[ szaszfalvi.hu ]

Csurgó - A hétvégi csuszafesztiválon sorra gratuláltak neki. Mostanában keveset látták polgármesterüket a csurgóiak, aki immár államtitkárként ígér számukra odafigyelést, támogatást.

– Húzós heteken van túl, alig volt itthon. Nem hiányzott Csurgó ? – kérdeztük Szászfalvi László államtitkárt.
– A választás után lazítás helyett azonnal elkezdõdött a munka. Erõltetett menetben dolgozunk a Parlamentben, emellett folynak az államtitkárság elõkészületei. Azért egy-két napra sikerült hazajönnöm.

– Makói gyerekbõl hogyan lesz csurgói lokálpatrióta?
– Valószínûleg olyan habitusom van, hogy ahol a gyökereimet leeresztettem, próbálom ott lombosítani, mint egy fát. Egyik teológiai professzorom felesége – hagyományosan dunántúli család – megkérdezte: kedves László, hogyan lehetséges, hogy alföldi létére a Dunántúlon gyökeret vert, amikor az alföldiek olyan ridegek? Ha megszólítja õket az ember, tudnak melegszívûek lenni, feleltem. Tapasztalataim szerint egyébként az alföldiek könnyebben illeszkednek be itt, mint egy dunántúli az Alföldön. A csurgói szellemiség pedig – ami megfogja a gondolkodó, érzelemmel bíró embert – nekem az elsõ pillanattól szimpatikus volt. A helyiek már a kezdeti idõszakban maguk közé fogadtak.

– Meglepte, hogy felkérték államtitkárnak?
– Én úgy képzeltem, hogy megnyerjük a választást, és kormánypárti országgyûlési képviselõ leszek, majd õsztõl, ha megválasztanak, csurgói polgármesterként egy szép, nyugodt, építkezõ munkát folytathatok. Aztán érkezett a felkérés, amit elsõ körben szerettem volna elutasítani, de olyanfajta kormányzati struktúra jött létre, amelyben mindenképpen számítottak rám. Végül úgy tettem fel a kérdést magamnak: hol tudnék többet tenni Csurgóért, a választókerületemért, illetve azokért az ügyekért, amelyekért eddig is dolgoztam a Parlamentben? Megszületett a válasz ... Az egyik szemem sír, a másik nevet. Megtiszteltetés ez a felkérés, és új kihívás, de persze azt is mérlegeltem, hogy államtitkárnak lenni nem egy nyugdíjas állás.

Szászfalvi László Makón született, de Csurgón is gyökeret vert

– A három gyereke nevelése eddig is leginkább a feleségére hárult.
– Az elmúlt 20 év alatt ki tudtunk alakítani a feleségemmel egy olyan együttgondolkodást, ami elviselhetõvé teszi a távolságból, a munkámból fakadó nehézségeket. Õ egyébként elõször azt mondta az államtitkárságra, hogy talán mégse kellene vállalnom, de a gyerekeim közül ketten támogatták. Aztán azt mondták, hogy mégiscsak vállaljam el. Már eddig is sok áldozatot hozott a családom, ezután is meg fogják tenni. Viszonylag keveset vagyunk együtt, de az nagyon intenzív, olyankor minden kijön mindenkibõl.

– A három államtitkári feladata – egyházügy, civilek, nemzetiségek – mennyiben új terep?
– A Duna Körnek az 1980-as évek közepén már tagja voltam. Akkor, amikor a civil szervezetek mûködését még nem is engedélyezték. Csurgón a legelsõ hivatalos civil szervezet elnökségi tagjának választottak. Mindig hangsúlyoztam, hogy a civil közösségek õrzik egy településen a tradíciókat, õk visznek színt, életet a mindennapokba, létük kulcskérdés. Az elmúlt nyolc évben pedig olyan parlamenti szakbizottságokban ténykedtem, amelyek a civilek világával foglalkoztak. Sajnos rengeteg bürokratikus akadályt épített ki az elõzõ kormány, ami elkedvetleníti, értelmetlenné teszi a civil munkát, ezeket le kell bontani. Fontos a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) felülvizsgálata is, amelynek mûködésében teljesen kiszámíthatatlan stratégianélküliséget látunk, esetlegessé váltak a pályázati források. Ma több mint tízmilliárd forintot kéne, hogy kapjanak az NCA-n keresztül a civilek, ám az elõzõ években, a törvénymódosításoknak „köszönhetõen” hárommilliárdot kivettek ebbõl a rendszerbõl. Rögeszmém, hogy a lokális civil szervezeteket kell segítenünk. Megtapasztalhattuk: a gyakran csak virtuálisan létezõ ernyõszervezetek sok- sok millió forintot húztak le pályázatokból, miközben a hús-vér emberekkel, konkrét programokkal mûködõk ellehetetlenülnek. Kezdeményezem egy Kárpát-medencei civil háló létrehozását is.

- Az egyházi iskolák hátrányos megkülönböztetése miatt már egy törvénymódosításon dolgozik.
– Az eddigi törvény szerint, ha az önkormányzat át akarta adni az egyházaknak az oktatási intézményét, mert nem tudta fenntartani, akkor öt éves „büntetõpénzt”, egyházi kiegészítõ támogatást kellett fizetnie. A mostani tervezet abban segít, hogy mindez sokkal gyorsabban, rugalmasabban történjen. Nem azt szorgalmazzuk, hogy több száz iskola kerüljön egyházi mûködtetésbe, hanem lebontanánk az akadályt azok elõtt a helyi közösségek elõtt, amelyek mindenáron meg akarják tartani az oktatási intézményüket. Az elmúlt hat évben a kormány nem fizetett ki – törvénytelenül – négy milliárd forintot az egyházi iskoláknak, amit az Állami Számvevõszék jelentései is bizonyítanak. Ha nem is egyszerre, csak több éves ütemezéssel, de szeretnénk, ha megkapnák az intézmények az õket megilletõ pénzt.

– Puskaporos hordó most a nemzetiségi kérdés.
– Azt gondolom, hogy nem kell a szlovákiai provokációnak felülni, hiszen a többi környezõ ország nem emelt kifogást a kettõs állampolgárságról szóló törvény ellen. Nekem az a célom, hogy minden nemzetiség úgy élhessen a szülõföldjén, hogy ott valóban otthon érezze magát.

Szászfalvi László
1961. január 11-én született Makón. A Budapesti Református Teológiai Akadémián végzett. 1986-tól lelkész Csurgón. Országgyûlési képviselõként elõször 1998-ban szerzett mandátumot Somogy 5. számú választókerületében, amit azóta már három alkalommal is megvédett. 1990 óta Csurgó polgármestere, kivéve a 2002-ben kezdõdõ ciklust, amikor megválasztották, de tisztségérõl 2003 tavaszán lemondott. 2006 óta újra polgármester. Felesége segédlelkész. Gyermekeik 22, 19 és 15 évesek.
Forrás: Varga Andrea, sonline.hu