[ szaszfalvi.hu ]

Egy hónappal a Caritas in veritate enciklika publikálása után megállapítható, hogy XVI. Benedek abban foglalt helyzetelemzése és javaslatai rég nem látott mértékû visszhangot váltottak ki világszerte. Különösen lelkesen nyilatkozott a Caritas in veritatéról Giulio Tremonti olasz gazdasági miniszter, aki korábban maga is könyvet írt az európai identitás és az etikus gondolkodás gazdasági szerepérõl.

Amint azt több elemzõ is aláhúzza, napjaink gazdasági és politikai helyzetében, a nemzetközi válság hatására nagyobb nyitottság és fogékonyság mutatkozik az enciklikában foglaltak iránt. Így hát lényegében minden politikai oldal és gazdasági iskola követõi reagáltak a pápai dokumentumra, méghozzá többnyire pozitív hangnemben. A legtöbb reflexió, elemzés talán az Egyesült Államokban és Olaszországban született, ahol már konferenciákat is rendeztek a témában. A vatikáni napilap pedig folyamatosan közli a vonatkozó kommentárokat, tanulmányokat.

Amint azt Federico Lombardi szentszéki szóvivõ összefoglalóan megállapította, az értékelések egyetértenek abban, hogy az enciklika a remény üzenetét hordozza, mely szerint az emberiségnek az a küldetése – amihez eszközei is megvannak –, hogy átalakítsa a világot, a szeretetet és az igazságosságot kiteljesítse az emberi kapcsolatokban.

Tarcisio Bertone bíboros államtitkár egy konferencián tartott elõadásában az általánosan pozitív fogadtatást azzal magyarázta, hogy a Caritas in veritate javaslatai a természettörvényen alapulnak, ezért képesek megszólítani hívõket és nemhívõket egyaránt. Olyan alapvetõ antropológiai tényekbõl indulnak ki, mint a helyesen értelmezett igazság és szeretet, amelyeket az ember ajándékként kapott, nem pedig saját maga hozott létre.

Az olasz köztársasági elnök, Giorgio Napolitano a Szentatyához intézett levélben reagált az enciklikára. Egyetértését fejezte ki a pápa azon megállapításával, hogy a szociális kérdés mára antropológiai kérdéssé vált. Ezért is el kell gondolkozni az élet és az emberi közösségek mûködésének számos vonása, mint például a gazdaság értelme és céljai felõl, hiszen valóban szükségessé vált a fejlõdési modell mély és messzire tekintõ felülvizsgálata.

Az olasz iparszövetség elnöke, Emma Marcegaglia a legolvasottabb olasz gazdasági napilapban megjelent cikkében a vállalkozások felelõsségérõl szóló részt értékelte, amelyben a pápa felhívja a figyelmet a termelés minden szereplõjének felelõsségére, illetve a vállalkozást az emberi szabadság lényeges kifejezõdésének nevezi.

Különösen lelkesen nyilatkozott a Caritas in veritatéról Giulio Tremonti olasz gazdasági miniszter, aki korábban maga is könyvet írt az európai identitás és az etikus gondolkodás gazdasági szerepérõl, s aki az olasz G8-elnökség során egy nemzetközi pénzügyi szabályozás kidolgozásának elõmozdítója volt. Tremonti az enciklikát az ideológiák bukását követõ új világrend elsõ nagy, átfogó elemzésének tartja, amely nem csupán a politika számára szolgálhat iránymutatással, de valóságos közgazdasági kézikönyvnek is nevezhetõ.

