[ szaszfalvi.hu ]

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselõcsoportja részérõl: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ombudsman Urak és kedves Munkatársaik! A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója nevében szeretném magam is megköszönni az állampolgári jogok országgyûlési biztosának, illetve általános helyettesének a 2005. évi tevékenységérõl szóló beszámolóját, ennek az írásos változatát, illetve a szóbeli kiegészítést is köszönjük, illetve köszönettel fogadjuk. Azt gondolom, hogy csatlakozhatom az elõttem szólókhoz, amelyben a magunk részérõl is megköszönjük azt a fajta küzdelmet, ha lehet így fogalmazni - sokan sokféleképpen fogalmaztak, én most hadd fogalmazzak így -, amelyet a magyar állampolgárok alapvetõ jogainak érvényesüléséért folytattak és folytatnak.

Mint ahogyan többen is elmondták elõttem, én is hadd tegyem meg, hogy jelezzem, hogy az elmúlt esztendõben tízéves volt az ombudsmani intézményrendszer, és ez a tízéves évforduló, azt gondolom, hogy mindannyiunk számára jó alkalom az értékelésre is, illetve az elõretekintésre is. Megjegyzem: jó lenne, hogyha nagyobb nyilvánossága is lenne ennek a mai napnak, tudomásom szerint nem közvetíti a televízió ezt a mai beszámolót. Ez nemcsak a tíz év okán, de szerintem általában nagyon fontos lenne, hiszen ha valóban az ombudsman urak, munkatársaik és reménységem szerint az Országgyûlés is azért küzd, hogy minél jogtudatosabb állampolgárai legyenek, legyünk ennek az országnak, akkor azt gondolom, hogy különlegesen fontos lenne, hogy ezt a lehetõséget is megragadja a köztelevízió vagy a közintézmények körébe tartozó közmédia.

A tizedik évforduló kapcsán tehát értékelnünk lehet és kell az elmúlt tíz esztendõt. Azt gondolom, hogy tényszerûen valóban megállapíthatjuk, hogy az új jogállami intézmény beváltotta a hozzá fûzött reményeket, ügyfélbarát szemlélet honosodott meg a közigazgatásban, bár jelzem, hogy ne bizakodjunk el nagyon, mert van még mit megoldani, és rengeteg feladat van a közigazgatás területén.

Azt gondolom, hogy az, amirõl évek óta beszélgetünk, vitatkozunk akár az emberi jogi bizottságon belül, akár az Országgyûlés keretei között, amikor a beszámolókat vitatjuk, az ombudsmanok tevékenysége, megállapíthatjuk, hogy növelte az állampolgárok jogtudatát. Én hozzáteszem, hosszú éveken keresztül mindig elmondtam a hozzászólásomban, hogy ezt tartom az egyik legfontosabb feladatomnak. Annak idején még a beszámolókban is szó szerint is idéztem azokat, amik ma már kimaradtak egyébként ebbõl a beszámolóból, ez feltehetõen azt jelenti, hogy azért valóban kézzelfogható az, hogy elõrelépés történt annak tekintetében, hogy az ombudsmanok tevékenysége következtében az állampolgárok jogtudata is erõsödött.

De azt gondolom, hogy továbbra is el kell mondanunk, és továbbra is segítenünk kell az országgyûlési biztosokat azon erõfeszítéseikben, hogy minél szélesebb körben, minél többféle intézményrendszer megragadásával, minél több mankót adva nekik valóban tudjuk az állampolgároknak ezt a fajta jogtudatos életmódját megerõsíteni, hiszen azt gondolom, hogy tulajdonképpen amikor alapjogokról beszélünk, alkotmányos jogokról beszélünk, emberi méltóságról beszélünk - majd szeretnék kitérni egy picit arra, amirõl Takács Albert beszélt itt a szóbeli kiegészítésében -, az államnak a szerepérõl beszélünk, akkor azt gondolom, hogy ez egy kulcskérdés, az alfája és az ómegája tulajdonképpen mindennek.

Tényszerûen azt is megállapíthatjuk, és én ezt különösen örömmel mondom a Kereszténydemokrata Néppárt nevében, hogy nemcsak az elmúlt esztendõben, az elmúlt tíz esztendõben valóban úgy érezhettük és úgy érezhetjük, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, illetve általános helyettese az átlagembereknek, a kisembereknek valóban konkrét szószólójaként és védelmezõjeként is fellépett, ami, azt gondolom, rendkívül fontos.

