[ szaszfalvi.hu ]

Erõs várunk nékünk Csurgó

( 2007. december 13-án, a Csurgói Református Gimnázium Dísztermében, a Baksay Sándor születésének 175. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen elmondott köszöntõ. )

Tisztelt Igazgató Asszony!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Diákok!

Sütõ András, nemrég elhunyt nagy írónk írja egyik könyvében: „ Havasi emberek megfigyelése szerint, az ember akkor kerül végveszélybe, ha már hátrafelé sem tud tájékozódni, mert a lába nyomát a hó befújta!”
Ma azért vagyunk együtt, hogy ne kerüljünk, ne kerülhessünk végveszélybe! Ezért emlékezünk, ezért emlékeztetünk, hogy a hó, a felejtésünk hava be ne fújja a múltunk, a hagyományaink, nagyjaink lábnyomát.
S ha nem felejtünk, ha az értékeink, értékes embereink lábnyomai megmaradnak, akkor nem kerülhetünk végveszélybe!
Ha nem felejtjük Baksay Sándornak, iskolánk legnagyobb diákjának, írónak, tudósnak, akadémikusnak, református püspöknek a lábnyomát.

A mai emlékünnepnek a küldetése kettõs:

- Szellemi örökösként áldó imádsággal leborulni elõdeink elõtt és
- Elõdeink példázatát átadni a jövõ nemzedékének.

Csurgó Városa hagyományokra épülõ, hagyományt teremtõ közösség.

E hagyományteremtõ folyamatnak zászlós hajója a Református Gimnázium

Az Elsõ Oskola és a Város elválaszthatatlan kötelékben vannak egymással. Évszázadok jelesei néznek le ránk. Ezen iskola kivételesen imponáló helyzetben van, mert olyan önzetlen mecénása volt,  mint gróf Festetics György, olyan tudós inspectora (igazgatója), mint Nagyváthy János, olyan lánglelkû tanára, mint Csokonai Vitéz Mihály  és olyan hûséges diákja, mint Baksay Sándor.

Az a közösség tekinthet bizakodóan a jövõbe, mely tiszteli elõdeit, de a tradíciók ápolását nem öncélnak, nem l’art pour l’art dolognak, hanem eszköznek tekinti.

Így vagyunk egymásra utalva: a Város és Iskola, és az Iskola és a Város.

Az ez évi Festetics Városok Találkozóján kezdtünk egy nagy vállalkozásba, mégpedig Csurgó múltjának jeles személyiségeit, Csurgó múltját bemutató füzetek és könyvek kiadásába, mintegy szellemi emlékmûvet állítva  múltunknak:

Az elsõ füzetet „György gróf várost alkotott Somogyban” A Festetics Városok Találkozójára jelentettük meg.

Az elsõ oskola legnagyobb diákja, a késõbbi író, tudós, akadémikus és püspök életének csurgói nyomait olvashatjuk a ma megjelent „Baksay Sándor Csurgója” címû munkában.

Mindenképpen szeretnénk önálló kötetet szánni az elsõ oskola elsõ inspektora életmûvének „Nagyváthy János Csurgón” címmel.

A református gimnázium legendás költõtanárának a „Csokonai Vitéz Mihály Csurgója” mûvel szeretnénk emléket állítani. 

Végül a füzetek sorában  XX. századi város legnagyobb jótevõje életének csurgói vonatkozású mozzanatait mutatjuk be „A második csurgói iskolaalapító: dr. Matoltsy Sándor” mûben.

A nagyobb lélegzetû munkák sorát a „Csurgói Pedagógus Lexikon” nyitná meg. A bizonyára sokak számára kedves emlékeket felelevenítõ mûben, a csurgói évszázadok pedagógusainak adatait olvashatjuk.

A következõ kötet szintén iskolai jellegû lesz. Jó néhány évvel ezelõtt az Országos Pedagógiai Könyvtár és  Múzeum  által gondozott SCHOLA ORBIS programban a történelmi iskolák adatait gyûjtötték össze. Ez a korunk szellemének megfelelõen „digitális formában” meg is jelent. Az OPKM a csurgói kötet ítélte legjobbnak és könyvszerû kiadását is szorgalmazza. Az 1864-tõl 1949-ig átölelõ idõszak legteljesebb iskolatörténeti tára lesz a „Schola Orbis Csurgó”.

 A legnagyobb vállalkozás 2009-re születne meg. Ugyanis ebben az évben ünnepeljük Csurgó város elsõ okleveles említésének 990 éves és a várossá nyilvánításnak 20 évfordulóját.

Erre az alkalomra készül el – több száz oldalon - az eddigi legteljesebb „Csurgói monográfia – Csurgó története”. A közel ezer év eseményeit bemutató munka méltán alkalmas lesz ismereteink hiánypótlására és kiegészítésére
Reménységünk szerint meg tudjuk jelentetni a 200 évvel ezelõtt íródott, a cenzúra által máig kiadatlan mûvet: Nagyváthy János: A magyar földes és Zászlós úr címû munkáját, melyben a magyarság múltját a

Kérdezhetjük miért van erre szükség? Miért van mindezekre szükség akkor, amikor megszorításokról, pénzhiányról hallunk szüntelen?

Azt hiszem, hogy éppen azért, mert nem elefántcsonttoronyba zárt, vájt fülû közönséget akarunk szolgálni, hanem okulásul, tanulságul, nevelésûl városunk és iskolánk minden polgára számára. Az életért, a megmaradásért, a lábnyomok megõrzéséért, a jövõért. Ezért érdemes a hagyományaink, a múltunk megõrzéséért befektetni. Erre, a kultúrára, az oktatásra, a sportra érdemes fordítani, az mindig hasznos és megtérülõ befektetés.
Hálásan köszönöm mindenkinek, aki a mai ünnepünkhöz, emlékezésünkhöz bármilyen módon hozzájárult! Külön köszönöm Dr. Horváth József tanár úrnak, képviselõ úrnak, hogy újabb könyvével gazdagította városunkat.

Az ünnepség megnyitásaként had idézzem magát Baksay Sándort:

„Ha mi csak azokat a morzsalékokat adnánk a szegény gyermekek nevelésére, melyeket házõrzõ ebeinknek adunk: tíz év múlva nem kellene házõrzõ ebeket tartani a tolvajok ellen; ha mi azt a költséget, fáradtságot, melyet a gonosztevõk hajhászására, féken tartására fordítunk - azok jobbítására fordítanánk, - az emberi nem elesett részébõl igen sokat megmenthetnénk az örök haláltól.”

Köszönöm figyelmüket!

Szászfalvi László
Csurgó város polgármestere,
Országgyûlési képviselõ