[ szaszfalvi.hu ]

Az MDF-bõl kizárt képviselõk által létrehozott Nemzeti Fórum Egyesületet elsõ konferenciáján Böjte Csabához írott nyílt levélben fogalmazta meg álláspontját december ötödikérõl. A gondola a helyszínen követte az eseményeket.

Az MDF-bõl kizárt és a kizárások miatt kivált országgyûlési képviselõk megalakították a Nemzeti Fórum Egyesületet, amelynek elsõ országos szakmai konferenciáját Nemzet, nemzettudat, globalizáció, fenntartható fejlõdés címmel rendezték meg szombaton a Parlamentben. A rendezvényt Lezsák Sándor országgyûlési képviselõ vezette, míg a védnökséget Fûr Lajos történész, az MDF egykori elnöke vállalta magára.

Népszabadság a nemzetrõl

A konferencia bevezetõ gondolatait Jókai Anna adta elõ. Az írónõ a decemberi népszavazás részleteirõl szólt. Mint mondta, a kormány mindent megtett azért, hogy az igenek ne kerülhessenek többségbe, és ahogy most a gazdáknál, úgy akkor is az idõt húzták.

"Vissza kell emelni a hazát olyan szintre, hogy ismét visszatérhessen közénk a hit és a remény" - fogalmazott beszédében Jókai Anna, aki végül az Ima Magyarországért címû versbõl idézett: Öregisten, Nagyisten más remény nincsen, mint igazad, kegyelmed, hogy Te szabj végül rendet maradék országnak, adj életes kedvet a lecsonkolt többit gyógyítgasd ne engedd önnön gyilkosává válni - haza kell találni!

"A nemzeti ünnepek elõtt a hazai sajtó egy része mindent megtesz azért, hogy a nemzet egységét gyengítse" - hangsúlyozta a konferencia vezetõje Lezsák Sándor, majd a Népszabadság kulturális rovatának egyik cikkét idézte. A lap szerint a nemzet olyan emberek csoportja, akiket az õsökrõl alkotott rossz emlékezet és az idegenek iránti közös gyûlölet tart össze.

Az MDF egykori alapítója a Népszabadság március 4-i számából is szemezgetett. Az írásban többek között arról olvashatunk, hogy a történelemben egyetlen olyan tényezõ, ideértve a vallást is, sem okozott olyan nagy károkat, mint a nemzeti önzés.

"Történelemhamisításnak lehetünk a tanúi" - vonta le a következtetést Lezsák, aki szerint tudatos népbutítás folyik az országban.

A Kádár-rendszer legnagyobb bûne

"A térség kommunista diktatúrái közül a miénk volt egyedül nemzetellenes" - jellemezte a Kádár-rendszer sajátosságát Pordány László egyetemi tanár, hozzátéve: a legfõbb ellenséggé vált a szocialisták szemében a nemzet, sõt az is maradt számukra a mai napig. A hatvanas években kezdõdött, és a nyolcvanas években már úgy tûnt sikerrel járt az elképzelés, mert az idõsek már elfelejtették milyen magyarnak lenni, míg a fiatalok meg sem tanulhatták mi az - tett hozzá.

A Kádár-rendszer legnagyobb bûnének nem a gazdasági lemaradást, nem is a nyugattól való eltávolodást, hanem a nemzettudatban szándékosan okozott torzulást nevezte Pordány, rámutatva: a szocialista politikusok sokat változtak az elmúlt idõkben ugyan, ebben a témában azonban semmit.

"Hozzáállásukat mutatja a határon túli magyarságot ért támadások, atrocitások semmibevétele" - szögezte le az egyetemi tanár, és a decemberi népszavazásról elmondta: kis gyõzelmet arattunk, de ennek is örülünk kell, mert reálisan csak ennyire lehetett számítani.

Bízzunk abban, hogy nem veszett el a magyarságtudatunk, és ennek megerõsítéséhez egy értékeket közvetítõ oktatáspolitikára van szükség - zárta gondolatait Pordány László.

A nemzetpolitika fogalma

"Furcsa érzés tölt el, mikor azok próbálnak a nemzet és a politika kifejezések házasításával értékeket alkotni, akik azt sem tudják, mit jelentenek ezek a szavak" - kezdte elõadását Duray Miklós a szlovákiai Magyar Koalíció Párt képviselõje, és példaként az uniós támogatásokkal foglalkozó Nemzeti Fejlesztési Tervet és a nemzeti vízumot említette. Mint mondta, azok, akik ezeket a kifejezéseket kitalálták, nem gondolták végig, hiszen ezeknek vagy semmi közük a nemzethez, vagy egyszerûen félremagyarázzák. Duray szerint a jelenlegi kormány és holdudvara nem képes megkülönböztetni az ország-, az állam-, a kormány- és a nemzetpolitika fogalmát.

