[ szaszfalvi.hu ]

Szászfalvi László egyházi nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelõs államtitkár 2011. október 31-én látogatást tett a kárpátaljai Beregszászon. A beregszászi református templomban reformációs ünnepi szolgálatának alapigéje Pál apostolnak a Galatákhoz írott levelének 1 fejezetének 7. verse. „Pedig nincsen más.”

„Olyan világban élünk, ahol az „evidenciák meghasadnak.” (Pilinszky János) Ebben a felfordult és önmagából kifordult világban szól az evangélium: „Pedig nincsen más.” Isten igéje élõ és ható. Velünk él, bennünk él. A keresztyén ember igével élõ és tusakodó ember, az élõ Isten lelkével megtöltött ember. A Szentlélekkel való együttélés és tusakodás határozta meg minden idõben egyéni és közösségi életünket. Ebben a tusakodásban szól bátorítólag az ige: „Pedig nincsen más.” Két kísértésünk van minden idõben.

 Az egyik a nincs, a hiány abszolutizálása. Nincs semmink, minden rossz. Ez is hiányzik, az is hiányzik. A mai modern ember elfeled hálát adni. Pedig figyelmeztet az énekíró: „El ne feledd mennyi jót tett veled.” Akkor is, ha érezzük és tapasztaljuk azt, hogy „minden egész eltörött.”(Ady Endre)

A másik kísértés: „más azonban van.” Az evangélium helyett sok álmegoldást kínál a mai világ. Támaszkodhatunk magunk erejére, bölcsességére, okosságára, hatalmára, kapcsolatainkra. A mai világ számos pótlékot kínál az evangélium helyett. Nem divatos ma templomba járni, Isten igéjére figyelni, nem divatos dolog hazafiságról beszélni. Ma is sokan mondják: „Van másik.”

Pál apostol egyértelmûen vallja: nincs más evangélium, nincsen más megoldás, nincs más reménység csak Isten élõ és ható igéje, az élõ Jézus Krisztus. Õ a megoldás egyéni és közösségi életünkben egyaránt. A krisztusi út pedig ma is a kegyelem útját jelenti fölfelé és a szeretet útját a másik ember felé. Amikor a reformátoraink nehéz döntések elõtt álltak akkor is vallották nincs más út, nincs más megoldás csak az Isten igéje és az élõ Krisztus. Ebbe az örökkévaló támaszba kapaszkodott Kálvin, Luther, Apáczai Csere János, Sztárai Mihály, és a többi reformátor.

 Ma a XXI században sincsen más evangélium, nincs más megoldás, csak Jézus Krisztus. Õ a megoldás egyéni és közösségi életünkben. Õ adhat gyógyulást, szabadulást, ébredést, igazi örömöt és békességet, egységet egyéni, gyülekezeti, nemzeti életünkben.

Ma is idõszerûek Áprily Lajos szavai:

„ S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentõ csúccsal intsen,
egyetlenegy kõszikla megmaradt,
egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten” (Áprily Lajos: Menedék)

Ennek a Krisztusnak ma is van hatalma népünket megújítani, életre támasztani.”

Az ünnepi istentiszteletet követte a Forgon Pál emléktáblának a leleplezése, majd a Kálvin János emléktáblának a megkoszorúzása. Ezután államtitkár úr megnyitotta a Kálvin János Református Kollégiumot. A megnyitóbeszédében hangsúlyozta: „A kálvini reformáció egyik vezérgondolata volt: „Post Tenebrax Lux.” Sötétség után világosság. A reformáció egyik fõ felismerése volt, hogy Isten igéjének a világossága beragyogja életünk minden területét. A reformátoraink harcoltak a szellemi, lelki sötétség ellen. A templom és az iskola mindig összetartozott. A szakkollégium feladata mai is ez: világosságot terjeszteni. Az itt tanuló fiatalok érezzék jól magukat, növekedjenek testben-lélekben, hitben és ismeretben, erõsödjön magyar identitásuk. Isten áldását kívánom Önökre, erre az intézményre és mindazokra, akik e falak között fognak tanulni.” Ezek után Zán Fábián Sándornak a Kárpátaljai Református Egyház püspökének, illetve Lukács Bence Ákosnak a Nemzetpolitikai Államtitkárság fõosztályvezetõ helyettesének ünnepi szavai következtek, majd átvágásra került a szalag. A kollégium megtekintése után egy ebéddel zárult ez a felemelõ ünnepi alkalom.