[ szaszfalvi.hu ]

Szászfalvi László, a parlament emberi jogi bizottságának ellenzéki elnöke:– A Száz lépés program száz visszalépést jelent: az egyik legnagyobb csomag a családtámogatási rendszer teljes feldúlása, dupla családi pótlék és szimpla átverés, ami itt történik.

–Ez egy képviselõi, vagy ha úgy tetszik, bizottsági elnöki vélemény; szemben áll egy költségvetési intézkedéssel. Hol itt az alkotmánysértés?

– Az alkotmányos emberi alapvetõ jogokat nemcsak jogi módon lehet sérteni és gyengíteni, hanem költségvetési intézkedésekkel is, naponta újra kell olvasni az alkotmányunkat, ,az alkotmány nem egy olyan alapdokumentum egy államnak ,amelyet egyszer megcsináltunk és föltehetjük a polcra és ott porosodjon, az alkotmányért és az alkotmányossági alapvetõ jogokért naponta meg kell harcoltunk és az elmúlt három esztendõnek a kormányzati tevékenysége, azt a kérdõjelet, inkább sokkal inkább azt a felkiáltó jelet helyezi elénk, hogy itt valami óriási baj van, az kormányzatnak a jogbiztonságot érintõ kormányzati intézkedéseivel, ez családtámogatási rendszernek feldúlása, magát az alkotmányos jogbiztonságot gyengíti, mert az alkotmányos jogbiztonságnak legfontosabb alapelve a kiszámíthatóság, és a biztonság érzése, azokat a családokat, és itt több száz ezer családot érintõ rendszerrõl van szõ, tehát azokat a családokat amelyeket hátrányos helyzetbe fogja taszítani alkotmányos alapvetõ jogaikat sérti ez a kormányzati intézkedés.

– Más családok viszont jobban járnának az új családtámogatási rendszerrel.

– Várjuk meg azt, hogy konkrétan mi fog bekövetkezni, mostani szakértõi számításaink alapján, egy nagyon-nagyon szûk rétegnek lesz jobb ez a családtámogatási rendszer, az egésznek az iránya, az egésznek a szellemisége, nem a munkából élõket fogja segíteni, hanem – és ez benne a politikai kampány és pr-jelenség –, hogy azokat erõsítse és segítse, akik az állam eltartottjai akarnak lenni, A családtámogatási rendszer azért is okoz létbizonytalanságot, a létbiztonsággal szemben meg a jogbiztonsággal szemben, mert nyilvánvalóan sok olyan család aki már lakást épített, lakás hitelt támogatást vett fel, teljesen összeomlik az a rendszer amelyet kiépített és elindított a saját családjának az egzisztenciája szempontjából. Ez is minndeféleképpen azt jelenti, hogy a kormány az alkotmányos alapvetõ jogokat sérti ezzel a mindent fölforgató minden családtámogatási rendszerhez kapcsolódó biztos pontot felforgató kormányzati cselekedete. Most már 7,2 százalék az elmúlt egy évben húsz százalékkal növekedett a munkanélküliségi ráta, minden ötödik fiatal ,kezdõ tulajdonképpen munkanélküli, alapvetõ alkotmányos jogokhoz hozzátartozik a munkához való jog, illetve az alkotmány megfogalmazza a kormánynak azt a kötelezettségét, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy ez a jog ez érvényesülhessen, a konkrét családok érdekében és az emberek életében .

– Nemrég fogadták el a felsõoktatási törvény módosítását, alkotmányossági szempontból az ön véleménye szerint rendben van a módosítás?

– Több ponton sérti az alkotmányt; az egyetemeknek az autonómiája az tulajdonképpen megszûnt ezzel a törvénymódosítással.

– A szaktárca és Magyar Bálint szerint nem szûnt meg az egyetemek önállósága: más lett az irányítási rendszer, ennyi történt csak.

– Amikor a mindenkori kormányzatnak teret engedünk az olyan mértékû irányítási részvételben, amennyit a felsõoktatási törvény most enged, az mindenféleképpen az autonómiának a megsértését jelenti, a végsõ döntést majd az Alkotmánybíróság fogja kimondani ebben.

– A Száz lépés programjában sok szó esik ilyen vagy olyan megközelítésben az esélyegyenlõségrõl; ez is alkotmányos alapjog?