"Az 1848-ban megfogalmazott 12 pont alkotói nagyon pontosan tudták, mi-mire vonatkozik" - jegyezte meg a határon túli magyar politikus, kiemelve: a 12 pont az egész lakosságról szólt, ugyanakkor az etnikumokról, a nemzetrõl, a kormányról és az országról is.

A kormány nemzetpolitikaként emlegeti a lakáskérdés megoldását, pedig ez nem több mint kormánypolitika - húzta alá a politikus, majd így folytatta: nem engedhetjük meg, hogy a nemzetpolitika fogalmát lesilányítsák. Duray szerint a nemzetpolitika csak az lehet, ami túllépi az ország határait.

"Ha nemzetünket egy jövõt megérõ nemzetként akarjuk látni, szükségünk van a közös történelmi tudatra és arra, hogy hasonló élményeink a jelenben is lehessenek" - figyelmeztetett a Magyar Koalíció Párt tagja, hozzátéve: a nemzettudatlanság állapotában van a jelenlegi kormány, ezért újból helyet kell adnunk a nemzetpolitikának.

Juhász Ferenc jelenti a legnagyobb csapást

Csampa Zsolt képviselõ elõadása szerint a honvédelmi tárca méri a legnagyobb csapást napjainkban a hadseregre. Az országgyûlési képviselõ elmondta, az aradi vértanúk közül öten nem beszéltek magyarul, mégis többet tettek a hazáért, mint egyes magyar politikusok.

"Azt a kort éljük, mikor két idegen nyelven beszélõ katonatiszteket tanácsolnak el a katonaságtól, miközben a sokkal gyengébb kvalitású haverok és régi cimborák kapják a zsíros állásokat" - figyelmeztetett Csampa. Hozzátette: 1848 egyik üzenete, hogy nem szabad félni a kezdeményezéstõl, és ami nem jó, azt meg kell javítani, a másik üzenet pedig az, hogy a nemzeti kérdésekben sosem lehet alkut kötni, és nem azzal kell törõdni, hogy mit fog szólni hozzá a másik.

A képviselõ megjegyezte: 157 évig önálló hadsereg védte hazánkat, ma pedig katonáink más földrészeken harcolnak Magyarország állítólagos védelméért. Csampa szerint a haderõ tudatos leépítése folyik, és reformok helyett csak leépítésekrõl és laktanyabezárásokról lehet hallani.

Meg kell nevezni a gyilkosokat!

Nagy Alajos az 1956-os munkacsoport vezetõje felszólalásában az elévült 56-os perek újrafelvételét kérte, és kiemelte: október 23-án õk akarnak megemlékezni a hõsökrõl és a forradalomról. Ne azok koszorúzzanak, akik egykor közénk lövettek - figyelmeztetett.

"Határozott célunk, hogy az 1956-ben elkövetett gyilkosságokat nevezzék emberiség elleni cselekedetnek, és azok, akik ezeket elkövették lakoljanak meg bûneikért" - követelte Nagy Alajos, arra figyelmeztetve, akikrõl kiderül, hogy közük volt a gyilkosságokhoz ne vállalhassanak szerepet a politikai életben. Az 56-os szabadsághõs hozzátette: azt szeretnénk elérni, hogy azok a bûnök sohasem évülhessenek el.

A konferencián többek között felszólalt még Beke Pál népmûvelõ, Szentmihályi Szabó Péter író, Tolcsvay Béla zeneszerzõ, Bódi Ferenc szociológus, Németh Zsolt é Medgyasszay László országgyûlési képviselõ, Lovas István akadémikus és Felföldi Zoltán közgazdász.

A konferencián Bánnfy György színmûvész olvasta fel Böjte Csaba a népszavazás után írott sorait, majd Börzsöny Ferenc a Magyar Rádió nyugalmazott fõbemondója ismertette a Nemzeti Fórum atyának címzett válaszlevelét.

Böjte Csaba: Gratulálok a gyõzelmükhöz!

Kedves testvéreim!

Nagyon sokan felhívtak, és kérték, hogy mondjam el magam véleményét december ötödikérõl. Úgy gondolom, hogy mindannyian éreztük, ha nem is akartuk tudomásul venni, hogy a mi nagy családunk, nemzetünk beteg. December ötödike szétválasztotta az egészséges és a beteg részeket.

Nem hittem szememnek, mikor a televízióban láttam, hogy a kormánypártok képviselõi gyõzelemrõl beszélnek. Kit gyõztek le? A saját népüket! Ezzel a "gyõzelmükkel" örök szégyent hoztak önmagukra! Legyõztek engem, a szolidan kopogtató határon túlit, és gondjaimra bízott gyermekeket, akiket azért nevelek, oktatok összekoldult pénzbõl, hogy szomszédjaikkal békében élõ jó magyar emberek legyenek itthon, Erdélyben.

