Újévi köszöntõ
Újévi köszöntõ
2010. január 01.
Kedves Csurgóiak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A karácsonyi ünnepek alatt került kezembe Böjte Csaba ferences szerzetes írása, ezzel köszöntöm Önöket 2010. január elsején, az Újesztendõ elsõ napján:
„… sokan azt mondják majd neked, hogy utunk helyben topogás, a semmiben való forgolódás. Ne hallgass rájuk!... Hidd el, bomlik, növekszik, szépül a világ, s te benne csendesen, nyugodtan haladj. A holnap szebb lesz, mint a ma! Mert Isten építi megállíthatatlanul benned, ha akarod, általad a világot! Hegyeket mozgató csodatevõ erõ van szívedben, önmagadat tudatosan elvesztve fakadnak fel forrásaid, válsz magad is életadó forrássá. Az önzés, a magad keresése önmagadba zár, lefolyás nélküli tócsa, mocsár leszel, elkerül mindenki, és ez a halál! Indulj el, csak szeress önzetlenül, s a szeretet mindenre megtanít. „ ( Böjte Csaba – Csaba testvér )
Valóban Böjte Csabának igaza van. A szeretet mindenre megtanít bennünket. Vagy így is fogalmazhatnám: a szeretet tanít meg bennünket mindenre… mindenre, ami fontos, ami lényeges az életünkben, ami meghatározza a döntéseinket, a gondolatainkat és a cselekedeteinket.
Ez az idézett gondolatsor sokat mondott nekem az elmúlt napokban. Akkor, amikor azon törtem a fejem, hogy mivel köszöntsem Önöket az újesztendõ elsõ napján. Amikor talán többen úgy vélik: mit akar ez már megint mondani, tud-e valami újat mondani nekünk, van-e hitele a szavainak?! Akkor kerültek elém ezek a gondolatok, amikor a múltról, az eltelt esztendõrõl és az elõttünk álló idõrõl kell(ene) értékelést, komoly és emellett reményt is megjelenítõ gondolatokat megosztanom a csurgóiakkal.
Az elmúlt esztendõ felejthetetlen éve volt Csurgó városának. Településünk elsõ okleveles említésének 990. évét és várossá válásának 20. évfordulóját ünnepeltük. Csodálatos és felejthetetlen ünnepségeken vehettünk részt együtt.
Történelmi jelentõségû könyveket, kiadványokat jelentettünk meg, ezen túlmenõen Csurgó és környékének építészeti, természeti, kulturális, sport és emberi értékeit bemutató albumok öregbítik hírnevünket a világban. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben hatványozottan érvényesültek a kormányzati költségvetési elvonások, a pénzügyi-gazdasági válság súlyosan éreztette hatását a csurgói vállalkozások, cégek és az önkormányzat gazdálkodásában, nos mindezek ellenére – ha nehezen is – az önkormányzat és intézményei stabilan mûködhettek. Sõt néhány területen szakmailag sikerült elõrelépnünk és fejlesztenünk a város és térségének szolgáltatásait. 2009-ben is a város legnagyobb munkáltatója a városi önkormányzat volt: több mint 255 fõnek, s ezáltal ennyi családnak tudtunk megélhetést biztosítani. Ezen felül 180 embernek, s családnak adtunk kenyeret és lehetõséget segély helyett. Azt hiszem, hogy ezek a számok sokat elmondanak arról a sokszor emberfeletti küzdelemrõl, amelyet e rendkívüli helyzetben igyekeztünk megtenni azért, hogy minél több családnak segítsünk.
