[ szaszfalvi.hu ]

Hétfõ délután Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelõs államtitkár is lerótta kegyeletét a vasárnap elhunyt volt államfõre, Mádl Ferencre emlékezve a Sándor-palotánál.

A volt államfõ tiszteletére a megjelent mécsest gyújtott, valamint beírt abba az emlékkönyvbe, amelyet a részvétnyilvánítók üzenetének közvetítésére helyeztek ki az elhunyt köztársasági elnök fényképe mellé.

Szászfalvi László a következõ üzenetet írta:

"Légy hû mindhalálig és néked adom az életnek koronáját! (Jel. 2,10)

Köszönjük Elnök Úr hûséges kitartását és kitartó hûségét a nemzet szolgálatában.

Õrizzük szellemi örökségét!

A gyászoló családnak Istenünk vigasztalását kérem és kívánom!

Budapest, 2011.05.30.                                                    
Szászfalvi László
államtitkár"

Mádl Ferenc halála után gyászlobogókat tûztek ki a Köztársasági Elnöki Hivatal és az Országház épületére. A Sándor-palota budavári sikló felõli bejárata elõtt a volt köztársasági elnök gyászkeretes fényképét kitették egy asztalra, mellette két gyertyát, a nemzeti lobogót és egy csokor virágot helyeztek el. A megemlékezés helyszínén katonák állnak díszõrséget.

Mádl Ferenc úgy halhatott meg vasárnap délután, hogy láthatta megvalósulni legfontosabb politikai terveit. A volt elnök nagyon fontos szervezõje volt a 90-es években a magyar jobboldal összefogásának, és így az elsõ Orbán-kormány megalakulásának. Késõbb is támogatta Orbán Viktor visszatérését a hatalomba. Köztársasági elnökként évekig küzdött a határon túli magyarok kettõs állampolgárságáért. Halála elõtt egy évvel ennek a feltételei is megvalósultak. Mádl a magyar EU-csatlakozást is szívén viselte, az európai jog volt a tudományos szakterülete. Most épp Magyarország tölti be az unió soros elnökségét.

Mádl Ferenc sikeres ember volt. Egyrészt öt évig hazája elnöke lehetett, másrészt legfontosabb politikai törekvései életében beteljesültek.

Annak ellenére, hogy államfõ és miniszter is volt, nem számított sem karizmatikus, sem feltûnõ politikusnak. Legfontosabb tevékenységeit a háttérben végezte. Inkább volt remek szervezõ, mint jó szónok. A nyilvánosság elõtt mindig visszafogott volt, de néha így is látszott, hogy elveiért hajlandó vállalni konfliktusokat.

Schuman és Adenauer elõadásain

Az elsõ politikai összetûzését mindjárt az egyetemen, pécsi jogászhallgató korában vállalta, az 50-es évek elején. Szegényparaszti származása miatt nagyon kapacitálták, hogy vegyen részt a kommunista mozgalmi életben. Ettõl mereven elzárkózott, ezért osztályellenségnek bélyegezték. Végül Budapesten fejezte be a tanulmányait.

Nyilvánvaló volt, hogy nem követte az ország hivatalos politikai irányát, mégis komoly tudományos karriert futhatott be jogtudósként a rendszerváltás elõtt. Rövid ideig volt bírósági fogalmazó is, de 1956-tól elszakadt az ítélkezéstõl, és egyetemi tanárként, illetve a tudományos akadémia munkatársaként dolgozott a rendszerváltásig.

Már a 60-as évek elején európai joggal foglalkozott (az EU-t akkor még EGK-nak hívták). Strasbourgban vendéghallgatóként az európai integráció legfontosabb kitalálói, Robert Schuman és Konrad Adenauer elõadásait élvezhette.

Az európai integráció elkötelezettje volt. Csak egyszer fordult elõ, hogy nem protokolláris alkalommal, kötelezõ feladatként kért szót a parlamentben: ez 2000. november 30-án történt, amikor a magyar EU-csatlakozásról szóló vita elkezdõdött. Felszólalásában a belépés lehetõségének jelentõségét méltatta. 2004-ben elnökként üdvözölhette a magyar EU-tagságot, amire így készítette fel a lakosságot szilveszteri beszédében: „A tagsággal véglegessé válik Magyarország biztonsága, politikai és gazdasági helye Európában.”