Legyõzték azt a kislányt, akit a napokban fogadtam be, 16 évesen és most tanul kanállal enni, mert ahogy õ mondja, még sohasem evett levest. Legyõzték azt a moldvai csángó falut, melyrõl a román tanárnõ azt mondta cinikusan, hogy a huszonnégy év alatt, mióta õ ott tanít egyetlen gyerek sem ment kilencedik osztályba, mert buták azok az emberek. Valóban az egyszerû nép között járva, azt látom, hogy a kisebbségi sors, a sanyarú élet bennünket határon túli embereket elnyomorított, nagyon sokan isznak, és más súlyos bûnök áldozataivá válnak, mert jaj a legyõzötteknek. És most megértjük, hogy a dicsõségesen uralkodó Magyar Kormány is legyõzött bennünket.

Én nagyon szégyellném, ha az engem megölelni akaró gyermekeimet egymás torkának ugrasztanám, majd diadalmasan legyõzném õket. Nagyon szégyellném magamat, ha a gyerekeknek azt mondanám, hogy nézzétek, ti nagyobbak, a kicsik meg akarják enni a kenyereteket, verjetek szét közöttük. Minden erkölcsi felelõsség az uszító, riogató karmesteré, a kormányé.

Ezeknek a leszegényedett, megtört határon túli magyaroknak volt hazájuk, ezeknek az embereknek az õsei adójukkal, munkájukkal Budapesten Országházat építettek, egy csodaszép Parlamentet, melyben most õket legyõzték, elutasítják.

Van egy ötletem: Vas megyét jó lenne privatizálni az osztrákoknak, s mindenkinek adhatnak 20 ezer forintot és egy feketeszegélyû zsebkendõt a nemzeti érzelmieknek.

Mit mondjak még? Gratulálok a gyõzelmükhöz a kormánypártoknak, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg õk saját népük ellen uszítanak, és "gyõzedelmeskednek", én árváim nevében nem kérek, és nem is fogok elfogadni tõlük egyetlen vasat sem. Ha már becsületük nincs, akkor a pénzük tegye boldoggá õket!

A jobb jövõben bízó lélekkel Csaba t.

Nyílt levél Böjte Csabának, a dévai árvaház alapítójának

Tisztelt Csaba testvér!

Az Ön tiszta embersége és magyarsága, tiszteletet parancsoló munkássága késztet bennünket arra, hogy a Kárpát-medence minden magyarjához szólva Önhöz forduljunk, mintegy válaszolva korábbi, keserû mondataira, melyben levelét olvashatjuk.

Az elmúlt év december 5-én tartott hazai népszavazás után nekünk anyaországi magyaroknak akkor is viselnünk kell a szégyent, ha személy szerint "igennel" szavaztunk a határon túl élõ nemzettársaink kettõs állampolgárságára. Önnek igaza van: beteg ez az ország, beteg ez a nemzet. Beteggé teszik azok, akiknek érdekében áll, hogy a mi népünknek ne legyen történelmi tudata és önálló akarata. Szembesülnünk kell azzal, hogy a magyarság ismét kisebbségi sorba szorult, nemcsak a trianoni határokon túl, de itt az anyaországban is. E szorongatott, kiszolgáltatott állapotában könnyû a népet félrevezetni, megfélemlíteni és önnön érdekei ellen fordítani. Ez történt 2004. decemberében, ezt tette a kormány, amelynek hivatása lenne a nemzetet képviselni, de ehelyett a nemzet felett aratott szégyenletes "gyõzelmének" örvendezett.

Tegnapelõtt az elszakított területek magyarsága ellen, tegnap a keresztény egyházak és híveik ellen, ma a magyar gazdák ellen, holnap majd népünk más csoportjai, rétegei, hagyományainak és egész kultúránk ellen indítanak támadást. Mi azonban látjuk jeleit már annak is, hogy a hatalmi gõg, a népet, nemzetet rontó felelõtlenség és a határtalan cinizmus bumerángként fog visszaütni politikus képviselõire. Ám leginkább mégis abban bízunk, hogy az Ön és az Önhöz hasonlók munkája, hite és lelkiereje révén újra öntudatra ébred a magyarság és képes lesz megmaradásra, jövõje érdekében múltjához méltón cselekedni.

Tisztelt Csaba testvér!

Ön példát ad a bölcs, emberséges cselekvésre a Kárpát-medence, a történelmi haza minden magyarjának. Köszönet érte! Mi pedig kötelességünknek tudjunk itthon mindent megtenni azért, hogy a nemzet ügye megfelelõ képviseletet kapjon végre az anyaországi társadalmában és kormányzatában. Olyan politikai képviseletért kell együtt küzdenünk, amelynek legfõbb célja lesz elérni, hogy itthon és a mai magyar államhatárokon túl minden magyar ember egyazon magyar nemzet teljes jogú és teljes értékû tagjának érezhesse magát. Erre kötelez bennünket erkölcs és történelem, és különös felelõséggel minket, anyaországi magyarokat.

Szeretettel és tisztelettel, a Nemzeti Fórum szervezésében megtartott "Nemzet, nemzettudat, globalizáció, fenntartható fejlõdés" címû konferencia elõadói és résztvevõi