[ szaszfalvi.hu ]

Szászfalvi László két évig dolgozott államtitkárként, most miniszteri biztosként is a legmagasabb rangú Somogy megyei politikus. Szerinte nincs ok változtatni az egyházügyi törvényen, soha nem felejti el, hogy honnan indult, s kedvence A bakancslista.

– Hogyan lett a második Orbán-kormány tagja, államtitkár?
– Talán nem a legszokványosabb módon. 1986-ban kerültünk Csurgóra a feleségemmel református lelkészként. 1988-ban beléptem az MDF-be és sokakkal közösen vittük véghez a rendszerváltást. Az elsõ demokratikus választások elõtt néhány csurgói harcostárs és barát biztatott, hogy induljak polgármesternek. Megválasztottak a csurgóiak. A parlamenti munkásságom is hasonlóan kezdõdött. A 2010-es kormányváltás elõtt néhány hónappal jött a felkérés, hogy választási gyõzelmünk esetén vállalnám-e az egyházi, nemzetiségi és civil terület egy államtitkárságon belüli  megszervezését és irányítását. Bár tudtam, hogy az állami vezetõi tisztség nem nyugdíjas állás, örömmel vállaltam és végeztem ezt a feladatot. Ráadásul államtitkárként jóval többet tudtam segíteni a választókörzetemben élõknek, szervezeteknek, intézményeknek és önkormányzatoknak. Igyekeztem alázatosan végezni hivatásomat és soha nem elfelejteni honnan jöttem.

– Az államtitkárként mi volt a legnagyobb nehézsége?
– A rendszerváltás óta a három területnek mindig a kormányzat különbözõ minisztériumaiban volt gazdája. Óriási munka volt életképessé és mûködõképessé kellett tenni az új államtitkárságot. Picit álmodni kellett, úgy érzem, az álom megvalósult.

– Mely sikereire a legbüszkébb?
– Az egyházi területen elfogadta az Országgyûlés az általunk elõkészített és az egyházakkal leegyeztetett új, sarkalatos, az új alaptörvényen alapuló egyházi törvényt, melynek segítségével az úgynevezett bizniszegyházakat kiszûrtük a rendszerbõl, ugyanakkor létrehoztuk a vallási egyesület jogi kategóriát. Személyes véleményem, hogy az egyházi törvény közepesen szigorú, emberileg, politikailag és szakmailag teljes mértékben vállalható. Nem számítok arra, hogy õsszel az Országgyûlésben az egyházügyi törvény ismét szóba kerül, én nem tartom aktuálisnak a módosítást. Stabilizáltuk az egyházi intézmények mûködését a kiegészítõ támogatás jelentõs emelésével, a szocialista kormányok által törvénytelenül ki nem fizetett összegeket visszaadtuk az egyházi intézményeknek. Lezártuk az egyházi kárpótlás húszéves folyamatát. Öt új programtámogatást hoztunk létre az egyházak számára, melybõl sokféle és sokrétû egyházi, gyülekezeti aktivitást tudtunk segíteni, melyeknek komoly társadalmi haszna is van. A nemzetiségi területen megerõsítettük a nemzetiségek egyéni és kollektív jogait, szélesítettük a nemzetiségi önkormányzatok hatásköreit, stabilizáltuk kulturális autonómiájuk intézményeit. Ezzel párhuzamosan megteremtettük a nemzetiségek parlamenti jelenlétének alkotmányos lehetõségét. Az etnobiznisz kiszûrésére szigorítottuk a nemzetiségi önkormányzatok finanszírozását. Új civil törvényt alkottunk, amely végre egy helyütt foglalja össze a civil szervezetekre vonatkozó szabályozást. Létrehoztuk a Nemzeti Együttmûködési Alapot, amely reményünk szerint hatékonyabban és széles spektrumban, átláthatóságot teremtve tudja támogatni a valóságos aktivitást mutató civil szervezetek programjait, tevékenységét. Terveink szerint még az idén közhiteles adatbázis jöhet létre, amely jelentõs adminisztratív terhektõl szabadítja meg a civileket. Létrehoztuk a civil bankot, melyet a civilek évtizedek óta követeltek; ez azt jelenti, hogy a jelentõs programokat bonyolító civil szervezetek visszatérítendõ támogatásra is pályázhatnak rendkívül kedvezményesen és ezzel a segítséggel nagyobb, akár uniós projekteket is elõfinanszírozni tudnak. Ebben az évben létrejöhettek a Civil Információs Centrumok, amelyek megyénként sok segítséget és támogatást adhatnak majd a civileknek.

– Mit nem sikerült elintéznie, amit fontosnak gondolt?
–  Azt hiszem, hogy a legnagyobb és a legfontosabb célokat sikerült elérnem államtitkári munkám során. Az új kereteket létrehoztuk, talán azt sajnálom, hogy ezeknek a belakása, konszolidálása lassabban történt a terveimhez képest.