Jónéhány beruházást befejeztünk illetve elindítottunk 2009-ben, amelyeket több éve kezdtünk elõkészíteni. A teljesség igénye nélkül: a csurgói termálvíz gyógyvízzé lett hivatalosan is minõsítve, a csurgói szennyvízprogram II. ütemében egy kb. 600 millió forintos beruházás elõkészületei zajlanak ezekben a hónapokban, a két általános iskolánkban az elmúlt évben több tíz millió forintos fejlesztés valósult meg, ezen kívül folytattuk a városban a járda- és útfelújítási programunkat is. Átadtuk a város központjában a körforgalmat. Végre elhelyeztük az épülõ Egészségügyi Központ alapkövét, ami azt jelenti, hogy 2010. november 30-ig megépítésre kerül az új intézmény. A tavasz folyamán a Lidl is elkezdi áruházának megépítését. A Csurgó Kártya használatát kiszélesítettük, immár sok százan használatba vették saját Csurgó Kártyájukat! Továbbra is támogattuk a város civil szervezeteit, sportegyesületeit és egyházait. Megítélésem szerint nélkülük nem lenne, Csurgó az az általunk tisztelt és szeretett település, ahol élünk és amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Egyébként a Csurgó a harmadik évben címû kiadványunkat minden csurgói háztartásba el fogjuk juttatni, melybõl mindannyian megismerhetik részletesen az elmúlt három év adatait, és tényeit!
Persze a 2009-es év korántsem csak sikerekrõl szólt. Sok küzdelem, hiábavaló erõfeszítés, kudarcok, valamint tévedések is jellemezték munkámat, munkánkat. Erre talán csak egy mentségem van: csak az tud hibázni, aki dolgozik, aki tenni akar városáért, környezetéért. Ezért itt és most köszönöm meg kritikusaimnak, kritikusainknak az észrevételeiket, a kritikájukat azzal a csendes megjegyzéssel: köszönöm, hogy talán tudtukon és akaratukon kívül is segítették a munkámat. Várom továbbra is kritikai észrevételeiket azzal, hogy õk is tegyenek meg mindent, dolgozzanak gõzerõvel Csurgóért, ahogyan sokan mások!
Ebben az összefüggésben is igaz Böjte Csaba figyelmeztetése: „ … sokan azt mondják majd neked, hogy utunk helyben topogás, a semmiben való forgolódás. Ne hallgass rájuk!” Sokan kritikaként, mások szeretetteljes aggódásként fogalmazták meg az elmúlt évben: „ utunk helyben topogás, a semmiben való forgolódás.” Van aki türelmetlenségbõl mondta: még jobban kellene mûködtetni a várost, még többet kellene megspórolni, ugyanakkor még többet kellene költeni beruházásokra, még többet kellene adni támogatásként a civil megmozdulásokra, szervezeteknek, helyben topogunk. Mások a külsõ kormányzati megszorítások és az ország mûködésképtelensége miatt aggódtak: hiába minden helyi, csurgói erõfeszítésünk, csak a semmiben forgolódunk.
Bizonyára mindkét megközelítésben van igazság, ám nem szabad teljes mértékben egyikre sem hagyatkoznunk. Meg kell(ett-ene) tanulnunk megbecsülni a magunk munkáját, az elvégzett, megharcolt értékeink megbecsülését. Annak az átélését, megértését, hogy a munkánknak van értelme még akkor is, ha nem minden úgy alakult, ahogyan mi akartuk, ha valamerre elindultunk és egészen más, új kérdésekkel kellett szembenéznünk, mint amire készültünk.
De a lényeg, hogy a céljainkat igyekezzünk megvalósítani, hogy évrõl-évre mégis csak elõbbre és elõbbre lépjünk és egyre inkább olyan legyen a településünk – még a sokszor lehetetlennek tûnõ körülmények között is!!! -, mint amilyenné talán mindannyian szeretnénk varázsolni. Fontos lehet tehát minden jóakaratú és jószándékú csurgói számára a dévai árvák felkarolójának, Böjte Csabának a tanácsa: „ Hidd el, bomlik, növekszik, szépül a világ, s te benne csendesen, nyugodtan haladj”. El lehet és el kell hinnünk – s erre konkrét példa a 2009. esztendõ -, hogy minden katasztrófális körülmény ellenére bomlik, növekszik és szépül a világ, a csurgói világ is, s benne csendesen, nyugodtan haladhatunk. Mindez akkor válik valósággá, ha nem gyûlölködve, rombolva, mindenki másnál okosabban, hanem építõ jelleggel, szeretettel: hazaszeretettel, városszeretettel, emberszeretettel tesszük a dolgunkat a jövõért!
