[ szaszfalvi.hu ]

Milyen lelkülettel tekint a kormány 2004. december 5-e óta a határon túli magyarokra?

Tisztelt Elnök Asszony!
Tisztelt Országgyûlés!
Kedves Képviselõtársaim!

Holnap lesz második évfordulója a 2004. december 5-i, a külhoni állampolgárság megadásával kapcsolatos népszavazásnak. Nem mehetünk el szó nélkül e szégyenletes és fájdalmas esemény mellett. Hogy valójában mi is történt, arról higgadt elemzést ad, és az egész kérdéskört európai összefüggésekbe helyezi Fasang Árpád, korábbi UNESCO-nagykövet „Egy népszavazás hordaléka” címû könyvében.  A mûvet csak ajánlani tudom mindenkinek, az országgyûlési képviselõknek pedig valósággal kötelezõ olvasmánynak jelölném ki, annyi benne a teljesen új információ. Magam is sokat tanultam belõle.

Tisztelt Ház!
Ez az évforduló megadja a lehetõségét annak, hogy feltegyük a kérdést itt az Ország Házában: van-e ma Magyarországon, az anyaországban nemzetpolitika, nemzetstratégia? Mûködik-e bizalmi és konszenzuális alapon nyugvó, kiszámítható és stabil nemzetpolitika, nemzetstratégia? – A Kereszténydemokrata Néppárt határozott álláspontja az, hogy a Gyurcsány-kormánynak köszönhetõen nincs!

A 2004. december 5-i népszavazás óta a baloldali kormánynak – udvariasan szólva – orientációs problémája van a nemzetpolitika területén. Valószínûleg lelkiismeret furdalása  van a kormánynak, ennek köszönhetõ, hogy a kormány egyrészt felszámolta az eddig fennállt konszenzus legminimálisabb elemeit is, másrészt pedig álintézkedésekkel próbálja lelkiismeretét nyugtatni, a határon túliak kedélyét csillapítani.

Emlékezhetünk: a népszavazási kampány idõszakában Gyurcsány Ferenc manipulatív módon, több esetben nemtelen eszközöket is bevetve, az anyaországi társadalom nyers ösztöneire épített, amelynek következménye a totális bizalmatlanság lett. Bizalmatlanság az anyaországon belül, bizalmatlanság az anyaország és a határon túli magyar közösségek között, de leginkább bizalmatlanság Gyurcsány Ferenc és a határon túliak között. Nem véletlen, hogy az elmúlt két év alatt nem hallhattunk olyan híreket, amelyek Gyurcsány Ferenc határon túliak között tett látogatásáról szólnak.

Tisztelt Ház!

Bizalmatlanságra és erkölcstelenségre nem lehet nemzetpolitikát, nemzetstratégiát építeni! Újra bizalom kellene a nemzetpolitikához, de ahhoz olyan kormányzati politikára, kormányzati elszántságra lenne szükség, amely mind az anyaországban, mind a határon túli magyar nemzettestekben illetve mind a világ magyarságában a bizalmat építené újra!
2004. óta, a népszavazási kampány óta  nagy törés állt be. Megszakadt a bizalom, a konszenzus szála! Annak ellenére, hogy a kettõs állampolgárság kérdésére a népszavazáson részt vevõk többsége igennel szavazott, a baloldali kormány felszámolta azt a relatíve jól és nemzeti konszenzus alapján mûködõ intézményrendszert, amely többé-kevésbé jól és kiszámíthatóan mûködtette az anyaország és a határon túli magyar közösségek közötti kapcsolatrendszert és annak finanszírozását. Már deklaráltan is megszüntetésre került a MÁÉRT, a HTMH, a közalapítványi színes világ. Az elmúlt években, s az elkövetkezõkben radikális költségvetési megszorítás érvényesült és érvényesül ezen a területen is.

Winston Churchill az 1938-as müncheni paktumról késõbb azt írta, hogy Angliának választania kellett a háború és a becstelenség között, s mivel a becstelenséget választotta, ezért nem kerülhette el a háborút. Ez a helyzetrajz – mutatis mutandis – az említett népszavazásra is érvényes. A magát baloldalinak valló, többek között a jogsérelmeket szenvedõk ügyének felkarolását szívesen hangoztató politikai és társadalmi elit egy része elmulasztotta az erkölcsi helytállást, ezért nem kerülhette el a morális meghasonlást. - Idõ közben Gyurcsány Ferenc maga vallotta be, hogy 2002-ben, a 23 millió románnal való riogatás ötlete is eredetileg az õ fejébõl pattant ki. Milyen lelkületû lehet az az ember, aki becstelenségével még kérkedik is, s efajta magatartását követendõ példának állítja az általa vezetettek számára? Ilyen lelkülettel néz Ön miniszterelnök úr a határon túli magyar közösségekre azóta is? A Magyar Köztársaság alkotmánya szerint ez lehetetlen, ez vállalhatatlan!!!