– Természetesen egy alkotmányos alapjog, a Medgyessy-, illetve a Gyurcsány-kormány rengeteget beszélt az esélyegyenlõségrõl ugyanakkor nagyon-nagyon keveset tett annak érdekében, hogy általában az esélyegyenlõség alkotmányos alapértéke érvényesüljön. Említettük a munkajövedelmekhez való hozzájutás lehetõségének biztosítását, itt is egy esélyegyenlõségi kérdésrõl van szó, rendkívül fontos esélyegyenlõségi kérdés a magyar vidék, a vidéki kistelepülések életben maradása; a jövõben ebben az összefüggésben nagyon sokat lehet hallani a hátrányos helyzetû családokról, a roma közösségrõl, hogy ha együtt látnánk mindezt, akkor tudnánk az esélyegyenlõség kérdésével komplex módon foglalkozni. Az a megítélésem, hogy a kormányzat jogi szempontból is, de még inkább költségvetési megközelítésbõl ezt az esélyegyenlõséget nem teremti meg. Lehetne itt beszélni a fogyatékkal élõk helyzetérõl is, a költségvetés folyamatosan szorítja a fogyatékkal élõknek az érdekképviseleti szervezeteit, például civil szervezeteket, akik ezeket az élethelyzeteket meg tudják jeleníteni a közéletben, a közbeszédben és a politika irányában… a 2005. évi költségvetésben a kormány többmilliárd forintot elvett a fogyatékkal élõk érdekképviseleti szervezereinek a költségvetési finanszírozásából. Nem valósította meg például azt a konkrét programot, és a törvényt ugye módosították is, amely az akadálymentesítés egész országra kiterjedõ megteremtését jelentette volna. Ez természetesen egy uniós kötelezettség is, létrehozták az Esélyegyenlõségi Hivatalt, majd most az Esélyegyenlõségi Minisztériumot ,ami csak egy átcímkézés – de a kérdés az, hogy tartalmában változik-e valami, vagy tartalmában jobban lehet az esélyegyenlõséget érvényesíteni, ha területi felzárkóztatás tekintetében egy tárca nélküli miniszter kezdte meg a munkáját, és sajnos azt látjuk, hogy egyre kevesebb konkrét költségvetési forrás jut a felzárkóztatásra, az önkormányzatok támogatása egyre kisebb: iskolákat kell bezárniuk, óvodákat kell bezárniuk. Ez az oktatáshoz való jogot sérti természetesen, a közlekedés tekintetében katasztrofális helyzet van a magyar vidéken, a MÁV-szárnyvonalaknak a leépítése megindult, a postákat bezárták a kistelepüléseken, az én választókörzetemben pedig több településen most már be sem járnak a Volán-buszok, éveken keresztül privatizálni akarta a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány a Volán-társaságokat. Megszületett végre egy olyan törvénymódosítás, hogy ezt nem privatizálhatja a kormány, tehát ez végre talán valami garanciát jelent arra vonatkozóan, hogy nem romolhat tovább a helyzet, bár ki tudja.

– Az egészséges élethez való jog is alkotmányos alapjog. Ezt szolgálja-e a tervezett reform.

– Nekem mindig lúdbõrös lesz a hátam most már, ha azt hallom, hogy reform, általában csak retorikai fogás, gyakorlatilag a totális eladósodottság, a leépülés a morális és anyagi amortizáció jellemzi az egészségügyet. Tehát semmiféle olyan konkrét lépés nem történik amely ezt az egészségügyi reformot megteremthetné. Az egészségügyben olyan orvoshiány tapasztalható a vidéki kórházakban, sõt, most már nemcsak a kórházakban, hanem az alapellátás tekintetében is, amely az egészségügyi intézményeknek a mûködését veszélyezteti. Ez természetesen az egészségügyi alapvetõ jogok érvényesülését is veszélyezteti.

– Miután az emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke, ezen a területen az alkotmányos alapjogok érvényesülnek?

– Minden esztendõben az ombudsmanok beszámolóit megtárgyalja a bizottságunk, rengeteg konkrét eset fordul elõ, amelyek alkotmányossági kérdéseket vetnek fel emberjogi tekintetben; az elmúlt három esztendõben nagyon nagymértékben sérültek az alapvetõ alkotmányos jogok, akár a véleménynyilvánítás szabadságához, a médiához való hozzáférés tekintetében ,akár a gyülekezési jog, ugye konkrét példákat láthattunk mondjuk a Bibó-szobor avatásakor, a véleménynyilvánítás szabadsága hogyan érvényesülhet ma Magyarországon: sajnos azt kell látni, hogy a kormány a rendõrséget egy olyan szervezetnek tekinti, amelyik egy eltakarító munkát végezhet, nem érvényesülhetnek az alkotmányos alapvetõ jogok.

– Az alkotmányos alapjogok sérelme esetén nem lenne a legegyszerûbb dolog az Alkotmánybírósághoz fordulni?

– Nyilván az Alkotmánybíróság nem fog egy komplex, mondjuk több ezer települést érintõ kérdésben állást foglalni, hiszen csak konkrét kérdésekben foglalhat állást, itt egy komplex kezelésérõl szó a problémának, amely összefügg ugye az oktatással, az egészségüggyel, a közlekedéssel, az intézményrendszerrel, összefügg az önkormányzatok finanszírozásával, családpolitikával, a szociális kérdésekkel; csak együtt és közösen, parlamenti döntéssel és nyilván kormányzati akarattal lehet kezelni.
 

Haeffler András