Reményik Sándor: Csendes csodák címû csodálatos verse 2009-ben sokszor eszembe jutott, amikor sok-sok rendezvényen: testületi ülésen, ünnepségen, díjátadáson, misén és istentiszteleten, hangversenyen, kézilabdameccsen, fõzõversenyen, borversenyen, civil szervezeteink valamely
rendezvényén, könyvbemutatón vagy konferencián vettem részt.
„ Ne várj nagy dolgokat életedben,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.”
S csendben hallgattam, figyeltem a csurgói csendes csodákat: egy-egy konszenzussal megszavazott ügyet, felemelõ ünnepi pillanatot, megrázó prédikációt, csodálatos zenészeket és kórusharmóniát, sok Hajrá CSKK!-t a csapat gyõzelmi örömtáncával, a finom csurgói ételspecialitásokkal és borokkal, könyveinkkel és szerzõikkel, múltunkkal-kultúránkkal-szellemi értékeinkkel, melyekre mind-mind büszkék lehetünk, melyek mind-mind Csurgó hírnevét öregbítették 2009-ben is!
Állítom, hogy 2009-ben sok-sok ilyen csendes csoda valósult meg itt Csurgón!
Ezek a kis, csurgói hópelyhek mutatják az igazi életet, az igazi örömöket, az igazi csurgói akaratot, fejlõdésünket és összetartozásunkat. A rengeteg meglévõ értékünket, tehetségünket, gyermekeinket, fiataljainkat, sportolóinkat, aktív dolgozóinkat, idõseinket, civil szervezeteinket. S ezek a kis, csurgói hópelyhek, a csendes csodák mutatják, hogy nekünk a jövõben is ezen az úton kell tovább mennünk. Csendesen és nyugodtan, megfontoltan, de határozottan. - Mutatják azt is, hogy nem veszett el semmi, hogy van még remény, amellyel élnünk kell a nagyonis bizonytalan jövõben, újesztendõben.
S itt is vagyunk annál a pontnál, amirõl nagyon nehéz beszélni: a 2010-es évnél, a jövõnél. Az ország helyzetét mindenki jól ismeri! Hogy hová jutottunk, hová süllyedtünk, pontosabban, hogy hová juttattak bennünket, azt is mindenki a saját bõrén érzékeli. Azt is talán túlnyomó többségünk vallja, hogy komoly, radikális változásokra van szükségünk ahhoz, hogy a társadalmunkat, a gazdaságunkat és a közigazgatásunkat, s a hétköznapi magyar életünket úgy rendezhessük be, ahogyan azt mi szeretnénk, hogy mi magyar emberek valóban végre otthon érezhessük magunkat ebben a hazában és minden szempontból gyarapodhassunk. Minderrõl nekünk majd rövidesen közösen kell döntenünk.
Sokan azt mondják: az új év nehezebb lesz, mint az elmúlt esztendõ. Úgy fogalmaznék inkább: ugyanolyan nehéz lesz, mint a többi volt. Elõttünk van sok feladat: a város és intézményei mûködõképességének megõrzése, a megkezdett beruházások befejezése, új fejlesztések megkezdése, s mindezek mellett talán a legfontosabb, hogy hagyjuk kibontakozni és lássuk meg, vegyük észre a 2010-es esztendõben is a csendes, csurgói csodákat: egymást!!! Egymásban vegyük észre az alkotó, a szenvedõ, az építõ, a szeretetre vágyó és szeretetet adó hópelyheket, a „ hegyeket mozgató csodatevõ erõket” (Böjte Csaba).
Ha erre képesek leszünk, akkor Csurgó tovább fog fejlõdni, akkor Csurgó hírnevét gyarapíthatjuk, akkor Csurgón – minden szorító külsõ körülmény ellenére is – egyre jobb lesz élni és egyre büszkébbek lehetünk egymásra és városunkra.
