Fenyő László: BABITS MIHÁLY ÚJ KÖNYVE • Jegyzetek és vallomás | Nyugat | Kézikönyvtár

Pasziánsz vallomása

Mindjárt a bevezető-versből a nagy költészet lehellete csap fel Mily pasziánsz vallomása, cserepesajkú vers, milyen forró, megszenvedett dadogás.

Több száz találkozásunk számtalan probléma, szorongás, emlék és konfliktus feltárására és megbeszélésére adott lehetőséget. Mara könyvéből néha mégis úgy tűnhet, a gyermekkori szexuális abúzus tényében találtuk meg minden bajok egyedüli forrását. Mintha Mara sorsa, személyisége, életének későbbi történései kizárólag az unokabátyjával történtek hatására alakultak volna úgy, ahogy. Nem gondolom, hogy ez így van, sőt azt hiszem, Mara sem gondolja így.

Mennyivel mélyebbről jön, mint a régi könnyű dalok, holott maga a vers madara ott se könnyű, csak a szárnyalása e madárnak Van ezen a versen valami megkülönböztetett európaiság, hangjában, ízében, áttetsző kemény bordázatában, mondhatni véralkatában, valami, ami minden pasziánsz vallomása nagy líráját, a jelentős lírai korszakokat és az egyéni csúcsteljesítményeket láthatatlan áramba sodorja össze Ritkán éreztem mai versből ilyen meztelenül kivillanni azt az időtlen lényeget, amit öröknek nevezünk.

A költészet pasziánsz vallomása mindig lélekelemzés; kétségtelen, hogy a vers Freud előtt is már ösztönösen tudta magában a pszichoanalizist, hiszen a költői vizió valószerű valószínütlenségét mindenkor oly szabad eszme-társításokból merítette s meríti fel, amelynek emlék-rezegtető mechanizmusa közelrokon azzal, amit a pszichoanalitikus terápiából ismerünk — mégis, nem egy Babits-verset nehéz volna elképzelni a freudizmusnak mint tudománynak élő és ható jelenvalósága nélkül.

Galsai Pongrác

Pasziánsz vallomása «Álmok kusza kertjeiből» egyensúlyozó pár-rímeibe, mint vasrácsokba, görcsösen pasziánsz vallomása a vers, mintegy érezve, hogy merész asszociációival lezuhanna különben; a komponáló-fegyelem az a józan ösztön, bármily paradoxnak hangzik isamely remekművé foglalja össze ezt a homályon átszikrázó lélekanalizist, amely valami surrealista költő kezén pasziánsz vallomása egymást kergető ötletek könnyű és felelőtlen meghintáltatásában merült volna ki.

Maga Babits is közelebb jut a surrealista versfelfogáshoz a Rejtvényekben, mely a lélek méh-melegébe ás le, de a költő tudja, hogy annak sáros és gőzölgő fakadása — gyógyít.

S íme «A vetkőző lelkek» vallomása: Óh, mit ér a hús únt mezítlensége, mily semmi a test! Jobb szerelem, szégyellt lelkünk tilosáról vetni le a mezt! Babits idilljei. Soha nyugtalanabb idilleket. Hiszen akad itt érintetlen is, amelynek sikerült «csak» idillnek átmentenie magát.

pasziansz LADÁNYI LÓRÁNT A legérdekesebb kártya-türelemjátékok gyűjteménye SZERKESZTETTE.

Csak egy méhe De már a dal-motivummal játszó Dzsungel-idillben, amely első pillanatra a régi mester könnyűkezű alkotásának látszik, az «Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át» gyerekkori emlékétől alig egy lélegzésvételnyire ilyen sorok állítják meg az olvasót: Éjjel is magába húz egy ingó sűrűség, hol az ijedt álom jár és zsombékokra lép. Ez a remek Verses napló, mely együtt lélekzik s nő az olvasóval a hajnali fészekcsippenéstől a fénytszomjazó estéig, változatos formái közé zárva külső és belső tájak gazdag és kevert virágzását.

A szalagféreg szent patrick és a fűnyí-olló, a pasziansz és a kávéscsésze kis körén a cukor nyomán forró apró szökőkút éppoly lényeges élmény-anyaga e naplónak, mint a pasziánsz vallomása háború-sejtelme pasziánsz vallomása halálborongása. És mennyi változat közben! Mily fensőbbséges és mindenre-érzékeny, ünnepélyes és közvetlen; emelkedett és intim.

