[ szaszfalvi.hu ]

A kommunizmus áldozatainak emléknapja

„A jövendõ nemzedékek elõtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bûneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlõdhetnek.” /Milan Kundera/

1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt fõtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselõ 8 évet töltött börtönökben és munkatáborban. Szabadulását követõen 1956-ban tagja volt Nagy Imre kormányának. 1958-ban a Hazafias Népfront jelöltjeként országgyûlési képviselõvé választották, bár betegsége miatt ténylegesen nem politizált. 1959-ben, 51 évesen halt meg. Bronzszobra ma mementóként áll az Országház elõtt.
Kovács Béla letartóztatása annak a tudatos folyamatnak volt a része, amely során a kommunista párt az ellenszegülõk kiiktatásán keresztül a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. Nem sokkal késõbb leváltották Nagy Ferenc miniszterelnököt, és a választójogi törvény önkényes módosítását követõen megtartott kék-cédulás választásokkal végleg felszámolták a demokrácia utolsó pilléreit.
A pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralma alatt tudatosan és módszeresen tiporta lábbal az emberi- és szabadságjogokat: államosította a magántulajdont, tiltotta az egyházak mûködését, megtagadta a szabad sajtó és a véleménynyilvánítás jogát. Életképtelen gazdasági rendszerrel taszította nyomorba a társadalmat, és hamis ideológiától hajtva földelte el történelmi hagyományait, kulturális értékeit. Erkölcsi mércét nem ismerve üldözte mindazokat, akik ellenálltak, mást gondoltak, vagy a külsõ hatalom írta agresszív eszme által üldözendõnek ítéltettek.

„Egy ember halála tragédia. Egymillióé statisztika.” / Joszif Visszarionovics Sztálin/
A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Európában a számuk eléri az 1 milliót. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehetõ azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetõségétõl.

Az Országgyûlés 2000. június 13-án elfogadott határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. Ezen a napon emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött nemzettársainkra, az ellenállóként mártírhalált halt hõsökre. Ezen a napon emlékezünk mindazokra, akik az erõszakrendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. És ezen a napon emelt fõvel emlékezhetünk minderre, mert egy letûnt rendszer bûneit emlegetjük, amelyet a nemzet kitartása és a szabadság iránti olthatatlan vágya örökre eltemetett.

2011. február 25-én közös mécsesgyújtással emlékezünk a kommunista diktatúra áldozataira. Az Andrássy út 60. elõtti emlékhelyre várjuk a nap folyamán mindazokat, akik az áldozatok tiszteletére el kívánják helyezni az emlékezés mécseseit.

A Magyarország Kormányának hivatalos megemlékezése 17.00 órakor kezdõdik a Terror Háza Múzeum elõtt. A meghívottak néma fõhajtással tisztelegnek az áldozatok emléke elõtt.