Mádl a rendszerváltásig nem foglalkozott politikával. 1990-ban Antall József tárca nélküli miniszternek nevezte ki, kapcsolattartás az EGK-val és tudománypolitika volt a területe. 1993 februárjától egy évig oktatási miniszter volt.

Hiába volt kormányzati tapasztalata, mégis meglepetésnek számított, amikor az emlékezetes alakítást sohasem nyújtó, így a közvélemény elõtt alig ismert Mádlt jelölte három ellenzéki párt (MDF, KDNP, Fidesz) köztársasági elnöknek 1995-ben. Benne volt a levegõben, hogy tudatosan súlytalan jelölttel állnak elõ, mert a kétharmados többségû MSZP-SZDSZ koalíció jelöltjét, Göncz Árpádot lehetetlen lett volna megverni a parlamenti szavazáson.

Valójában azonban az alakuló polgári szövetségi oldalon Mádl nem volt súlytalan szereplõ. A háttérben gondosan egyengette azt az együttmûködést, amibõl az 1998-as Fidesz-kisgazda-MDF koalíció lett. Illetve támogatta azt a mozgást, ami az éppen szétesõ KDNP politikusainak többségét (MKDSZ néven) a Fidesz-frakcióba vezette.

Több értelmiségi szervezet (Magyar Polgári Együttmûködés Egyesület, Professzorok Batthyány Köre, Nemzeti Kör) vezetõségi tagjaként fáradozott azon, hogy az Antall-kormányhoz kötõdõ jobbközép értelmiség elfogadja Orbán Viktort vezetõnek.

Pedig 1994-ben a Fidesznek volt a legkisebb frakciója a parlamentben (1998-ra viszont az övé lett a legnépesebb ellenzéki csoport a kilépések és átülések miatt). Mádl persze nem egyedül igyekezett a nemrégiben még radikális-liberális Fideszt a polgári oldal élén elfogadtatni. A mostani külügyminiszter Martonyi János, a volt millenniumi kormánybiztos Nemeskürty István, illetve Antall egykori fõtanácsadója, Osváth György voltak ebben fontos szövetségesei.

Elkaszálta a sajtóregulát

Mádlt az általa is összerakott polgári koalíció tette államfõvé, de közel sem volt olyan alázatos kiszolgálója az elsõ Orbán-kormánynak, mint Schmitt Pál a másodiknak. Ha nagy ritkán úgy érezte, hogy az alkotmányosságon túlmerészkedik a hatalom, kész volt visszaküldenivagy az Alkotmánybíróság elé vinni törvényeket az Orbán-kormány idején is. Például így vérzett el a hatalmas közéleti vitákat gerjesztõ, „lex Répássy” néven elhíresült törvény, amely a sajtót súlyos kártérítésekre és a vélemények után is helyreigazításokra kötelezhette volna.

Finoman tudott bírálni

Mádl Ferenc elnöksége nagyobbik felében baloldali kormány alatt mûködött. Ekkoriban érezhetõen többször kaszált el törvényeket, de egyszer sem tévedett: az Alkotmánybíróság döntései mindig visszaigazolták, igaza volt abban, hogy nem írta alá az adott törvényt.

Míg azonban elsõ rendszerváltás utáni elnöknek, Göncz Árpádnak már-már hisztérikusan ellenséges volt a viszonya a vele politikailag szembenálló kormánnyal, addig Mádlnak csak kevés látványos összezördülése volt a Medgyessy- és a Gyurcsány-kabinetekkel.

Ebben bizonyára szerepet játszott rendkívül visszafogott stílusa is. Amikor bírált, a legtöbbször mondott valami dicsérõt is. Például amikor Medgyessy Péter 2004 elején felvetette, hogy az összes parlamenti párt közös listát állítson az EP-választáson, egyszerre nevezte tisztességesnek a kormányfõ szándékát, és jelezte közben, nem biztos benne, hogy az ötlet összhangban áll az uniós normákkal.

