadott el.

2012. június 30-i hatállyal benyújtottam lemondásomat államtitkári megbízatásomról, melyet Köztársasági elnök Úr július 8-i hatállyal fogadott le – írja egy közösségi portálon Szászfalvi László. A somogyi politikus eztán az emberi Erõforrások Minisztériuma Támogatáskezelõ Szervének kialakításáért, valamint Egyes Források Ágazatközi Koordinációjáért felelõs Miniszteri Biztosi feladatokat látja el.

Közel húsz polgármesteri és több mint tizenkét év országgyûlési képviselõi tapasztalattal a hátam mögött megtisztelõnek és felemelõnek éreztem a 2010. évi államtitkári felkérésemet, amelyre egy elhivatott, keresztény politikus – már csak az ország megtépázott lelki állapotát szem elõtt tartva is –  csak igent mondhatott.

A megbízatást egy fontos szolgálatnak tekintettem, amely szerves része hazánk testi-lelki megújulásának. Több mint huszonöt éve szolgálok református lelkészként egy somogyi kisvárosban és környezõ falvaiban, így tisztában voltam az egyházak életével, kihívásaival, a kis és hátrányos helyzetben lévõ gyülekezetek problémáival, az egyház és állam viszonyával. Tudtam mire vállalkozom.

Szívbõl örülök, hogy az elmúlt két esztendõ alatt mindhárom általam felügyelt területen – egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatok – alapjaiban teremtettünk  új jogi és finanszírozási normákat. E három új törvény segítségével áttörhetetlennek hitt falakat bontottunk le. Az új egyházi törvény kiküszöbölte azokat a „bizniszegyházakat”, amelyek csak adóelkerülés miatt jöttek létre. Az új civil törvény az üzleti célból létrejött „civil vállalkozásokat” szünteti meg, vagy irányítja a helyes útra. A nemzetiségi törvény új lehetõségeket biztosít a hazánkban élõ nemzetiségeknek.

Az elmúlt két év alatt bejártam az egész Kárpát-medencét,  és sok helyen hallottam ezt vagy ehhez hasonló mondatot: „Nem is tudja, mekkora dolog nekünk, hogy Ön itt van közöttünk. Évtizedek óta felénk se nézett senki a magyar kormánytól.” Az ilyen és ehhez hasonló szavak mindig új erõt adtak.

Tisztelettel köszönöm meg annak a számos egyházi, nemzetiségi és civil közösségnek a bizalmát, akikkel sikeres, sokszor napi szintû együttmûködést alakítottunk ki a közjó elmozdítása, a nemzet lelki, szellemi, kulturális és gazdasági megújítása érdekében. Köszönöm megtisztelõ barátságukat és kívánok nekik további töretlen, kitartó munkálkodást és sok erõt céljaik és álmaik megvalósításához, a nemzet javát szolgáló szolgálatukhoz.

Köszönetet mondok a külhoni magyar egyházaknak és civil szervezeteknek a megtisztelõ bizalmukért, amellyel segítõ szándékunkat szeretettel fogadták s így a Nemzeti Együttmûködés Rendszerét valóságos tartalommal tudtuk megtölteni.

Az államtitkárságot három volt minisztériumból kellett életképessé tenni és mûködtetni. Munkatársaim, kollégáim kiváló szakmai és emberi teljesítményt nyújtottak, amelyet ezúton hálásan köszönök nekik.

Végül köszönöm családom szeretetét és türelmét, amellyel hordozták távollétemet és mögöttem állva mindenkor biztosították a munkám elvégzéséhez szükséges – a kívülállók számára – hátteret.

Május elején Miniszterelnök Úr Somogy megye 2. számú választókerületének elnökévé nevezett ki. Ez a megbízatás új motivációt, feladatokat jelent számomra, amelynek – mint eddigi politikai munkám során minden tisztségben - igyekszem maradéktalanul megfelelni. A somogyi emberek mindig különösen is fontosak voltak számomra, s ahogy eddig is, ezután is hûséggel kívánom szolgálni õket.

Hiszem, hogy igaz a mondás: „Ha becsukódik egy ajtó, valahol kinyílik egy ablak.” Számomra ez azt jelenti, hogy hiszem, hogy az Úristen ameddig éltet, addig lehetõséget ad, hogy szolgáljam az Õ magyar nemzetét.

Megtisztelõ számomra, hogy Balog Zoltán miniszter úr az Emberi Erõforrások Minisztériuma Támogatáskezelõ Szervének Kialakításáért, valamint Egyes Források Ágazatközi Koordinációjáért felelõs Miniszteri Biztosi feladatra kért fel. Így tovább szolgálhatom Miniszterelnök úr és a Kormány nemzetépítõ munkáját.

Isten iránti hálával mondok köszönetet, hogy utaim, döntéseim és küzdelmeim során végig velem volt s hogy hûséges, felkészült munkatársakkal ajándékozott meg.

Soli Deo Gloria

Budapest, 2012. július 10.