[ szaszfalvi.hu ]

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves ünneplõk és Emlékezõk!

Március 15-e a legnagyobb, a legcsodálatosabb, a legfelemelõbb ünnepünk. A legnagyobb igyekezet ellenére sohasem vált vörös vagy barna ünneppé, hanem mindig – ma is – piros-fehér-zöld ünnepünk, magyar ünnepünk volt és az is maradt!
Ezért amikor most emlékezünk és ünneplünk, akkor ezt azzal a belsõ erõvel és felemelt szívvel-lélekkel, és tekintettel tesszük, hogy itt tudjuk, velük együtt tudjuk sok millió magyar szíve dobbanását szerte a nagyvilágban és a Kárpát-medencében. Ez a közös szívdobbanás valóságos erõforrás számunkra, az együvé tartozásnak, az egymáshoz tartozásnak az erejét és örömét jelenti a hitét vesztett, a megtépázott és a szakadék szélére juttatott társadalmi és politikai közéletünk idején is! Mert erõre, közös örömre, hitre van szükségünk ahhoz, hogy alapvetõen, radikálisan megváltoztassuk körülöttünk a világot, a magyar világot. Ez a feladatunk, s ez ma nem is kevés. Minden generációnak meg kell küzdenie a saját március 15-éjének igazságáért, üzenetéért, aktualitásáért. Ma 2010-ben nekünk ez a feladat jutott és ez történelmi jelentõségû feladat és felelõsség!

1. 1848. március 15-én a magyarok kimondták, kikiáltották, hogy elég volt. 1825-ben a reformkori országgyûléssel kezdõdött és 23 év kellett ehhez a kiáltáshoz: elég volt! Márai Sándor: Mennybõl az angyal címû versében megrendítõen fogalmaz errõl a mindent elsöprõ közösségi érzésrõl: „Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? „Mért nem várta csendben a végét?
   „Miért, hogy meghasadt az égbolt,
   Mert egy kép azt mondta: „Elég volt.”
   Elég volt egy félresiklott rendszerbõl! A félelembõl, a létbizonytalanságból, a kiszolgáltatottságból. Abból, hogy Magyarországon a magyarok nem érezhetik magukat otthon és biztonságban! Változásra van szükség: szabadon, otthon és jól akartak élni. Úgy, ahogyan az szerencsésebb nemzetnek megadatott!

Ma is sokan, a magyar társadalom elsöprõ többsége gondolja és ki is mondja: elég volt! Változásra van szükség. Mert nem akar félelemben, kiszolgáltatottságban, létbizonytalanságban élni. Mert a magyar társadalom többsége – lehet, hogy sokféleképpen elgondolva, de az életkörülményeinek, a bennünket körülvevõ világnak a radikális megváltozását kívánja. Szabadon, de otthon és jól akar élni. Úgy ahogyan más nemzetnek ez megadatott és megadatik.

Márai Sándor versére reflektálva azért, mert nem akarunk elpusztulni, kipusztulni, mert nem akarjuk a végét tétlenül várni, mert meghasadt az égbolt, az emberi szívek!

2. 1848. március 15-én, mint egy kegyelmi pillanatban, a 23 év végén, együtt volt a nemzet.

A március 15-ét elõkészítõ reformkorban és különösen ezekben a napokban. Késõbb a Batthyányi kormányban és a szabadságharc csatáiban, küzdelmeiben együtt gondolkoztak, együtt dolgoztak, az idõsek és a fiatalok – Petõfi és Kossuth, Jókai és Széchenyi, Vasvári, Bem apó és Eötvös, Deák Ferenc. Együtt cselekedtek, mert közösek voltak az értékek és a legfontosabb célok. Mert voltak közös nemzeti ügyek és célok!
A különbözõ nemzetiség politikai irányzatokhoz és áramlatokhoz tartozók is együtt voltak ezekben a napokban: konzervatívok és nemzeti radikálisok, nemzeti szabadságelvûek és mások. Együtt tettek, mert közösek voltak a célok!
A különbözõ nemzetiségek a szabadságharcban együtt küzdöttek s ha kellett együtt haltak, mert közösek voltak a célok! Szerbek és horvátok, lengyelek és osztrákok, magyarok együtt cselekedtek, mert a nemzeti ügy, a nemzeti ügyek középpontba helyezése volt a cél. A magyar nemzet megmentése, újjászületése, újjáépítése.
A nemzet sorsának a saját kezükbe vétele.
Hiszem, hogy ma ez újra a feladatuk: a nemzeti ügyek mindenek felett! Hiszen ki mondaná, hogy nem sürgetõ nemzeti ügy a gazdaság beindítása, a munkahelyteremtés, az egészségügy és az oktatás rendbetétele, a magyar vidék feltámasztása és a közrend, a közbiztonság helyreállítása. Ezek a legfontosabb nemzeti ügyeink, melyben egymásra kell találnunk! Mert ma is szükségünk van egymásra és ezen nemzeti célok megvalósításában – mint ahogy 48-as õseink – együtt kell cselekednünk! Minden jóakaratú és jószándékú magyarra szükség van, hogy újra együtt legyen a nemzet!
Tisztelt Hallgatóim! Kedves Emlékezõk!

3. Berzeviczy Gergely közgazdász – szakíró 1819-ben így írt a korabeli viszonyokról: Micsoda állapot az, midõn az állam elválasztja a maga érdekét a polgárok érdekétõl!”- Igen micsoda állapotot szül, ha az állam elhagyja õrhelyét, magára hagyja polgárait minden bajukkal gondjukkal együtt. A következmény: az önkény, a törvényen felüli vagy a törvényen kívüli állapot, a káosz és az anarchia!

A reformkornak és 1848-nak egy egyik legnagyobb vívmánya, eredménye a törvény elõtti egyenlõség törvénybe iktatása és megvalósítása volt! 1848. március 15-e a polgári Magyarország születésnapja, a törvény elõtti egyenlõség kivívása, amelyért minden nemzedéknek újra és újra meg kell küzdenie! Nekünk is ma is! A törvények elõtt mindenki egyenlõ: mindenkinek vannak a törvényekbõl következõ jogai és kötelességei: Jogok és kötelességek és ez minden polgárra egyféleképpen vonatkozik. Nincs, nem lehet törvény felett álló polgár vagy politikai erõ és nincs, nem lehet törvényen kívül álló polgár vagy politikai erõ. Ez az alapja a polgári társadalomnak, a jól mûködõ államnak: a törvényi jogok és kötelezettségek. S ez az alapja a társadalmi igazságosságnak is! Az állam nem választja el a maga érdekét a polgárok érdekétõl, pontosan fordítva igaz: a polgárok érdeke az állam érdeke, az állam érdeke a polgárok érdeke kell legyen. Ez az az állam, a polgári Magyarország, amelyet 48-as eleink létrehoztak, elindítottak és ez az az államesemény, a polgári Magyarország eseménye, amelyért nekünk is, ma is meg kell harcolnunk s amelyet mg kell teremtenünk, hogy elérjük együtt közös nemzeti céljainkat és a társadalmi békét!
Emlékezzünk, tanuljunk, vegyünk példát 48-as õseinktõl és hõseinktõl, mert ma is „hí a haza, itt az idõ, most vagy soha!”

Éljen a magyar szabadság!
Éljen a haza!