Talán túlzottan kimért stílusa miatt tûntek beszédei sokszor közhelyesnek, unalmasnak. Nyilvános szereplésein tovább rontott, hogy szeretett hosszú gondolatokba belebonyolódni, és szabálytalan fogsora miatt is sokat élcelõdtek rajta.

A kórháztörvényt kivéreztette

Mádl Ferencnek két igazán látványos csörtéje volt a baloldali kormányokkal. 2003 nyarán egészen felfokozott hangulatban fogadta el a parlament a kórháztörvényt, ami lehetõséget adott volna az egészségügyi intézmények privatizációjára. Mádl egy finom trükkel tört borsot Medgyessyék orra alá: a rendelkezésére álló utolsó pillanatban küldte vissza a törvényt a parlamentnek, amikor már nyári szünetre indultak a képviselõk. Ezzel õszig húzódhatott volna az elfogadás, ami ellen az akkori ellenzék népszavazási kezdeményezést is tervezett (majd 2004-ben tartatott is).

Szili Katalin akkori MSZP-s házelnök visszavágott Mádlnak. Gyorsan rendkívüli ülést hívott össze, ahol vita nélkül újra elfogadták a törvényt, és az ülésre nem küldtek meghívót az elnöknek (minden parlamenti ülésre kell meghívót küldeni az államfõnek). Mádl ekkor Alkotmánybíróságon támadta meg a törvényt, annak elfogadási körülményei miatt (nem hívták meg, nem volt vita róla). Az AB szokás szerint igazat adott az elnöknek, és ezzel a kórházprivatizáció terve lassan elhalt. A kegyelemdöfést a 2004. decemberi népszavazás adta meg neki.

Nagyot küzdött a határon túliak állampolgárságáért

Ugyanaz a népszavazás volt, amelyen Mádl politikai pályafutása legkeményebb vereségét szenvedte el. Itt ugyanis az érdeketlelenség miatt elbukott a határon túli magyarok kettõs állampolgársága. Mádlnak ez nagyon fontos ügye volt. Ez volt az egyetlen, ami mellett köztársasági elnökként kezdeményezõként állt ki.

Már a státustörvény meghozatala után bizottságot hozott létre, hogy vizsgálják meg, hogyan lehetne állampolgársággá fejleszteni a magyarigazolványosok jogállását. Közvetlenül és nyilvánosan csak ebben az ügyben lobbizott a mindenkori kormányoknál, de javaslata lepattant a külügyminisztériumról.

Amikor a Magyarok Világszövetsége népszavazást kezdeményezett az ügyben, tõle szokatlan egyértelmûséggel „igen” szavazatokra kérte (hatástalanul) a lakosságot. A kórháztörvény mellett ez volt a második nagy összeütközése a baloldallal, az MSZP és az SZDSZ szerint ugyanis kiállása bõven túlmutatott azon, amit az alkotmány elõírt.

Sólyomot ajánlotta maga helyett

A 2005-ös elnökválasztás elõtt már jelezte, nem vállal újabb ciklust. Az akkori MSZP-SZDSZ többség miatt esélytelennek tartotta magát a gyõzelemre, és idõsnek is érezte a munka folytatásához. A Fidesz ugyan szerepeltette közvélemény-kutatási listáján (nemzeti konzultációval szavaztatták meg a jelöltjüket), és Mádl megnyerte ezt a szimpátiaszavazást, de így sem indult. Maga helyett a felmérésen második helyen végzett, szintén jogász Sólyom Lászlót ajánlotta.

Kitartott Orbán mellett

Mádl Ferenc köztársasági elnökként utoljára Orbán Viktort, az akkori ellenzék vezetõjét fogadta hivatalában. Elkötelezettsége késõbb is kitartott, a 2010-es Fidesz-kampány több rendezvényén megjelent. 2005 óta egyébként is általában ott volt a nézõtéren, amikor Orbán Viktor jelentõsebb beszédet mondott.

Mádl Ferencnek egy gyermeke és három unokája van. Felesége, Mádl Dalma több jótékonysági szervezet vezetésében vesz részt.

Halála után nemcsak a kormány-, az ellenzéki pártok is siettek részvétüket nyilvánítani. "

Forrás: index.hu