– Miért került sor a távozására?
– Balog Zoltán az új elnevezésû Emberi Erõforrások Minisztériuma élére állt, és egy új feladat elvégzésére kért fel; alakítsam ki ennek a nagy és széles spektrumú tárcának az új és egységes támogatáspolitikáját, az ehhez szükséges szervezetet hozzam létre, mûködését kísérjem nyomon, felügyeljem. Meggyõzött arról, hogy ez fontos és komoly feladat, kihívás, amelyet elvállaltam.

– Államtitkársága idején mit sikerült segítenie Somogy megyének, s azon belül szûkebb pátriájának, Csurgónak és környékének?
– Államtitkári munkám természetesen nagymértékben érintette szûkebb pátriám, Somogyország és Csurgó szervezeteit, közösségeit, lakosságát is. Arról nem is beszélve, hogy a somogyiakat és szervezeteiket mindig különös szeretettel igyekeztem támogatni. Ennek számtalan formája volt az elmúlt két évben is: személyes ügyek intézése tekintetében nagyon sokakat tudtam valamilyen munkához segíteni, a civil szervezetek, egyházak, nemzetiségi szervezetek, intézmények, önkormányzatok és vállalkozások számtalan pályázatát, kezdeményezését igyekeztem sikerre vinni, amely sok esetben – hála Istennek – meg is valósult. Több esetben a holtpontról kellett ügyeket átlendíteni. Örömmel látom, hogy sok régebben elindított program sikerrel zárulhatott, illetve újak indultak el az Új Széchenyi Terv keretén belül.

– Milyen feladatai adódnak miniszteri biztosi megbízatásából?
– Az Emberi Erõforrás Támogatáskezelõ augusztus 16-tól állt föl. Most az a legfontosabb, hogy sürgõsen biztosítsuk a személyi és infrastrukturális feltételeket, és a lehetõ leggyorsabban rendes kerékvágásba kerüljön a szakmai munka. Az éves mûködési keret mintegy egymiliárd forint lesz. Jelenlegi ismereteink szerint 16–18 milliárd forintot tudunk a kedvezményezettekhez kihelyezni. A feladatom az elõkészítés, célunk a lehetõ legminimálisabbra csökkenteni az adminisztrációt, és a lehetõ leggyorsabban kihelyezni a pénzt. Egyházi jogi személyeknek körülbelül kétmilliárdos összeg, nemzetiségi szervezeteknek pedig ötszázmillió forint juthat. Nem egyszerû a történet, mert bizonyos forrásokra néhány százan tudnak pályázni, másokra pedig több tízezren.

– Mennyi idõt tud csurgói választókörzetében tölteni?
– Az új, Somogy 2. számú választókerület elnökévé nevezett ki miniszterelnök úr, ami szintén nagy feladat. Már megkezdõdött a munka; új struktúrát és kapcsolatrendszert alakítunk ki, a meglévõket pedig ápolni kell. Sok rendezvényen veszek részt, ahová hívnak, igyekszem elmenni. De azt is látni kell, hogy az új választókerületek legalább kétszer nagyobbak az elõzõknél, s ezért még több erõt, energiát és elkötelezettséget igényel ez a munka. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez könnyû feladat, de igyekszem mindent megtenni a helytállás érdekében.

– Milyen támaszt jelent a családja, a barátai?
– Isten után õk a legfontosabb támaszaim. Ritkán látjuk egymást, de éppen az utóbbi hetekben meghoztam magamban fontos  döntéseket, s így remélem kicsit gyakrabban láthatjuk egymást. Feltehetnénk a kérdést: a mai világban léteznek-e igaz barátok? Olyanok, akik érdekektõl mentesen az ember mellett állnak jóban és rosszban. Ezt persze csak a legnehezebb helyzetekben lehet igazán lemérni. A válasz úgy hangzik: kevés, de azért elmondhatom, hogy nekem, nekünk nem kevés barátunk, testvérünk van, akikben kölcsönösen megbízhatunk. A csurgóiakkal kicsit gyakrabban, a távoliakkal jóval ritkábban tudunk találkozni. Az életben mindennek ára van. Aki közösségi szerepet vállal, annak ezzel számolni kell, azaz a családja és barátai kissé a háttérbe szorulnak.

Szászfalvi László

1961-ben született Makón, édesanyja tanító, édesapja református lelkész
Munkahelyei: református lelkész Csurgón (1986-tól), polgármester (1990–2004, 2006–2010), országgyûlési képviselõ (1998-tól), egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelõs államtitkár (2010–2012), támogatáskezelésért és ágazati koordinációért felelõs miniszteri biztos, EMMI (2012)
Nyelvismeret: német (társalgási), angol (alapfok)
Családtagok: felesége Judit (48), fia Bence (24), lánya Boglárka (22), lánya Lenke (17)

Hobbi: könyvgyûjtés, olvasás, utazás. A csurgói kézilabdacsapat nagy drukkere.

Kedvenc idézet: „..a rosszak a jókból élnek. A legnagyobb vereség a világon megszokni a rosszat.” (Ravasz László)
Kedvenc filmek: A remény rabjai, A bakancslista

Az interjú a Somogyi Hírlap 2012. augusztus 30-i számában jelent meg.

Forrás: sonline.hu