Most az évforduló kapcsán elõre is kell tekintenünk, elõre is kell figyelnünk, amikor új kihívásokkal néz szembe az egész társadalom, új társadalmi igények, helyzetek és szituációk merülnek fel, amelyekre nyilvánvalóan az alapvetõ jogok védelme tekintetében új válaszokat is kell keresni és találni. Itt többen megemlítették akár a magánszféra összefüggésrendszerében a gazdaság hatalmasságaival, illetve a médiumokkal szembeni... - nem tudom, hogy fellépésnek fogalmazzam-e (Lenkovics Barnabás bólint.), de mindenképpen valamilyen módon ezeknek a hatalmasságoknak, médiumoknak is az alkotmányos keretek közé való behelyezés tekintetében.

Azt gondolom, hogy ez valóban egy új kihívás, valóban új társadalmi igényként, a panaszok összefüggésében merül fel. Nyilvánvalóan az ombudsmanok önmagukban nem fogják megtalálni a választ erre, tehát a parlamentnek, az Országgyûlésnek ebben mindenféleképpen segítséget kell nyújtani.

Ha az új kihívásokról és a jövõrõl beszélünk, akkor mindenképpen meg kell említeni azt a több éve húzódó vitát, amelyre itt már többen utaltak. Tudniillik sokan, sokféleképpen, egyes ágazatokban vagy egyes szakterületeken szorgalmazzák újabb és újabb ombudsmani intézmény létrehozását. Mi a magunk részérõl szeretnénk megerõsíteni azt, amit az állampolgári jogok országgyûlési biztosa, illetve általános helyettese a beszámolóban is megfogalmaz, hogy nem több ombudsmanra van szükség, hanem a jelenlegi ombudsmanok munkájának, tevékenységének feltételrendszerét kellene optimális módon meghatározni. Ez lehet, hogy felveti egyébként magának a törvénynek a felülvizsgálatát vagy újragondolását is. Ebben mi természetesen partnerek vagyunk, partnerek leszünk.

Semmiképpen nem tartjuk szerencsésnek azt, hogy ötletszerûen jöjjenek elõ akár ágazati szinten, alacsonyabb szinten ombudsmani feladatokat ellátó kormánybiztosi státusok, amelyek, azt gondolom, bezavarnak az egész rendszer mûködésébe. Ezt szerintem mindenképpen jó lenne elõbb-utóbb eldönteni, mert most már évek óta vitázunk, történnek lépések - elõre egy lépés, vissza kettõ, azután elõre kettõ, vissza egy -, tehát jó lenne, ha már ekkora az egység a Ház mindkét oldalán, és ha lehetõség lesz erre, leülni, továbbgondolni, és pontot tenni a vita, a beszélgetés végére. Azt gondolom, ez segítené az ombudsmanok további tevékenységét, és feltételrendszerét is erõsíthetné.

Nekem is ki kell térnem a székházügyre, mert az elõzõ ciklusból áthúzódó ügyrõl van szó, és ez különösen érintett az elmúlt ciklusban. Örülnék, ha itt lenne a kormány képviselõje is, most nézek szét, hogy a kormány képviselõje sem hallgatja szerény felszólalásomat. Éppen neki szerettem volna adresszálni azt a konkrét ügyet, amely valóban arról szól, hogy az ombudsmanok és a hivatalok mennyire tudnak kiszámíthatóan és biztonságosan mûködni. Immár az az érdekes és furcsa helyzet állt és áll elõ, hogy magának az Országgyûlésnek harmadik alkalommal kell az országgyûlési határozatba belefoglalni, belefogalmazni azt, hogy a kormányt felkéri - most már talán erõsebben mondhatnánk, hogy felszólítja -, hogy végre oldja meg ezt az ügyet. Kérjük tisztelettel a kormányt, a kormány jelen nem lévõ képviselõjén keresztül a kormányzatot, hogy végre-valahára az Országgyûlésnek felelõs kormány legyen szíves az Országgyûlés határozatát végrehajtani, és ezzel megoldani egy hosszú évek óta húzódó ügyet.

Szeretném azt is jelezni, hogy a beszámoló rendkívül érdekes olvasmány, különösen az egyéni országgyûlési képviselõk számára, hiszen magunk is számtalan konkrét esettel találkoztunk, esetleg olyan ügyben is, amely nem került az ombudsmanok elé, de gyakorlatilag ugyanarról, ugyanolyan jellegû ügyrõl van szó. Ezzel megkaptuk, megkapjuk a választ, és magam is gyakran élek - sajnos vagy örömmel - azzal, hogy állampolgárokat, intézményeket az ombudsmanok felé irányítok. Köszönöm szépen ezen a helyen is, hogy az ombdusman urak és munkatársaik kiváló partnerei az országgyûlési képviselõknek is. Azt gondolom, ez is nagyon fontos lehetõség, amellyel élnünk kell.

