[ szaszfalvi.hu ]

„Lenyúlt a magasból és felvett engem!”
(Zsoltárok könyve 18,17)

Fájdalomtól sújtva, Isten vigasztaló szeretetébe fogódzva tudatjuk, hogy

Polaneczky Ottó

iskolánk alapító tanára
- munkatársunk, barátunk, testvérünk -
 
2012. július 13-án, hosszan tartó, súlyos szenvedésekkel telt betegség után hazatért teremtõ Urához.

Személyében kiemelkedõ tudású szakembert, jó barátot, szeretett és tisztelt kollégát, a Csokonai Református Gimnázium elkötelezett munkatársát gyászoljuk.

Somogyinak, csurgóinak ismertük, bár Salgótarjánban született és Nógrádban nõtt fel. Amikor azonban az  ELTE természettudományi karán vegyészi, majd kémia tanári diplomát szerzett - melyeket számítástechnika tanári diplomával egészített ki - egészen pontosan 1988. augusztus 16-a óta, csurgói tanár lett.

1993-ban, az újraindulás elsõ pillanatától fogva a református gimnáziumban élt és dolgozott, alapító tanárként tiszteltük õt.

Vezette a reál munkaközösséget, szervezte a különbözõ szakmai napokat, versenyeket. Szívügye volt a tehetséges diákok felkarolása, a lemaradók segítése, az iskolai közösségi élet szervezése, lelkesítése.

Tudása, tehetsége sokféle karriert ígért neki, eközben õ a legnagyobb karriernek, sikernek, eredménynek a diákok szeretetét, a kollégák ragaszkodását, iskolánk ügyének elõbbre juttatását tartotta mindvégig.

Évekkel ezelõtt, mikor súlyos betegsége kiderült és azóta is, szeretõ családja mellett, az iskola, a munka, az elvégzendõ feladatok adtak célt az életének, erõsítették, bátorították.  Súlyos betegen is derûvel, erõsnek mutatkozva biztatta szeretteit és végezte hûséges, odaadó munkáját.

A közéletben is tevékenyen részt vett, számos bizottságnak, egyesületnek volt tagja, vezetõje, Csurgó Város Pedagógiai Díjjal tüntette ki, de õ, elmondása szerint a legbüszkébb az „Év tanára”-díjra volt, melyet a diákok javaslatára a tantestület szavazati alapján érdemelt ki. Örömmel és büszkén viselte a most már örökösen ráillõ zöld színû iskolapólót.

Élete utolsó hónapjaiban is tevékenykedett, erdélyi kirándulást szervezett, az RKTDK alkalmából a tervezett kémia-szekció erõsítésére diákjaival kísérleteket mutatott be, készült az érettségizõkkel való munkára és mosolyogva fogadta a szép eredményekrõl szóló beszámolókat.

Ez év májusában töltötte be 48.életévét. Számos tervünk, célunk, reményünk volt még közösen, de a mindenség Ura másképp rendelkezett. Kollégák, tanítványok, a csokonaisok nagy családja együtt gyászolja õt és kérjük Isten vigasztalását szeretteire: édesanyjára, feleségére és gyermekeire.

Az ókeresztyén énekszerzõ szavaival mondjuk, így remélünk biztatást:

„Szentléleknek edénye volt ez,
Az élõ Isten képe volt ez,
A Krisztus Jézus lakott ebben,
Volt Istentõl nyert kegyelemben.”

(Református énekeskönyv, 400. dicséret)
a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium,
Általános Iskola és Kollégium

teljes közössége
Forrás: CSVMRG.HU