Ahogy múlik az idõ, az a hitvallás erõsödik bennem: Szavaink és cselekedeteink akkor érnek valamit és akkor hitelesek, ha azok építenek és gyógyítanak. Ha azok csak rombolnak, akkor semmit sem érnek, sõt inkább mindent tönkretesznek! Azt hiszem, ezt nem is kell tovább magyarázni.
Megköszönöm mindenkinek, aki Csurgón 2009-ben is töretlen lélekkel épített és gyógyított a szó legszorosabb és átvitt értelmében egyaránt: köszönöm a közalkalmazottaink, a pedagógusaink, egészségügyi dolgozóink, a kultúra- és a sport területén és a szociális szférában hivatásukat végzõk, illetve a köztisztviselõink, technikai dolgozóink valamint minden a közösségért végzett építõ munkát és tevékenységet. Köszönöm Ilia Csaba alpolgármester úrnak és Dr. Kovács Tamásné címzetes fõjegyzõnek, a képviselõtestület minden tagjának, bizottsági tagoknak, közvetlen munkatársaimnak, valamint a civil szervezeteknek, egyházaknak, sportegyesületeknek, vállalkozóknak, cégeknek, minden jóakaratú és jószándékú csurgói polgárnak az egész évi támogatást és együttmûködést.
Böjte Csaba szavaival kívánok eredményes, békés, egymást tiszteletben tartó újesztendõt minden csurgóinak és szeretteinek:
„hidd el, bomlik, növekszik, szépül a világ, s te benne csendesen, nyugodtan haladj. A holnap szebb lesz, mint a ma! … Hegyeket mozgató csodatevõ erõ van szívedben… Indulj el, csak szeress önzetlenül, s a szeretet mindenre megtanít.”
Kívánok az újesztendõben sok csendes csurgói csodát, jó egészséget,sok gyõzelmet, a Jóisten áldását minden csurgói családnak, a nagy nehézségek között kitartást, erõt, egymás tiszteletét és a mindenre megtanító szeretetet.
Szászfalvi László
polgármester
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A karácsonyi ünnepek alatt került kezembe Böjte Csaba ferences szerzetes írása, ezzel köszöntöm Önöket 2010. január elsején, az Újesztendõ elsõ napján:
„… sokan azt mondják majd neked, hogy utunk helyben topogás, a semmiben való forgolódás. Ne hallgass rájuk!... Hidd el, bomlik, növekszik, szépül a világ, s te benne csendesen, nyugodtan haladj. A holnap szebb lesz, mint a ma! Mert Isten építi megállíthatatlanul benned, ha akarod, általad a világot! Hegyeket mozgató csodatevõ erõ van szívedben, önmagadat tudatosan elvesztve fakadnak fel forrásaid, válsz magad is életadó forrássá. Az önzés, a magad keresése önmagadba zár, lefolyás nélküli tócsa, mocsár leszel, elkerül mindenki, és ez a halál! Indulj el, csak szeress önzetlenül, s a szeretet mindenre megtanít. „ ( Böjte Csaba – Csaba testvér )
Valóban Böjte Csabának igaza van. A szeretet mindenre megtanít bennünket. Vagy így is fogalmazhatnám: a szeretet tanít meg bennünket mindenre… mindenre, ami fontos, ami lényeges az életünkben, ami meghatározza a döntéseinket, a gondolatainkat és a cselekedeteinket.
Ez az idézett gondolatsor sokat mondott nekem az elmúlt napokban. Akkor, amikor azon törtem a fejem, hogy mivel köszöntsem Önöket az újesztendõ elsõ napján. Amikor talán többen úgy vélik: mit akar ez már megint mondani, tud-e valami újat mondani nekünk, van-e hitele a szavainak?! Akkor kerültek elém ezek a gondolatok, amikor a múltról, az eltelt esztendõrõl és az elõttünk álló idõrõl kell(ene) értékelést, komoly és emellett reményt is megjelenítõ gondolatokat megosztanom a csurgóiakkal.