Idõközben a világ – ez esetben kedvezõen – változott. Például az idén a portugál parlament olyan törvényt fogadott el – széles körû egyetértéssel –, hogy az a személy, aki magát portugálnak vallja (éljen a világ bármely országában), és akinek a négy nagyszülõje közül csak egy is portugál állampolgárságú volt, automatikusan megkapja a portugál állampolgárságot.
Tisztelt Kormánypárti Képviselõtársaim!
Ilyen a felelõs vagy „korszerû” hazafiság, amelyre önök oly nagy elõszeretettel folyton hivatkoznak!  Kövessék a jó és nemes példát!

Mindenrõl esik szó – racionalizálás, a költséghatékonyság, szakmaiság , gazdaság -, ám a legfontosabb kérdéseket a kormány elhessegeti magától, mintha nem a mindenkori magyar kormányzatnak lenne történelmi és alkotmányos kötelezettsége és felelõssége ezekben az ügyekben.

A székelyföldi autonómia és általában a magyar nemzeti közösségek különféle, de európai értékû és mértékû, elementáris autonómia igénye, a határon túli magyarok számára megadandó állampolgárság kérdése, a magyar  egyetem ügye- mind – mind olyan ügy, amelyben igenis lenne mirõl együtt gondolkodnunk és cselekednünk. Amelyekben ott van a magyar kormányzati kötelesség és felelõsség. A határozott vélemény nyilvánítás, a határozott kiállás történelmi, alkotmányos elkötelezettsége. Vajon, megfelel-e ennek a kihívásnak ez a magyar kormány? Vajon megfelel-e mindennek ez az elõterjesztés? Ma azt tapasztaljuk, hogy amikor élet-halál harcát vívja sok nemzeti közösségünk, akkor elsorvasztja a kormány az intézményrendszert, akkor költségvetési megszorítás a vezérige, akkor félig átgondolt törvényjavaslatok fölött töltjük az idõnket immár a harmadik alkalommal! Miközben Budapesten parolázik egymással a magyar és a román miniszterelnök illetve a kormány, aközben Kolozsváron egész egyszerûen kirugják a Bólyai Egyetemrõl azokat a magyar oktatókat, akik a legalapvetõbb emberi jogaikért, az anyanyelvük használatáért küzdenek. Ki védi meg õket? --   A kormány nemzetpolitikája a konszenzus helyett a diktátum, a szubszidiaritás, a decentralizálás helyett a centralizálás, a sokszínûség és a sokcsatornás támogatás helyett az egynemûsítés politikája. Kizárja az ellenzéket, kizárja a másként gondolkodókat! Ez nem a konszenzus útja, ez nem a közös nemzetstratégia, a közös nemzetpolitika  koncepciója. Ez a PÁRT, az ÁLLAMPÁRT szellemisége.

Tisztelt Országgyûlés!

A határokon túlra szakadt magyar nemzetrészek megmaradásának három legfontosabb feltétele, mondhatnám azt: a magyar nemzetstratégia három legfontosabb célja: a régebb óta európai unió tagországaiban már létezõ kulturális és területi autonómiák megvalósítása, a külhoni állampolgárság intézményének mielõbbi megteremtése, valamint az együvé tartozás kötelékeinek erõsítése az anyaországgal az élet minden területén! Mindezen nemzetstratégiai célok megvalósításához, mint eszközökre legelsõsorban bizalomra, konszenzusra, illetve gyors és hatékony kormányzati cselekvésre van szükség.

Tisztelettel kérjük Gyurcsány Ferencet és a kormányt, hogy térjen vissza az alkotmányosság, a bizalom megteremtésének és a konszenzusnak az útjára. A Kereszténydemokrata Néppárt akkor, de csak akkor kiszámítható partner lesz egy megerõsödõ magyar nemzetstratégia megteremtésében. Köszönöm türelmes figyelmüket!