[ szaszfalvi.hu ]

Aki megment egy embert, az megment egy világot – mondta Weisz Péter portálunknak adott interjújában. Reformátusok és zsidók emlékeztek példaképeikre a budapesti teológia dísztermében.

Oly korban élt…

– A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Baltazár Dezsõ (1871–1936), aki támogatta a debreceni egyetem elõdjének megalapítását. A fõrendi ház, illetve a felsõház tagja – idézte fel Baltazár Dezsõ munkásságának sarkalatos pontjait Szászfalvi László államtitkár megnyitó beszédében. Az egykori püspök elsõ világháborús szerepét méltatva az államtitkár úgy fogalmazott: – Olyan korban és olyan emberek számára tette lehetõvé az Isten igéjének a hallását, akik megpróbáltatásaik közepette leginkább rászorultak Isten elfogadó szeretetére, a bûnbocsánat biztos tudatára. Szászfalvi László hangsúlyozta: a püspök felbecsülhetetlen munkát végzett a harctereken és a hadikórházakban, és neki köszönhetõ, hogy 1923-ban megszületett az önálló, protestáns, tábori lelkészi szolgálat.

A protestantizmus igaz gyermeke

– Karasszon Dezsõ (1924–2008) professzor az Ige hû õrizõje, annak tudományos igényû fordítója és magyarázója, a protestantizmus igaz gyermeke – folytatta az államtitkár a megemlékezést. – 1959-ben lett a Magyar Bibliatársulat szöveggondozó bizottságának a tagja – ismertette az államtitkár, majd hangsúlyozta Karasszon Dezsõ munkásságának jelentõségét az új fordítású Biblia elõkészítésében, kiadásában és revizionálásában. Szászfalvi László hozzátette: – A professzor élete fõ mûvének tekintette, hogy a bibliafordításban részt vállalhatott. Ugyanakkor, évtizedeken át hirdette az Isten igéjét tudós és tiszteletes lelkipásztorként. A modern kutatásokat is felhasználó magyarázatain lelkészgenerációk nõttek fel, akik mind a mai napig az õ nyomdokain járnak egy-egy ószövetségi igeszakasz tolmácsolásakor – tette hozzá.

A Világ Igazává tennék

– A magyarországi zsidóság tisztelettel adózik Baltazár Dezsõ, egy igaz ember emléke elõtt – fogalmazott Markovics Zsolt, szegedi fõrabbi elõadásában. Hozzátette: – Az önvizsgálatban kellõ példa, iránymutatás, ösvény lehetne az a gondolatvilág, mûveltség, amely egész életében vezette Baltazár Dezsõt. Markovics Zsolt javasolta, hogy a megjelentek a 75 éves évforduló alkalmából hivatalos kérvényt nyújtsanak be, hogy a Világ Igaza kitüntetést Baltazár Dezsõ és leszármazottai megkaphassák.

Zsidók barátja

– Nekünk, zsidóknak nagyon fontos, hogy ne felejtsük el azokat, akik értünk is tettek. Idõközönként, szokásaink szerint, legalább az emlékezés kavicsait el kell helyeznünk – e szavakkal köszöntötte a jelenlévõket a megemlékezés egyik kezdeményezõje, Weisz Péter, a Barankovics Izraelita Mûhely elnöke. Weisz Péter Baltazár Dezsõt a zsidóság nagy barátjának nevezte. – Rendszeresen publikált az Egyenlõségben és a Múlt és Jövõ zsidó újságban. Már teológushallgatóként nagy figyelmet fordított a zsidó vallás és a történelem tanulmányozására. Folyékonyan beszélt héberül. Lelkészként, majd egyházfõként is lelkészi kötelezettségének érezte a zsidók melletti kiállást. A református püspök közbenjárására Bethlen István támogatta a debreceni zsidó gimnáziumot – számolt be. A debreceni zsidó hitközség korábbi elnöke kiemelte: – Baltazár Dezsõ annak a vallási nyitottságnak volt a szószólója a két világháború közötti keresztény magyar közéletben, mely nemcsak a zsidó vallású magyar embert fogadta el egyenrangúnak, hanem magát a zsidó vallást is. Már beiktatásakor hitet tett a zsidóság mellett, és keményen küzdött az antiszemitizmus ellen. Weisz Péter leszögezte: – Hozzászólásai, kiállásai nagy hatást gyakoroltak a korabeli zsidóságra. Halálát az egész magyar zsidóság gyászolta.

Világokat mentettek meg

– Baltazár Dezsõ is, Karasszon Dezsõ is olyan emberek voltak, akikre mindig emlékeznünk kell – fogalmazott portálunk mikrofonja elõtt Weisz Péter. – Aki megment egy embert, mondja a Talmud, az megment egy világot. Õk embereket mentettek meg a toleranciának, a békének, a szeretetnek. A hitük vezérelte õket – folytatta. – Tartsuk tiszteletben a másik ember más hitét, a kereszténység emberi csodáit, és beszéljünk róluk! Nekünk ez kötelességünk – tette hozzá. A zsidó–keresztyén párbeszédet is szorgalmazó civil egyesület elnöke úgy fogalmazott: – Hiszek abban, hogyha azt keressük egymásban, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt, akkor tudunk együtt gondolkodni. Mindenki vágyik egy kis békére, szeretetre, nyugalomra, és ez zsidóra ugyanúgy érvényes, mint keresztényre.

Zsidók vagy magyarok?

– Nem az antiszemitizmus réme a veszélyes, nem a masírozások, hanem az, hogy nem ismerjük egymás kultúráját – fogalmazott Weisz Péter. – Nem ismerjük azt, hogy zsidók és keresztények, akik magyarok, mit tettek itt a történelem kezdetétõl. Meg kell ismernünk mindezt ahhoz, hogy elfogadjuk egymást. Többet kell beszélnünk arról, hogy a legnagyobb királyunk, István azt írja a zsidókról a fiának írott levelében, hogy óvja és védje a Mózes-hitûekkel való barátságot, hiszen egy az Istenünk. Hozzátette: – Nagyon sokat tettünk együtt. Meg kellene próbálni a fiatalokkal a holocaust borzalmai mellett a pozitív együttlét kincseit megosztani. Azokról a magyarokról beszélni, akik nagyot alkottak. A zsidó származású Klebelsberg Kunó, Szép Ernõ és Emõd Tamás a nemzet nagyjai – vélekedett.

Csak együtt gyógyulhatunk

Portálunk kérdésére Karasszon István, a budapesti református teológia professzora, Karasszon Dezsõ fia elmondta, példaként állítaná Baltazár Dezsõ püspököt a mai társadalom elé. – Ne hagyjuk, hogy különbözõ politikai irányzatok, közéleti divatok szétszakítsanak bennünket, hanem tartsuk a testvériséget – fogalmazott. Testvérhit vagyunk, testvérvallás vagyunk, és ha a testvér a másiktól elszakad, komoly veszteség éri. A professzor szerint ennek tudatára kell ébrednie mind a reformátusoknak, mind a más vallásúaknak. Arra a kérdésre, hogy mi közös ügye ma a reformátusságnak és a zsidóságnak, Karasszon István elmondta: – Mindkettõnek igazi öntudatra kell ébrednie, föl kell dolgoznia saját múltját, és fel kell fedeznie saját feladatit a jelen társadalmában. Ez a munka párhuzamos, és kéz a kézben nagyon jól végezhetõ. A professzor egyetértett Weisz Péterrel abban, hogy a múlt modellértékû példái segíthetnek az öntudat megerõsítésében mindkét részrõl.

Forrás: parokia.hu, Jakus Ágnes