Az elmúlt esztendõ felejthetetlen éve volt Csurgó városának. Településünk elsõ okleveles említésének 990. évét és várossá válásának 20. évfordulóját ünnepeltük. Csodálatos és felejthetetlen ünnepségeken vehettünk részt együtt.
Történelmi jelentõségû könyveket, kiadványokat jelentettünk meg, ezen túlmenõen Csurgó és környékének építészeti, természeti, kulturális, sport és emberi értékeit bemutató albumok öregbítik hírnevünket a világban. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben hatványozottan érvényesültek a kormányzati költségvetési elvonások, a pénzügyi-gazdasági válság súlyosan éreztette hatását a csurgói vállalkozások, cégek és az önkormányzat gazdálkodásában, nos mindezek ellenére – ha nehezen is – az önkormányzat és intézményei stabilan mûködhettek. Sõt néhány területen szakmailag sikerült elõrelépnünk és fejlesztenünk a város és térségének szolgáltatásait. 2009-ben is a város legnagyobb munkáltatója a városi önkormányzat volt: több mint 255 fõnek, s ezáltal ennyi családnak tudtunk megélhetést biztosítani. Ezen felül 180 embernek, s családnak adtunk kenyeret és lehetõséget segély helyett. Azt hiszem, hogy ezek a számok sokat elmondanak arról a sokszor emberfeletti küzdelemrõl, amelyet e rendkívüli helyzetben igyekeztünk megtenni azért, hogy minél több családnak segítsünk.
Jónéhány beruházást befejeztünk illetve elindítottunk 2009-ben, amelyeket több éve kezdtünk elõkészíteni. A teljesség igénye nélkül: a csurgói termálvíz gyógyvízzé lett hivatalosan is minõsítve, a csurgói szennyvízprogram II. ütemében egy kb. 600 millió forintos beruházás elõkészületei zajlanak ezekben a hónapokban, a két általános iskolánkban az elmúlt évben több tíz millió forintos fejlesztés valósult meg, ezen kívül folytattuk a városban a járda- és útfelújítási programunkat is. Átadtuk a város központjában a körforgalmat. Végre elhelyeztük az épülõ Egészségügyi Központ alapkövét, ami azt jelenti, hogy 2010. november 30-ig megépítésre kerül az új intézmény. A tavasz folyamán a Lidl is elkezdi áruházának megépítését. A Csurgó Kártya használatát kiszélesítettük, immár sok százan használatba vették saját Csurgó Kártyájukat! Továbbra is támogattuk a város civil szervezeteit, sportegyesületeit és egyházait. Megítélésem szerint nélkülük nem lenne, Csurgó az az általunk tisztelt és szeretett település, ahol élünk és amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Egyébként a Csurgó a harmadik évben címû kiadványunkat minden csurgói háztartásba el fogjuk juttatni, melybõl mindannyian megismerhetik részletesen az elmúlt három év adatait, és tényeit!
Persze a 2009-es év korántsem csak sikerekrõl szólt. Sok küzdelem, hiábavaló erõfeszítés, kudarcok, valamint tévedések is jellemezték munkámat, munkánkat. Erre talán csak egy mentségem van: csak az tud hibázni, aki dolgozik, aki tenni akar városáért, környezetéért. Ezért itt és most köszönöm meg kritikusaimnak, kritikusainknak az észrevételeiket, a kritikájukat azzal a csendes megjegyzéssel: köszönöm, hogy talán tudtukon és akaratukon kívül is segítették a munkámat. Várom továbbra is kritikai észrevételeiket azzal, hogy õk is tegyenek meg mindent, dolgozzanak gõzerõvel Csurgóért, ahogyan sokan mások!