Mario Monti professzor, a milánói Bocconi Egyetem rektora és volt EU-biztos egy interjúban különösen a kormányzati modellre és a globalizáció irányítására vonatkozó kitételeket értékelte, hozzátéve, hogy ez utóbbiakat szerinte érdemesebb lett volna bõvebben is kifejteni az enciklikában. Mint megállapította, a globalizáció fokozatosan szûkíti a kormányok gazdasági-politikai mozgásterét, ezért mind fontosabbá válik a közhatalmat gyakorlók által követendõ értékek tisztázása. Ezt elõsegítheti, hogy mostani válság hatására az etika kérdése szélesebb teret nyer a különbözõ intézmények és bankok dokumentumaiban is. Megértették, hogy az etika nem valami járulékos elem, hanem a dolgok lényegéhez tartozik.

Ettore Gotti Tedeschi bankár-közgazdász (az enciklika elõkészítésében részt vevõ egyik szakértõ) szerint viszont ennél többre van szükség ahhoz, hogy az enciklika szellemisége gyökeret verjen a gazdasági életben. Azok közül ugyanis, akik ma, a válság idején felismerik az etika gazdasági jelentõségét, sokan nemrég még egyenesen gúnyt ûztek belõle. A Caritas in veritate javaslatait a válság után is komolyan kell venni, vagyis fel kell ismerni azok konkrét hasznát: meg kell gyõzõdni arról, hogy az etika a gazdasági életben jobb eredményeket produkál.

Hasonló véleményen volt Mario Draghi, az Olasz Nemzeti Bank elnöke, aki kommentárjában elismerte, hogy az utóbbi idõben mindinkább megkérdõjelezõdik az etika kizárása a közgazdaságtudomány területérõl, mert az így nem volt képes olyan modellt alkotni, amely az emberek gazdasági magatartását, illetve a piachoz kapcsolódó egyes intézmények létét a puszta racionalitás és a haszonelv alapján magyarázni tudná. Majd megállapította, hogy a vállalkozások, a családok és az egyének bizalmának helyreállítására van szükség a tartós gazdasági növekedéshez. A bizalom pedig hosszú távon nem maradhat erkölcsi viszonyítás nélkül, szüksége van arra a reményre, hogy a minden egyes ember javát szolgáló gazdasági modell megteremtése igenis lehetséges.

Gaetano Quagliariello olasz parlamenti képviselõ azt emelte ki, hogy a pápa szerint a globalizáció alkalmat teremt a világ fejlõdési modelljének újragondolására, ami húsz évvel a kétpólusú világrend megszûnése után immár igencsak idõszerû.

A jövõ világrendjére tett javaslatokat értékelte Giandomenico Picco volt ENSZ fõtitkár-helyettes is, aki az enciklika azon megállapítását húzta alá, amely szerint az államnak nem kell mindenütt szükségképpen azonos jellemzõkkel bírnia. Ebben a nemzetállamok kizárólagosságára épülõ wesztfáliai világrendet meghaladó víziót vél felfedezni, ahol – az államok korlátozottabb szerepe mellett – a világméretû társadalom civil szereplõinek mind több lehetõségük van arra, hogy hallassák hangjukat a hagyományos képviseleti rendszereket meghaladó formában. A neves diplomata kiemelte továbbá a védelmi felelõsség elvének megjelenését az enciklikában (ld. XVI. Benedek 2008-as ENSZ-beszédét is), ami a nemzetközi jogfejlõdés legújabb iránya, s ami ugyancsak a nemzetállamok kizárólagos hatalmának meghaladását vetíti elõre.

Vincenzo Paglia püspök pedig arra hívta fel a figyelmet a legnagyobb olasz napilap hasábjain, hogy az ideológiák bukását követõen századunkban nincsenek nagy víziók sem nemzeti, sem nemzetközi szinten, amelyek képesek volnának irányít mutatni a társadalmaknak. Mindenütt a saját egyéni, nemzeti vagy csoportérdek védelme a legfõbb rendezõ elv, pedig a globalizáció kezelése átfogó gondolkodást igényelne. XVI. Benedek ezért egy „új utópiát” kínál fel enciklikájában, ami képes lehet lelket adni a politikának és a gazdaságnak: a nemzetközi közjó megvalósításának tervét.

Forrás: Magyar Kurír