Tekintettel arra, hogy nagyon fogy az idõm, néhány konkrét témára szeretnék rátérni, majd a végén még két nagyobb átfogó témáról is szeretnék beszélni. Tényleg csak slágvortokban szólnék négy olyan fontos, konkrét ügyrõl, amely a Kereszténydemokrata Néppárt szempontjából rendkívül fontos. Egyrészt a lakáscélú állami támogatási rendszer vizsgálatával kapcsolatosan megállapíthatjuk a beszámoló alapján, hogy sérült a magyar polgárok, állampolgárok jogbiztonsága. Ezt követõen a közszolgáltatók ügyére hadd reflektáljak annyiban, hogy itt arról van szó, hogy a monopolhelyzetben lévõ szolgáltatók visszaélnek erõfölényükkel. Rendkívül fontos az a szerep vagy az a küldetés, amelyet az ombudsmanok betöltöttek, betöltenek ebben az ügyben.

Az emberi jogi bizottság ülésén is elõkerült a kérdés, az elõttem szólók is megemlítették, nagyon fontos az ORTT mûsorszolgáltatási jog megújítására irányuló eljárására vonatkozólag az általános helyettes úr megállapítása. Az ORTT azzal, hogy változatlan tényállás mellett a korábbi gyakorlatával ellentétes döntést hozott, a jogállamiság elvébõl következõ jogbiztonság követelményével összefüggõ visszásságot okozott. Jó lenne, ha kétszer aláhúznánk ezt a mondatot, és jó lenne, ha valahogyan meg tudnánk állítani ezt a folyamatot.

Végül a konkrét ügyek sorában az oktatásügyre hadd reflektáljak, tényleg csak egy mondatban. A 2005-ben bevezetett kétszintû érettségi rendszer ügye, azt gondolom, rendkívül fontos - és botrányos volt. A szabályozás sérti a jogbiztonság követelményét. Amit ma itt, a szóbeli kiegészítésben is hallottunk, jó lenne, ha a kormány képviselõi nyitott füllel hallgatnák ezt az ombudsmani véleményt, hogy amikor egy nagy, bonyolult rendszer átalakításáról van szó, sokkal körültekintõbben kell eljárni.

Végezetül engedjék meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy még két nagyobb, átfogó témáról - most már csak röviden - hadd tegyek említést, ami a KDNP részérõl rendkívül fontos. Lenkovics Barnabás a kistelepülésen élõk jog- és esélyegyenlõségének kérdésérõl beszélt részletesen, ami számunkra rendkívül fontos, és köszönjük szépen. Takács Albert általános helyettes úr pedig az állam, az állami kontroll szerepének keresésérõl, megtalálásáról beszélt, számomra érdekfeszítõ módon. Talán mind a kettõrõl, mivel most már részletesen nem tudok szólni róluk, azt tudnám errõl a két nagy, átfogó témáról mondani, hogy a nagy kérdés, hogyan hallgatjuk õket. Úgy hallgatjuk õket, mint - most adventkor jó helyen mondom talán - kiáltó szó a pusztában vagy pusztába kiáltó szó; azt gondolom, ez óriási különbség.

Nagyon jó lenne, és nagyon fontos lenne, ha az Országgyûlés valóban úgy hallgatná ezeket a szavakat, mint kiáltó szó a pusztában. Most persze ezt elemezhetnénk az egész összefüggésrendszerében, hogy mit is értünk a pusztában, de most ebbe talán ne menjünk bele. A lényeg az, hogy mégiscsak kiszolgáltatott emberekrõl, kiszolgáltatott emberek megvédésérõl van szó, és ezeket a szavakat elementáris erejû és elkötelezett kiáltásnak éreztem és hallottam. A magam, a magunk részérõl teljes mértékben azonosulni tudunk ezzel a fajta felfogással, és köszönjük azt az elkötelezett munkát.

Egy picit eszembe jutottak a népi írók a '20-as, '30-as években, mondjuk, az Ormánság összefüggésében, nyilván ez ma másképpen történik. Talán úgy is fogalmazhatnám, hogy a XXI. század elejének jogi nyelvén megfogalmazva kiáltó szó ez a pusztában, és az lenne a fontos, ha ezt valóban meg tudnánk fogadni. Konkrét intézkedésekre van szükség, prioritásokra van szükség. Azt, amit Lenkovics Barnabás úgy fogalmazott, hogy átfogó, komplex fejlesztési stratégiára van szükség, azt mondom, hogy felzárkóztatásra, megoldásra, prioritásokra van szükség.

A Kereszténydemokrata Néppárt részérõl köszönöm szépen ombudsman úr és helyettese beszámolóját, elkötelezett tevékenységét, a kiáltó szavakat a pusztában. Azt kívánom, hogy legyen továbbra is erejük és kitartó lelkesedésük ezt a munkát tovább végezni. Köszönjük a munkájukat és a munkatársaik tevékenységét is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)