Ebben az összefüggésben is igaz Böjte Csaba figyelmeztetése: „ … sokan azt mondják majd neked, hogy utunk helyben topogás, a semmiben való forgolódás. Ne hallgass rájuk!” Sokan kritikaként, mások szeretetteljes aggódásként fogalmazták meg az elmúlt évben: „ utunk helyben topogás, a semmiben való forgolódás.” Van aki türelmetlenségbõl mondta: még jobban kellene mûködtetni a várost, még többet kellene megspórolni, ugyanakkor még többet kellene költeni beruházásokra, még többet kellene adni támogatásként a civil megmozdulásokra, szervezeteknek, helyben topogunk. Mások a külsõ kormányzati megszorítások és az ország mûködésképtelensége miatt aggódtak: hiába minden helyi, csurgói erõfeszítésünk, csak a semmiben forgolódunk.
Bizonyára mindkét megközelítésben van igazság, ám nem szabad teljes mértékben egyikre sem hagyatkoznunk. Meg kell(ett-ene) tanulnunk megbecsülni a magunk munkáját, az elvégzett, megharcolt értékeink megbecsülését. Annak az átélését, megértését, hogy a munkánknak van értelme még akkor is, ha nem minden úgy alakult, ahogyan mi akartuk, ha valamerre elindultunk és egészen más, új kérdésekkel kellett szembenéznünk, mint amire készültünk.
De a lényeg, hogy a céljainkat igyekezzünk megvalósítani, hogy évrõl-évre mégis csak elõbbre és elõbbre lépjünk és egyre inkább olyan legyen a településünk – még a sokszor lehetetlennek tûnõ körülmények között is!!! -, mint amilyenné talán mindannyian szeretnénk varázsolni. Fontos lehet tehát minden jóakaratú és jószándékú csurgói számára a dévai árvák felkarolójának, Böjte Csabának a tanácsa: „ Hidd el, bomlik, növekszik, szépül a világ, s te benne csendesen, nyugodtan haladj”. El lehet és el kell hinnünk – s erre konkrét példa a 2009. esztendõ -, hogy minden katasztrófális körülmény ellenére bomlik, növekszik és szépül a világ, a csurgói világ is, s benne csendesen, nyugodtan haladhatunk. Mindez akkor válik valósággá, ha nem gyûlölködve, rombolva, mindenki másnál okosabban, hanem építõ jelleggel, szeretettel: hazaszeretettel, városszeretettel, emberszeretettel tesszük a dolgunkat a jövõért!
Reményik Sándor: Csendes csodák címû csodálatos verse 2009-ben sokszor eszembe jutott, amikor sok-sok rendezvényen: testületi ülésen, ünnepségen, díjátadáson, misén és istentiszteleten, hangversenyen, kézilabdameccsen, fõzõversenyen, borversenyen, civil szervezeteink valamely
rendezvényén, könyvbemutatón vagy konferencián vettem részt.
„ Ne várj nagy dolgokat életedben,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.”
S csendben hallgattam, figyeltem a csurgói csendes csodákat: egy-egy konszenzussal megszavazott ügyet, felemelõ ünnepi pillanatot, megrázó prédikációt, csodálatos zenészeket és kórusharmóniát, sok Hajrá CSKK!-t a csapat gyõzelmi örömtáncával, a finom csurgói ételspecialitásokkal és borokkal, könyveinkkel és szerzõikkel, múltunkkal-kultúránkkal-szellemi értékeinkkel, melyekre mind-mind büszkék lehetünk, melyek mind-mind Csurgó hírnevét öregbítették 2009-ben is!
Állítom, hogy 2009-ben sok-sok ilyen csendes csoda valósult meg itt Csurgón!
Ezek a kis, csurgói hópelyhek mutatják az igazi életet, az igazi örömöket, az igazi csurgói akaratot, fejlõdésünket és összetartozásunkat. A rengeteg meglévõ értékünket, tehetségünket, gyermekeinket, fiataljainkat, sportolóinkat, aktív dolgozóinkat, idõseinket, civil szervezeteinket. S ezek a kis, csurgói hópelyhek, a csendes csodák mutatják, hogy nekünk a jövõben is ezen az úton kell tovább mennünk. Csendesen és nyugodtan, megfontoltan, de határozottan. - Mutatják azt is, hogy nem veszett el semmi, hogy van még remény, amellyel élnünk kell a nagyonis bizonytalan jövõben, újesztendõben.