S a pasziánsz vallomása bibelődő is egy-két érdekes megfigyelést tehet.

pasziánsz vallomása

Talán a napló-forma hozza magával a napló szeszély s e szeszélyt a költő talán már a formával érvényesíthetőnek véli? A régi Babits-versekben az intonált formához vas-konzekvenciával alkalmazkodott mindig a rímelés; a Napló-ban nem egyhelyütt a lírai helyzet izgalmának véletlene a rím, lezáró és beteljesítő véletlen, ösztönösebb, érzékenyebb, a tiszta rímet gyakrabban váltja érdes, gondolati összecsengésével az asszonánc.

Felüdíteni, megragadni, elkápráztatni, megmarkolni, lenyűgözni — mindezt már a fiatal Babits verse is tudta, a megrázó, borzongató, misztikus, megrendítő, döbbenetes is mindig meg volt ebben a költészetben.

Részletes keresés Játékmester társasjáték bolt

Ám Babits őszikéi tudnak valamit, ami csak a meglett kor sajátja: a láthatatlan suhanást: meghatni. A «Beteg-klapanciát» könnyek közt olvastam és a «Botozgató» fájt, mintha az apám írta volna.

Művelt költő — így fémjelezték már a fiatal Babitsot is pasziánsz vallomása a jelzőben mindig volt valami alattomos mellékíz. Kell-e bizonyítani, hogy a műveltséggel jól sáfárkodott ez a líra s vaj' nem volnánk-e sokkal szegényebbek az efféle művelt-érzéklések nélkül: Így győzünk mi, szomjas, gyűrt Napoleonok s ha megállunk este valamely ablakban s kinézünk a házak fölött a vad égre, szivünk reszket, mintha minden alkonyatban egy hasztalan meghódított Moszkva égne.

Vagy: Nézd a bedugult időt s hazug tereket: a földet, mely a sírok rothadását s csontok pasziánsz vallomása takarja, s az eget, a Mennyek csillagos homlokzatát, a kivilágított Potemkin-frontot, mely mögött nincsen még levegő sem Költészet és kollektivizmus.

MÁRAI SÁNDOR. Egy polgár vallomásai

Melyik költőt nem izgatta még ez a kérdés? Itt van például Babits, aki betegágyán paplana virágairól ír, mellesleg, igen szép verset, de második részt is hozzá kell írnia, mert elfogja a lelkifurdalás. És maga felel meg a rosszhiszemű és mindjárt elefántcsonttornyot kiáltó politikai lesbenállóknak, akik szemére vethetnék, hogy paplana virágaival játszik, mialatt künn a világban bűn és nyomor és szenvedés stb. Milyen termékeny ez a kétség is, pasziánsz vallomása a párhuzam, ez a szembeállítás, a tétel és ellentétel — s marad-e más a költőnek, mint végül, megfelelve a láthatatlan vádaskodóknak, a szépség nevében vállalni ezt is — pasziánsz vallomása hozzátehetjük: a sikerült költemény nevében.

férgek beöntés paraziták

És ki vádaskodhat itt, mikor e paplan virágai mögött egy nagy költőpálya áll ércfedezetül, oevre, mely minden léleksejtjével lángolóan szögezte le magát az Ember és az Emberiség mellé. Egy köteten belül is milyen sokféle ágazás, mily sokrétűség; seholsem érezzük erőszakoltnak a ciklusos-beosztottságot.

Ha kilencszáz évig élnének, akkor se tudnák magukat "kiírni". Lakásuk összes létező fiókjai szintültig tömve várandós ötletekkel Én hiába szeretném követni a példájukat.

És aki kedveli a jelzőket, itt válogathat: Babits, a humanista költő, a katolikus; a magány, a szerelem, a betegség, az öregség, a rezignáció, a lázadás költője, az idillikus, a multakba-révedő és a korszerű, a népekhez szóló és az egy-embert boncoló, a kedves arcképén és paplana virágain tünődő és az emberiség jövőjének gondjába merült stb.

És minden lapon remekmű s olyan is, melyre a fenti jelzők egyike sem érvényes. Hová soroljam például a «Tavaszi szél»-t, a verskomponálásnak ezt a remekét, amelynek dinamikus lendülete szakaszonként újra meg újra hatványozza az egészet? A «Versenyt az esztendőkkel» a babitsi költészet székesegyházának szédítően monumentális kupolája. Legmagasabb s legmélyebb, legérettebb kötete ennek a már első jelentkezésében is érett költőnek.

S ezzel kimondtuk egyben, hogy «A halottak élén» óta nem volt ilyen jelentős eseménye a pasziánsz vallomása lírának. Babits minden kötetében keverve hozta kicsit azt, ami volt s mindig valami újat is. Mily fátylak lehullását, mily meg nem lebbent fátylak lehullását várhatjuk még e meztelen s még egyre meztelenülni-vágyó lírában — erre a következő Babits-kötet adja meg majd a pasziánsz vallomása.

pasziánsz vallomása gyermekeknél fellépő helminthiasis