S itt is vagyunk annál a pontnál, amirõl nagyon nehéz beszélni: a 2010-es évnél, a jövõnél. Az ország helyzetét mindenki jól ismeri! Hogy hová jutottunk, hová süllyedtünk, pontosabban, hogy hová juttattak bennünket, azt is mindenki a saját bõrén érzékeli. Azt is talán túlnyomó többségünk vallja, hogy komoly, radikális változásokra van szükségünk ahhoz, hogy a társadalmunkat, a gazdaságunkat és a közigazgatásunkat, s a hétköznapi magyar életünket úgy rendezhessük be, ahogyan azt mi szeretnénk, hogy mi magyar emberek valóban végre otthon érezhessük magunkat ebben a hazában és minden szempontból gyarapodhassunk. Minderrõl nekünk majd rövidesen közösen kell döntenünk.
Sokan azt mondják: az új év nehezebb lesz, mint az elmúlt esztendõ. Úgy fogalmaznék inkább: ugyanolyan nehéz lesz, mint a többi volt. Elõttünk van sok feladat: a város és intézményei mûködõképességének megõrzése, a megkezdett beruházások befejezése, új fejlesztések megkezdése, s mindezek mellett talán a legfontosabb, hogy hagyjuk kibontakozni és lássuk meg, vegyük észre a 2010-es esztendõben is a csendes, csurgói csodákat: egymást!!! Egymásban vegyük észre az alkotó, a szenvedõ, az építõ, a szeretetre vágyó és szeretetet adó hópelyheket, a „ hegyeket mozgató csodatevõ erõket” (Böjte Csaba).
Ha erre képesek leszünk, akkor Csurgó tovább fog fejlõdni, akkor Csurgó hírnevét gyarapíthatjuk, akkor Csurgón – minden szorító külsõ körülmény ellenére is – egyre jobb lesz élni és egyre büszkébbek lehetünk egymásra és városunkra.
Ahogy múlik az idõ, az a hitvallás erõsödik bennem: Szavaink és cselekedeteink akkor érnek valamit és akkor hitelesek, ha azok építenek és gyógyítanak. Ha azok csak rombolnak, akkor semmit sem érnek, sõt inkább mindent tönkretesznek! Azt hiszem, ezt nem is kell tovább magyarázni.
Megköszönöm mindenkinek, aki Csurgón 2009-ben is töretlen lélekkel épített és gyógyított a szó legszorosabb és átvitt értelmében egyaránt: köszönöm a közalkalmazottaink, a pedagógusaink, egészségügyi dolgozóink, a kultúra- és a sport területén és a szociális szférában hivatásukat végzõk, illetve a köztisztviselõink, technikai dolgozóink valamint minden a közösségért végzett építõ munkát és tevékenységet. Köszönöm Ilia Csaba alpolgármester úrnak és Dr. Kovács Tamásné címzetes fõjegyzõnek, a képviselõtestület minden tagjának, bizottsági tagoknak, közvetlen munkatársaimnak, valamint a civil szervezeteknek, egyházaknak, sportegyesületeknek, vállalkozóknak, cégeknek, minden jóakaratú és jószándékú csurgói polgárnak az egész évi támogatást és együttmûködést.
Böjte Csaba szavaival kívánok eredményes, békés, egymást tiszteletben tartó újesztendõt minden csurgóinak és szeretteinek:
„hidd el, bomlik, növekszik, szépül a világ, s te benne csendesen, nyugodtan haladj. A holnap szebb lesz, mint a ma! … Hegyeket mozgató csodatevõ erõ van szívedben… Indulj el, csak szeress önzetlenül, s a szeretet mindenre megtanít.”
Kívánok az újesztendõben sok csendes csurgói csodát, jó egészséget,sok gyõzelmet, a Jóisten áldását minden csurgói családnak, a nagy nehézségek között kitartást, erõt, egymás tiszteletét és a mindenre megtanító szeretetet.
Szászfalvi László
polgármester
Szászfalvi László
